Elérhetőségek
Győri Ipartörténeti Alapítvány
Szent István út 10/a
Telefon:
+3696520274
Fax: +3696520291
E-mail:
ipartortenet@ipartortenet.hu
További információk
Ipartörténeti emlékhelyek
Sütőipari Vállalat
A CERES SÜTŐIPARI ZRT. (GYŐRI KENYÉRGYÁR)
| Az emlékhely címe, útvonaltervezés | ||
| Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
| Rövid áttekintés | ||
| Részletes cégtörténet | ||
| Érdekességek | ||
| Irodalom, hivatkozások | ||
| Kapcsolódó galéria | ||
| I. körtúra következő állomáshelye |
| AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
| MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
-
Fotó napjainkból:
Fotó: Andorka Zsolt, 2023
| RÖVID ÁTTEKINTÉS |
|
A számos tulajdonos váltást megért győri kenyérgyár elődjét a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalatot az Élelmiszeripari Minisztérium a Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalatból alapította 1953. október 21-i dátummal. A köznyelv a mindenkori vállalatot a „győri kenyérgyár” elnevezéssel illette, jóllehet ekkor még iparszerű termelésről nem beszélhettünk. A város különböző pontjain működő üzemekben készült hagyományos módon – lapátos vetésű kemencékben –a kenyér és a pékáru. Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a fennálló gyártókapacitásokkal nem lehet ellátni a város és vonzáskörzetének lakosságát minőségi pékáruval. 1964-ben próbaüzemmel indult a hűtőház és az Iparcsatorna szomszédságában felépített, gépesített és akkor az ország legnagyobb teljesítményű kenyérgyára. A vállalat az évek során folyamatosan bővítette és korszerűsítette a gyárat a változó piaci igényeknek megfelelően. 2000-ben a Ceres Sütőipari Kft. új kenyérgyár építésébe kezdett a telephelyen, a meglévő épület előtt rendelkezésre álló szabad területen, közel 1 milliárd forintos „zöldmezős” beruházással. A létesítményben kapott helyet a vállalat első holland toastvonala. A Ceres Zrt. ma az előre csomagolt, szeletelt toastkenyerek legnagyobb hazai gyártója, jelentős exporttevékenységgel.
|
| RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
A SÜTŐIPAR KIALAKULÁSA, GYŐRI KEZDETEI
Győri tervek a hatósági kenyérgyártás megoldásáról és a községi kenyérgyárak létesítéséről
Győr város vezetése már az 1910-es évek elején fontos feladatának tekintette a közszükségletek biztosítását, így a lakosság megfelelő mennyiségű és minőségű kenyérellátását is meg kívánta oldani. A korabeli lapok a városi kenyérgyár ügyéről többször is hírt adtak, a Városok Lapja 1912-ben részletesen közölte a Wennes Jenő polgármester, Éberth Géza tanácsos és Erdély Ferenc főmérnök közreműködésével összeállított tanulmányt a Községi Kenyérgyárak szükségességéről, a győri kenyérgyár felállításának tervéről.
A győri kenyérgyár létesítésének ügye 1916 áprilisáig napirenden volt, amikorra Győr város tanácsa versenytárgyalást írt ki városi kenyérgyár és kenyérgyári lakóépület építésére, döntés azonban nem született a háborús gazdasági viszonyok miatt.
A két világháború között még egyszer felmerült a kenyérgyár építésének lehetősége, de a városi tanács a bizonytalan gazdasági viszonyokra hivatkozva levette a napirendről a kérdést.
Az alapítás előzményei
A második világháború után a megmaradt magánpékségek romjain indult újra a város lakosainak szervezett kenyérellátása. Ezeket közösségi sütőüzemeknek hívták.
A Győrmegyei Hírlap 1949. december 4-i számában a kenyérellátás helyreállításának sikereiről optimista hangvétellel tudósít:
„Nyolc Községi Sütőüzem nyílt nemrégiben városunkban. A kezdeti nehézségeket leküzdve ma ott tartunk, hogy a város kenyérellátása teljesen zökkenőmentes, és mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kifogástalan. Kezdetben az okozott nehézséget, hogy a sütőüzemek lisztellátásában zavarok voltak, illetve a kiadott liszt nem ütötte meg a kívánt mértéket. …
A Községi Sütőüzemek közül különösen nagyjelentőségű a Gorkij-telepen megnyitott üzem, amely az egész munkásnegyed kenyérellátásáról gondoskodik. Községi vállalatainkat a dolgozók érdeke hívta életre. Megbarátkoztak velük munkásaink, hisz látják, hogy értük dolgoznak a vállalatok dolgozói.”
7 vendéglátó 15 húsüzemi 8 sütőipari községi vállalat a győri dolgozókért.
Győrmegyei Hírlap, 1949. dec. 4. 282. sz. 11. old.
Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága ülésein rendszeresen napirenden tartotta a város és környéke kenyérellátásának ügyét. Az 1950. szeptember 8-án megtartott tanácsülésen megtárgyalta az egy éve működő Községi Kenyérgyár működésével kapcsolatos kérdéseket.
