Az emlékhely címe, útvonaltervezés | ||
Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
Rövid áttekintés | ||
Részletes cégtörténet | ||
Érdekességek | ||
Irodalom, hivatkozások | ||
Kapcsolódó galéria |
AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
RÖVID ÁTTEKINTÉS |
E helyen állt az ország első biscuitgyára. Back Hermann 1880-ban győrszigeti gőzmalmát alakította át édesipari üzemmé Magyar-Angol Biscuit Gyár Részvénytársaság néven. A cég 1894-ig működött, ezt követően 1900-tól az ausztriai Bregenzből áttelepült Koestlin Lajos bajor származású üzletember alapított és üzemeltetett biscuitgyárat ezen a telephelyen. Ez a gyár volt az elődje a nemzetközi hírű Győri Keksz és Ostyagyárnak, mely 2009-ig működött itt. A Győri Keksz Kft. 2019 nyaráig maradt győri. A Mondelez csoporthoz tartozó gyár ekkor zárta be végleg a Győri Ipari Parkban felépített korszerű üzemét, mely a korábban nagyon széles termékpalettából már csak a Negró és a Halls cukorkák gyártását tartotta meg. E helyen már csak a gyár négyemeletes raktárépülete, irodaháza és egykori munkásszállása emlékeztetnek a patinás nevű vállalatra. |
RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
A Koestlin Lajos és Társai Rt. 1900-ban kezdett e helyen működni, s 13 évvel később már ezer embernek adott munkát.
Az iparigazolvány megszerzését követően azonnal munkába álló üzem megnyitásáról a Győri Hírlap 1900. augusztus 25-i száma így számolt be:
„Az évek óta nem működő biscuitgyárat a hírneves Koestlin cég vette át és már napok óta üzemben van. Hat vagonnal érkeztek meg a hatalmas gépek, melyekkel az ízletesebbnél ízletesebb süteményeket készítik. A gyár erősen készülődik a szeptemberi kiállításra, ott fogják megmutatni a közönségnek, hogy megérdemlik a pártolást.”
Koestlin Lajos
A Koestlin gyár 1911-ben épített munkásszállása
Tudta hogy…
A Győrbe település és cégalapítás regénybe illő részletei
A győrszigeti Back gyárat Diamant Emánuel kereskedelmi utazó ajánlotta Koestlin figyelmébe. Az akkor már üzemen kívüli, de kiváló adottságokkal rendelkező gyártelep több mint két éven át (1898–99) húzódó tárgyalásokat követően cserélt gazdát. Mivel a bregenzi üzemért kapott vételár nem bizonyult elegendőnek a vásárláshoz, Koestlin társulni kényszerült.
Könyvelőjének ajánlatát elfogadva egyik tőkéstársa a bécsi iparmágnás, Heller Gusztáv és felesége lett. A családi vállalkozásból közkereseti társasággá alakuló cég harmadik tagjaként pedig azt a Diamant Emánuelt fogadta el, aki az áttelepüléshez szükséges telephelyet megtalálta. Az ő „lottérián” nyert főnyereményével az új cégnek már elegendő pénz állt rendelkezésére az induló üzem megfelelő felszereléséhez.
Az Albert sztori
Kétségkívül az Albert keksz a legrégebbi, ma is létező magyar édesipari termék, melyet a Győri Keksz Kft., illetve jogelődjei 1912-től gyártanak. Ekkor vásárolta meg Koestlin korának legkorszerűbb kekszgyártó berendezéseit Angliából, és vele együtt több termék receptjét és gyártási jogát (Albert, Sire-Sire stb.).
Tudta hogy…
Honnan kapta nevét az Albert keksz?
Az Albert keksz nevét Victoria királynő férje, Albert főherceg után kapta.
A gyártörténeti emlékek közül a legrégebbi recepteskönyvek a Monarchia idejéből származnak és német nyelven íródtak.
Érdekesség az 1912-ből származó Albert tészta angol és Heller Zsigmond féle változata. Az alkalmazott nyersanyagok alapvetően különböznek a maiaktól annak ellenére, hogy az összetétel közel azonos.
Az elmúlt évtizedekben a receptekben több változás is nyomon követhető, ami alapvetően a műszaki-technológiai fejlődés következménye.
A gyár az I. világháború négy éve alatt Magyarország piacvezető gyáraként soha nem remélt forgalmat bonyolított le, a katonai és lakossági szükségletek kielégítésére. Ezen időszakban a főbb gyártott termékek a keksz, a waffli, a cvibak, a katonai kétszersült, majd később a szacharin voltak.
A Koestlin csomagolások grafikái messzemenően alkalmazkodtak a háborús viszonyokhoz
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését követően 1919. március 21. után – mint minden 20 főnél több munkást foglalkoztató üzem – a Koestlin is a munkástanácsok tulajdonába került. Az államosítás nem okozott lényeges változásokat a gyár termelésében.
A Koestlin termékek Európaszerte ismertek voltak
A Koestlin Lajos és Társai Rt. igazgatósága – a vállalat súlyos anyagi helyzete miatt – 1945-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. által közösen létrehozott szindikátusnak, adta bérbe a céget. A társaság neve Koestlin Bérlő Rt.-re változott.
A Koestlin Bérlő Rt.-t 1947-ben államosították.
A Győri Keksz- és Ostyagyár alapítása
A kiemelkedően teljesítő Koestlin gyár történetének egyik jelentős állomása a könnyűipari miniszter 1950. május 23-i keltezéssel kiadott alapítólevele, amelyben a korábbi részvénytársasági forma helyett „Győri Keksz- és Ostyagyár Nemzeti Vállalat” néven jegyezte a céget. Az új vállalat igazgatói tisztét Fürst István töltötte be.
Keksz csomagolás az 1950-es években
1963. január 1-jén a Gazdasági Bizottság határozata az akkor működő hat édesipari vállalatot és két gyáregységet egy nagyvállalattá egyesítette, mint ahogy több tucat azonos profilban funkcionáló vállalatot is trösztösített.
A Győri Keksz- és Ostyagyár a Magyar Édesipar 4. számú gyára lett.
A Balaton szeletet az 1970-es évektől gyártotta a Győri Keksz és Ostyagyár
A Magyar Édesipari Vállalat 1981-es megszűnésével az önállóságát visszanyerő a Győri Keksz- és Ostyagyár történetében új fejezetet kezdődött.
A csokoládés Kismackó szelet az 1980-as évek egyik sikerterméke volt
Különleges privatizáció
Az 1980-as években Magyarország a liberalizált piacgazdaság irányába indult. A Győri Keksz- és Ostyagyár – mint az ágazat legjobb fejlődési és gazdasági eredményeket felmutató magyar cége önmaga menedzselte a privatizációját, melynek nyertes cége az angol United Biscuits lett.
Az új céget 1991. április 12-én a Megyei Cégbíróság Győri Keksz Kft. néven jegyezte be.