A Községi Sütőüzem elnevezés helyett már a Községi Kenyérgyár meghatározás szerepel a jegyzőkönyvekben, bár kenyérgyárról valójában nem beszélhetünk még, csak sütőüzemekről.
Szabó Antal igazgató szerint a teljesítménybér és a darabbér bevezetésével a második negyedévben már nyereséggel zárt a vállalat. Amennyiben több finomlisztet kapnának a péksütemény gyártásához, nagyobb nyereséget tudnának produkálni, mert ez az egyedüli termék, amin a vállalatnak haszna van. Az egyik vb-tag megállapítása szerint a Községi Vállalat nem tudja biztosítani Győr város kenyérellátását, mert a magánpékeket leépítették, túlmunkát nem tudnak vállalni. Javasolja, hogy a Vagongyárból hozzanak ki négy péksegédet, akikkel a negyedik sütödét be tudják indítani.
1950. szeptember 15-i ülésén Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága – a Belügyminisztérium, valamint Győr-Sopron Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága utasítására – győri kenyérgyárat alapított.
„Elnevezése: Győri Kenyérgyár, székhelye: Győr.
A vállalat tárgya: sütőipar gyakorlása, a sütőipar körébe tartozó mindennemű ipari és kereskedelmi tevékenység ellátása.
A vállalat irányító szerve: a Városi Tanács.”
A kenyérgyár elnevezés ellenére iparszerű termelés nem volt. A jegyzőkönyvben kézzel írott megjegyzés, jól tükrözi a szakma korabeli munkaerőhelyzetét: a pékek 60%-a 60–70 éves, a feleségével süt.
A vb-tagok kenyérgyárral kapcsolatos megnyilvánulásai az országos politika államosítási törekvéseit tükrözik: „…rendelet van arra, hogy év végéig fel kell számolni a magán szektort minden szakmában. Győrött még 34 önálló sütőiparos van, őket is át kellene venni a kenyérgyárhoz.” Másik megjegyzés: „A meglévő 34 magán pék berendezéseit vizsgáljuk felül és a megfelelőket 2 műszakos üzemmel állítsuk be. A magánpékeket, mint alkalmazottakat vegyük át a kenyérgyárhoz.”
A Városi Tanács 1952. október 31-én tartott ülésén új sütőüzem felállítását szorgalmazzák, mivel a kenyérgyár által átvett sütőüzem az akkori állapotában nagyobb üzemi terhelésre nem volt alkalmas. 35.000 forint értékben dagasztógép és egyéb felszerelések beszerzésére, továbbá 10.500 forintért egy használt kenyérszállító kocsi, ponyva, ló és lószerszám vásárlására tesznek javaslatot.
A Győri Kenyérgyár átnevezése Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalattá
A Győr-Sopron Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1952. december 17-i ülésén határozatot hozott a Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalat megalapításáról, egyben 1953. január 1-i hatállyal megszüntette a Győri Kenyérgyár Vállalat, mint állami vállalat elnevezést.
Az átszervezéssel kapcsolatban személyi kérdésekről is döntöttek: az „…átszervezés lényeges személyi változást nem eredményez, mindenkit a helyén kívánunk hagyni.”
Az ülésen elhangzott, hogy a vállalat komoly műszaki nehézséggel küzd, a kereskedelem lökésszerű igényét nem képesek teljesíteni csak akkor, ha a technológiai utasításokat nem tartják be, vagyis kapacitást növelni csak így tudnak.
Olyan javaslat is szóba került, miszerint, az egyenetlen szükségletet úgy is ki lehetne elégíteni, ha az előre megsütött kenyereket a hűtőházban tárolnák. A hűtőháznak a húsáru megfelelő hűtésével kellett megbirkóznia, így nem volt lehetősége további termékek tárolására.
A Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat megalakulása – 1953
(A Ceres Sütő Zrt. az 1953-as évet tekinti az alapítás évének, 2023-ban ünnepelték a gyár fennállásának 70. éves évfordulóját)
Az Élelmiszeripari Minisztérium a Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalatból 207403/1953. okiratszámon 1953. október 21. dátummal megalapította a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalatot.
A vállalat ugyan megyei fenntartás alá került, de ez sem segített az infrastrukturális gondok megoldásában. Egy korabeli cikk érzékletesen leírja, milyen állapotok uralkodtak 1954-ben a város sütőüzemeiben, hiszen korszerű kenyérgyárról még szó sem volt.
Csizmadia Géza: Kenyérgyárat Győrnek. Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. jún. 6. 132. sz. 3. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
28 kisebb-nagyobb államosított sütöde működött a városban, ebből tizenegyet megszüntettek a nem megfelelő működés miatt. Minden nehézség ellenére a Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalat győri üzemeiben a dolgozók jól teljesítettek.
Kisalföld, 1958. nov. 7. 263. sz. 7. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
A 80 ezer főt számláló Győr város kenyérgyárának felépítése kimaradt az első (1950–1954), be sem került a második ötéves tervbe, ami valójában a második hároméves tervre módosult (1958–1960). A kenyérgyár végül a második ötéves tervidőszakban (1961–1965) épült fel.
A sajtóban időről időre megjelentek a kenyérgyártással kapcsolatos írások. Állandóak voltak ekkor már Győr ellátási nehézségei és a minőségi kifogások. Kissné Sindulár Anna a Kisalföld újságírója „Ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönni” beszédes címmel megjelentetett riportjában részletesen ír a vállalat egyes üzemeiben uralkodó viszonyokról.
Kissné Sindulár Anna: „Ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönni. A Győri Kenyérgyár gondjai. Kisalföld, 1960. jan. 15. 12. sz. 5. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
Kenyérgyár épül
Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a fennálló gyártókapacitásokkal nem lehet ellátni a város és vonzáskörzetének lakosságát minőségi pékáruval.
Az ÉM Győri Tervező Vállalat (Győriterv) tervei alapján számos kenyérgyár épült az országban, közülük a legjobban gépesített és legnagyobb teljesítményű építését kezdték meg Győrben, a hűtőház és az Iparcsatorna szomszédságában, a Győr megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében. A város távlati fejlesztési tervében ezt a területet ipari negyeddé kívánták nyilvánítani. A tervdokumentáció az 1961-es év elejére készült el, a munkálatok tényleges megkezdését az év júniusára ütemezték, vagyis a második ötéves terv (1961–1965) időszakában valósult meg.
A Kisalföld rendszeresen beszámolt az építkezés megkezdéséről és az új gyár korszerű termelő-berendezéseiről.
Tető alatt a győri Kenyérgyár. Kisalföld, 1962. aug. 19. 194. sz. 3. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
A tervek szerint 1963. július 31-ig kellett elkészülnie a gyárnak a gyártósorral, a lisztraktárral, irodákkal, öltözőkkel, mosdókkal együtt.
Minden előzetes beharangozás és terv ellenére a gyár nem készült el a meghatározott időre. Az Építőipari Vállalat a rossz időjárásra hivatkozva kért tervmódosítást, ez azonban szerintük nem befolyásolta a gyár üzembe helyezését. Másrészt nem sikerült befejezni a gépek, berendezések helyéül szolgáló falrészek kibontását, kivésését, és emiatt a budapesti Malomszerelő és Gépgyártó Vállalat nem tudta felszerelni az erőátviteli berendezéseket.
Az új gyár termelését ötven éves távlatra tervezték 1958-ban a beruházási program időszakában, amikor a város szükséglete 2-2,4 vagon kenyér volt. A tervek szerint a gyár két műszakban 3 vagon kenyeret süt, három műszakos üzemeltetés esetén 4 vagon (400 mázsa) kenyeret tud majd sütni. Ha megkétszereződik a lakosság fogyasztása, akkor is el tudják látni a várost elegendő kenyérrel. Győrben ez időben döntöttek arról, hogy egyetemet kíván alapítani a város. Kérdésessé vált, hogy az így megemelkedő fogyasztást is képes lesz-e kielégíteni a kenyérgyár. Az aggodalmak alaptalannak bizonyultak, az egyetem létesítésének ügye lekerült a napirendről.
Megyei fennhatóság alatt a Győr-Sopron Megyei Tanács VB.
Győr és Vidéke Sütőipari Vállalata
Győr város kenyérgyárának építése közben került sor a vállalatok „megyésítésére”, így mire a gyár üzemelni kezdett, már a megye volt a fenntartója.
A vállalatok megyésítése körül sok volt a bizonytalanság, a tisztázatlan kérdés a városi és megyei vezetés körében is. Győr-Sopron megye utolsóként vonta közvetlen irányítása alá a sütőipart és a vízművet.
A megye kenyérellátását lényegében 5, a győri, a soproni, a mosonmagyaróvári, a csornai és a kapuvári sütőipari vállalat látta el, a kiegészítő tevékenységet folytató, jelentéktelen számú magánkisiparostól eltekintve. Irányításukat a székhelyük városi tanács vb ipari és műszaki osztálya végezte, annak ellenére, hogy az ellátási területük nem csak az adott városra terjedt ki.
A Győr-Sopron Megyei Tanács VB. 1962. november 9-i ülésén vállalat-összevonással a csornai vállalatot a győri vállalathoz, a kapuvári vállalatot a soproni vállalathoz olvasztotta be.
1963-tól a vállalatok új megnevezése:
– Győr-Sopron Megyei Tanács VB. Győr és Vidéke Sütőipari Vállalata,
– Győr-Sopron Megyei Tanács VB. Sopron és Vidéke Sütőipari Vállalata,
– Győr-Sopron Megyei Tanács VB. Mosonmagyaróvár és Vidéke Sütőipari Vállalata
Termel a kenyérgyár
Némi késéssel, 1964. május 30-án végre sor kerülhetett a próbasütésre, mellyel megindult a kenyérgyárban a termelés.
Az elavult, szükségtelenné vált berendezéseket a vállalat a sajtóban hirdette meg eladásra.
Hirdetés. Figyelő, 1963. jún. 19. 25. sz. 11. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
Az elhúzódó próbaüzemelés okairól, a kenyérminőséggel kapcsolatos kérdésekről és a kiszállítási gondokról Schaub József, vállalat igazgatója többször is nyilatkozott a megyei napilap hasábjain. A felmerülő technikai problémákat, elsődlegesen a prototípusként Győrbe telepített berendezések beüzemelési nehézségei okozták, mivel a technológiát itt kísérletezték ki a szakemberek. Az alapanyag-beszerzés – ezen belül a folyamatosan változó lisztminőség – is befolyásolta a pontos technológia kidolgozását.
A gyorsdagasztásnak köszönhetően a negyedórás folyamat másodpercekre rövidült. Az így előállított tészta egy surrantónyíláson keresztül jutott el az egy emelettel lejjebb lévő kamrás osztógép adagolójába, majd a formázógépekhez. A Sütőipari Kutatóintézet által szabadalmaztatott kísérleti berendezés gyártója az iparág nemzetközileg ismert nagyvállalata, az ÉLGÉP volt. A szakmai fejlesztést és a beüzemelést a kutatóintézet a gyár laborjával szoros együttműködésben végezte.
Az új gyárnak szembesülnie kellett egy logisztikai kihívással is: a város területén működő üzemektől rövidebb volt a szállítási idő, az új gyár viszont messzebb épült a boltoktól. A végül 30 milliósra nőtt beruházással épült gyárhoz nem kaptak korszerű kenyérszállító autókat.
Az 1960-as évek közepétől egyre növekvő igény mutatkozott a fehérárura, ezért indokoltnak látszott a termelési kapacitás növelése. Az új üzemrészt a vállalat saját erőből, kétmillió forintos beruházással hozta létre a kenyérgyári telephelyen, a volt kenyérraktár területén. Az 1968-ban átadott üzemben korszerű olajtüzelésű kemencékben műszakonként 90.000 péksüteményt sütöttek, és a liszttárolást is korszerűsítették. A gyár területén egy 120 tonna befogadóképességű lisztsilót is felállítottak.
A 70-es évek elején a Győri Áfész saját sütőüzemet létesített Győrben a volt fehérvári vám mellett. Az első jelentősebb termelési kapacitással megjelenő pékség új piaci helyzetet teremtett. 1978-ban a várost a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat és a Győri Áfész látta el, naponta 200 mázsa kenyeret és 150 ezer péksüteményt, valamint 40 mázsa kenyeret, 13 ezer péksüteményt juttatva el 226 kiskereskedelmi és vendéglátó egységbe, továbbá a közületeknek.
1977 márciusában a vállalat igazgatója Szalami Pál a Kisalföldnek nyilatkozott
A kenyér államilag dotált termék, gyártásán nincs nyereség. Felújításokra akkor nyílik lehetőség, ha állami támogatást kap a vállalat. A IV. ötéves tervidőszakban 25 millió forintot fordítottak fejlesztésre.
„A sütőipari berendezés gyártásnak hazánkban, de még a szocialista országokban sincs nagy hagyománya. Az új berendezések többsége mintadarab volt, amelyeket szükségszerűen a kenyérgyártás során kellett korszerűsíteni. A felújítás végül sikerrel járt. A kenyérgyár bebizonyította, hogy nagyüzemi módszerekkel is süthető jó kenyér.”
„A hazai sütőipar mindössze néhány éve érte csak el az ipar szó jelentéséhez méltó nagyüzemi szintet, van még bőven fejlesztenivalója az egész ágazatnak.”
Imre Béla: A megyeszékhely sütőipari ellátottsága. Javul, de nem kielégítő.
Kisalföld, 1978. ápr. 8. 82. sz. 1. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
Mintaboltok
A vállalat már a kezdetektől több mintaboltot üzemeltetett. Természetesen itt lehetett a legfrissebb árut megvenni, így nem csoda, hogy a vásárlók sorban álltak e boltok előtt. Győrben kezdetben a Baross úton, a Kossuth, az Arany János és a Kálvária utcában volt egy-egy mintabolt, de a győri kenyérgyár és a vidéki üzemek mellett is fellelhetők voltak ezek a közkedvelt árudák. Nagy keletje volt az újdonságnak számító „uzsonnarúdnak” (hot-dog kifli) és a hamburgerzsemlének. Ezeket a slágertermékeket a vállalkozók közvetlenül a Kálvária utcai mintaboltból szerezték be.
A korabeli hirdetés feltünteti a szakboltokat és bemutatja a legújabb termékeket.
Kisalföld, 1992. aug. 19. 196. sz. 8. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
A vállalat privatizációja
Már 1992. október 28-án – mintegy felkészülésként a privatizációra – jelentős változás történt: a vállalat irányítási formája megváltozott a „küldöttgyűlés által irányított”-ról „államigazgatási felügyelet alatt álló” formára.
A helyi lapban 1993 augusztusában megjelent cikk címe sokat elárul a vállalat előtt álló feladatokról:
A kétkilós már alig fogy. Átalakulás előtt a győri „kenyérgyár”.
A sütőipari vállalat egykori monopóliuma már a múlté. A kizárólagos nagyüzemi termelés mellett újra megjelentek a kisebb pékségek, telítetté vált a kínálati piac. Mindezek ellenére a vállalat 1993-ban a megyeszékhelyen és környékén még így is mintegy 40%-os piaci részesedéssel van jelen. Közel 400 munkatársa naponta 200 mázsa kenyeret és 200 ezer darab péksüteményt állít elő, a téti sütöde kényszerű bezárását követően megmaradt öt termelő üzemben. A cég annak ellenére is nyereséggel fogja zárni az évet, hogy árkedvezménnyel kínálják a kereskedelmi vállalatoknak a termékeiket.
A cikk beszámol arról is, hogy elkészült a részvénytársasággá alakulás terve is.
Ez a terv még abban az évben realitássá vált, a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat 1993. december 31. napjával részvénytársasággá alakult. A tulajdonos az ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség).
A Győri Sütőipari Rt. állami tulajdonban lévő részvényeinek egészét piacra dobták 1994 júniusában. Magyar Mezőgazdaság, 1994. jún. 1. 22. sz. 31. old.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/
A részvénytársaság 1994. január 1-jén kezdte meg működését. Ekkor a vállalat értékesítési nettó árbevétele 512 millió forint, jegyzett tőkéje 226,660 millió forint, amelyből 10% dolgozói részvény volt. A fennmaradó 90% részvénycsomagot meghirdették értékesítésre.
A vállalat dolgozói létszáma 387 fő volt.
A Győri Sütőipari Rt.-t 1994-ben a Csopak Szövetkezeti Rt. privatizálta, ami négy társaságot képviselt. A privatizációra kiírt tenderfelhívásra hét pályázat érkezett, a nyertes Csopak Szövetkezeti Rt. 151 százalékos árfolyamon tett ajánlatot. A vételárat készpénzben és részben kárpótlási jegyben egyenlítették ki.
1994. november 4-én megtörtént a tulajdonosváltás. A részvények 90%-át négy társaság vásárolta meg.
A részvényesek:
– Csopak Szövetkezeti Részvénytársaság (Nemesvámos) – mint főrészvényes
– Balatonfüred-Csopak Tája Szövetkezet (Nemesvámos)
– Herendvidéke Mezőgazdasági Szövetkezet (Márkó)
– Balatonfői Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Balatonfőkajár)
Melléküzemágak
A pékárugyártás mellett a gyár már a kezdetektől foglalkozott zsemlemorzsa készítéssel is, melyet a korabeli gyakorlatnak megfelelően ¼ és ½ kg-os kiszerelésben forgalmazott.
Piacbővítési céllal a kenyérgyári étkezde helyén egy száraztésztagyártó üzem is létesült. A gyártási engedélyt 1994 júniusában kapta meg a vállalat. Kétféle termék készült, a 6 tojásos cérnametélt és az ugyancsak 6 tojásos széles metélt.
A Multi Pékség Bt.-t a Csopak Szövetkezeti Rt.-hez tartozó Multi-Land Kft. 1992. december 15-én, a győri Petz Aladár Megyei Kórházzal közösen – a kórház speciális kenyér- és péksüteményigényének kiszolgálása érdekében – alapította. A részesedések 43,8%-át a Petz Aladár Megyei Kórház birtokolta. A Vasvári Pál utcai laktanya egy épületének felújításával jött létre az üzem, ahol a magas színvonalú higiénikus körülmények biztosításával olyan feltételeket teremtettek a termékgyártáshoz, melynek eredményeként iskolák, óvodák, a kórház beszállítója lehetett a vállalat..
A leányvállalat 2012. június 5-én beolvadt a Ceres Zrt.-be.
A vállalat új neve: Győri Sütőipari Korlátolt Felelősségű Társaság
A név és a társasági forma megváltoztatása előzményeként a Csopak Rt. megvásárolta a részvényeket a szövetkezetektől, így a dolgozói részesedéseket leszámítva egyedüli tulajdonossá vált. 1997. január 1-től a vállalat a tulajdonosok elvárásainak megfelelően egyszerűbb társasági formára váltott, tevékenységét korlátolt felelősségű társasági formában, Győri Sütőipari Korlátolt Felelősségű Társaság néven folytatta.
Ebben az évben sorkerült a járműpark lecserélésére, 12 db Mazda tehergépkocsit vásároltak 41 millió forint értékben.
A vadonatúj fehér járműflotta a céges logóval felmatricázva, látványában is impozáns volt. Ez egyfajta országos reklámfelületet is jelentett, ami ekkor még újdonságszámba ment. Ezek az autók járták az országot, mindenütt megjelenítve a társaság logóját. Miskolcról, Budapestről Győr felé jövet délutánonkét előfordult, hogy az autópályán 3–4 céges Mazdát is lehetett látni.
A szállítói géppark korszerűsítése a következő években is folytatódott, 1998-ban újabb 2 Renault tehergépkocsit kapott Győr, 8 millió forint összértékben.
A vállalat a racionalizálás jegyében csökkentette az ingatlanainak számát. A hatékonyságnövelés és gazdaságosság érdekében a teljes termelését 1996-tól folyamatosan vonta össze a győri kenyérgyárba, és az így felszabaduló ingatlanjait értékesítette.
1998-ban a korábbi betonsilók helyett új, kültéri silókat és Spiromatic automata lisztrendszert telepített a vállalat. A korábbi zsákos lisztlevételt leváltotta egy korszerű, számítógéppel vezérelt rendszer, mely a receptúrák alapján megszabott mennyiségben adagolva juttatta el a lisztet a dagasztás helyére. A pontosabb lisztadagolás, a jelentős költségmegtakarítás mellett kiváltotta a legnagyobb mennyiségben felhasznált alapanyag, a liszt emeletek közötti zsákos mozgatását is.
Az országos szállítással megnőtt a csomagolt termékek iránti igény. Ezért a társaság megkezdte a csomagolás technikai fejlesztését. Ennek egyik első lépése az 1998-ban beszerzett FALCON csomagológép volt.
1999. szeptember 30-án a fő tulajdonos Csopak Szövetkezeti Részvénytársasággal közösen a Győri Sütőipari Kft. megvásárolta a miskolci székhelyű Miskolci Sütőipari Korlátolt Felelősségű Társaságot. Immár az ország két különböző végében is gyártási telephellyel rendelkezett a vállalkozás. A miskolci telephely jelentős szerepet tölt be a mai napig az országos ellátási láncban. A Győri Sütőipari Kft. az üzletrészek 49%-át, a Csopak Szövetkezeti Rt. az üzletrészek 51%-át birtokolja, de az azonos szakágazat miatt, a Győri Sütőipari Kft. operatív irányítása alatt áll.
Új név: Ceres Sütőipari Kft.
Amikor a hasonló szakmai múlttal rendelkező Miskolci Sütőipari Kft. leányvállalat 2002. szeptember 30-ával beolvadt a Győri Sütőipari Kft.-be, a társaság nevet változtatott, mert nem szeretett volna győri regionális névvel megjelenni az ország másik területén. Ezért egy földrajzi megnevezésektől mentes nevet keresett.
Az új név kiválasztására a társaság pályázatot hirdetett, amit a győri Széchenyi István Egyetem akkori Marketing tanszékével közösen bonyolított, és a hallgatók között is meghirdetett. A pályázatok között érkezett hallgatói javaslatként a Ceres név, mint a római mitológia egyik istennőjének neve.
A Ceres név eredeti viselője a termékenység, a gabonaültetés, az aratás, a földművelés és az anyai szeretet istennője. A mitológia szerint Ceres (görög nevén Démétér) vezette be az emberiséget a gabonatermesztés rejtelmeibe, így a kenyeret voltaképpen Ceres istennőnek köszönhetjük.
Ez a név minden érintett tetszését elnyerte, így a 2002. évi beolvadás során, azzal egy időben vette fel az új nevet, amelyet azóta márkanévvé fejlesztett.
Újabb kenyérgyár épül Győrben
Az országos áruszállítás és a modern kereskedelem olyan termékeket igényelt, amelyek a korábban megszokott friss termékekkel szemben több napig megőrzik frissességüket, nagy kényelmet biztosítva ezzel a fogyasztóknak és a kiskereskedelmi egységeknek is. A Nyugat-Európában már ismert új típusú toastkenyereket a hazai fogyasztók is keresték, egyre nagyobb igény mutatkozott az egészséges és a magasabb hozzáadott értékű termékek iránt.
A Ceres Sütőipari Kft. új kenyérgyár építésébe kezdett 2000-ben. A telephelyen, a meglévő épület előtt rendelkezésre álló szabad területen közel 1 milliárd forintos „zöldmezős” beruházással megvalósított létesítményben kapott helyet a vállalat első holland toastvonala.
Dr. Tormáné Kása Margit ügyvezető igazgató tájékoztatója szerint a fejlesztéshez 434 millió forint saját forrást és 831 millió forint hitelt vettek igénybe. Az üzemet a legkorszerűbb német technológiával szerelték fel, kapacitása 120 százalékkal növelte a győri üzem teljesítményét. A 2600 m2-es üzemcsarnokba, mely a 2. számú üzem nevet kapta az országban elsőként telepítettek automata toastkenyér gyártó vonalat, melyet a világviszonylatban elismert sütőipari-gépgyártó, a holland KAAK-csoport szállított és épített be. A nagy hatékonyságú automata gyártósor üzembe állítása jelentős mértékben segítette a sütőipari szakmára jellemző, évek óta folyamatosan fennálló munkaerő probléma megoldását is.
Kezdetben fehér és félbarna kenyerek készültek a gyártósoron. Később a vevői igények kielégítését célzó folyamatos termékfejlesztéseknek köszönhetően magvakkal dúsított, szénhidrátcsökkentett kenyerek is forgalomba kerültek.
A gépsorok cseréjének többéves programjával egy időben centralizálták a termelést is. Ez 2005-ben a még megmaradt két vidéki telephely értékesítését jelentette, így minden gyártási tevékenységet a győri kenyérgyárba vontak össze.
Ceres Sütőipari Zártkörűen Működő Részvénytársaság
2004. december 28. dátummal a Csopak Rt. eladta a részesedéseit a Cipruson bejegyzett Ivydale Investments Ltd. (96,8%) és az Inverdale Investments Ltd. (1,0%) részére. Ezzel a társaság a Csopak Rt. közbeiktatása nélkül, közvetlenül került az egész Csopak cégcsoport részvényeseinek tulajdonába. Lényegében ez egy technikai tulajdonosváltás volt, amellyel közvetlenül egy nemzetközi cégcsoport tagjává vált a Ceres Sütőipari Kft.
2005. november 30-ával a Ceres Sütőipari Kft. átalakult részvénytársasággá. Neve, Ceres Sütőipari Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett.
Az új tulajdonos
2010. június 17-én a társaság teljes részvénycsomagja egy szakmai befektető, a Penam a.s. (Csehország) tulajdonába került. Ezzel lezárult egy korszak, és új időszámítás kezdődött a társaság életében.
A Csehországban meghatározó pék és malomipari termékeket előállító Penam 1999-ben jött létre 12 cseh malom- és pékipari társaság összevonásával. A Penam a.s-en keresztül, a társaság a cseh központú AGROFERT a.s. cégcsoport tagjává vált.
Az adásvételi tárgyalások 2010. év elején megtörténtek, így elkezdődhetett a cseh piacon már meglévő, és gyártott termékek fejlesztése, illetve adoptálása a győri telephelyre.
A tulajdonosváltást követően a Ceres már júniusban megkezdte exporttevékenységét az új anyavállalat felé. A Penam a.s. számára gyártott termékek volumene 2010-ben elérte a 3312 tonna mennyiséget.
A jelentős exportszállítás hátterében a Penam szűkös gyártási kapacitása állt. Bár szintén gyártottak toast kenyeret, mégsem voltak képesek önállóan a saját hazai felvevőpiacuk igényeit kielégíteni.
A 2011-es évtől az export mennyisége folyamatosan növekedett, 2013-ra már csaknem háromszorosára nőtt, így elérte a 9324 tonnás éves mennyiséget.
Az átállás az alapanyagellátási rendszer működésétől kezdve, az egyéb gyártási eljárások felülvizsgálatán át, a minőségbiztosítási szabályok egységesítéséig minden folyamatot érintett. A Cerest, a magyar gyártási sajátosságokat figyelembe véve, a Penam működési struktúrájának mintájára hangolták át.
2019. év vége és a 2020. év nemcsak a Ceres életében, de az emberiség történetében is meghatározó jelentőséggel bírt, hiszen egy olyan világméretű járvány indult el, amely korábban még nem volt tapasztalható. A cég számára a 2020–21-es években az új körülményekhez való igazodás volt az elsődleges feladat. A gyárnak a kenyeret, mint alapélelmiszert a lehető leghigiénikusabb és legpraktikusabb csomagolásban kellett előállítania és forgalomba hoznia a kialakult új, és folyamatosan változó körülmények közt.
2021 második felétől és a 2022-es évben már normalizálódott és rutinszerűvé vált az új termelési rend, azonban a fogyasztói és vásárlási szokások tartósan megváltoztak. A csomagolt termék iránti megnövekedett vásárlói igény hosszabb távon is megmaradt. Ennek, a Ceres szempontjából kedvező tendenciának következményeként a termelési és értékesítési volumen megnövekedett, a gyártási kapacitás kihasználtsága 85% körül mozgott.
Elnevezések:
Győri Kenyérgyár 1950. szeptember 15.-
Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalat 1953. január 1.-
Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat 1953. október 21. -
Győr-Sopron Megyei Tanács VB. Győr és Vidéke Sütőipari Vállalata 1963. január 1.-
Győri Sütőipari Rt. 1994. január 1.-
Győri Sütőipari Kft. 1997. január 1.-
Ceres Sütőipari Kft. 2002. szeptember 30.-
Ceres Sütőipari Zrt. 2005. november 30.-
| ÉRDEKESSÉGEK |
|
Az első kenyerek |
||
|
A feltételezések szerint a kenyérsütés véletlenül alakult ki, amikor a megőrölt gabona és a víz sűrű keveréke ráesett egy tűzben izzó kőre. Szintén egy véletlennek köszönhetjük a kelesztett kenyeret is, amikor az agyagedényekben tárolt árpamassza megduzzadt, buborékos lett és könnyebb, finomabb lepényféle sült ki belőle. A kenyérről találunk feljegyzéseket a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban is, melyek már akkor igen változatosak voltak: a kovász nélküli, forró kövön sütött lepényféleségtől kezdve az Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt használatos kelesztett kenyérig. A görög civilizációban már dolgoztak pékek, a római kultúrában a kenyeret otthon sütötték a szolgák, de ásatások során pékségeket is találtak a régészek. A fényűző lakomáikról ismert rómaiak el sem tudták képzelni az életüket kenyér nélkül, mégis évszázadokba telt, míg a lepény jellegű kenyérből a tészta erjesztésével egy másféle, új kenyér született. Sok apró felfedezés vezetett a ma már számtalan kenyérsütési módszerhez és recepthez, amivel párhuzamosan fejlődött a kemenceépítés tudománya is. A honfoglaló magyarok is ismerték a kenyeret, az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. Érdekes egyébként, hogy a kenyér a magyar nyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti, pedig valószínűleg ősmagyar kori jövevényszó, korai jelentése a rokon nyelvi adatokból következtetve „kásaféle, darából készült ételféleség” lehetett. A kenyér szó a honfoglalás idején feltételezhetően csak a lepénykenyeret jelentette, noha erről nyelvi adat csak az 1315-ből származó, egyházi szövegben maradt fenn. Hazánkban a 16. században indult lényeges növekedésnek a gabonatermelés. Tanulmányok szerint ekkortól a magyar parasztháztartásban saját fogyasztásra 130–160 kg kenyérgabonát használtak fejenként. A kora újkorban a kenyeret nálunk főétkezéseknél, főtt, meleg ételekhez és kiegészítő étkezés alapjaként szalonnával, hússal, tejtermékkel egyaránt ették, ebből maradt fenn az a szokás, hogy meleg ételekhez nálunk kenyeret is felszolgálnak, legyen az leves, főzelék vagy más, nem szénhidrátalapú egytálétel. |
|
Új gyár, új technológia |
||
|
Magyarországon még új és ismeretlen technológiát állítottak üzembe a győri kenyérgyárban, ami – korábbi tapasztalatok hiányában – számtalan beállítási és finomhangolási feladatot rótt a tervezőre és a gyár szakembereire. A tésztakészítést induláskor még hagyományos forgókaros dagasztógépekkel oldották meg. A kenyértészta-osztás dugattyús osztógépekkel, a gömbölyítés szalagos gömbölyítőgépekkel, a hosszformázás pedig szalagos hosszformázó gépekkel történt. A kisütést követően a késztermék csúszdán jutott le a földszinti raktárba (gyakran elakadt), ahol kesztyű nélkül, puszta kézzel szedték le és rakták a jellegzetes alumíniumládákba a forró kenyeret és péksüteményeket. Az igazi újítást a rendszerbe állított bölcsős kelesztő és a BN 50-es kelet-német gyártmányú alagútkemencék jelentették. A kelesztés szinte emberi kéz érintése nélkül ment végbe. A hosszformázóból a tésztát a kelesztőbe tették, ami kelesztés után automatikusan továbbítódott a vetővászonra, majd a kemencébe. A berendezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Később kiváltották, és visszatértek a klasszikus kelesztési eljáráshoz. A BN 50-es alagútkemencék üzemeltetése sem volt zökkenőmentes. Koromlerakódás miatt gyorsan elhasználódtak, és a gőztartásuk sem volt megfelelő. Mivel a helyükre csak ugyanazt a típust lehetett volna beépíteni, így kényszerből helyben kellett kielégítő megoldást találni. A vállalat szakemberei gőztartó zónák beépítésével sikeresen orvosolták a gőztartás problémáját. Ezt követően a BN 50-es kemencék beépítését országosan támogatták. |
| IRODALOM |
Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története. Pannónia Könyvnyomda nyomása, Győr, 1911. 37. oldal (továbbiakban old.).
Városi kenyérgyár. Városok Lapja, 1912. febr. 3. 5. szám (továbbiakban sz.) 33-36. old.
Győr. Városok Lapja,1914. jan. 3. 1. sz. 8. old.
Kenyérgyár Győrött. Városok Lapja, 1914. márc. 7. 10. sz. 120. old.
Győr. Kenyérgyár létesítése. Vállalkozók Lapja, 1916. ápr. 26. 17. sz. 9. old.
Kenyérgyárat szándékoznak építeni Győrött. Városok Lapja, 1923. ápr. 1. 7. sz. 52. old.
Vasárnaptól kezdve olcsóbb lesz a zsemle és más péksütemény….Győrmegyei Hírlap, 1949. dec. 3. 281. sz. 3. old.
7 vendéglátó 15 húsüzemi 8 sütőipari községi vállalat a győri dolgozókért. Győrmegyei Hírlap, 1949. dec. 4. 282. sz. 11. old.
Győr Megyei Jogú Város Levéltára. (Későbbiekben: GyMJVL). XXIII. 102/1. Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságágának jegyzőkönyvei. Kenyérellátással kapcsolatos kérdések megoldása. 1950/5. sz.(1950.09.08.)
Győr Megyei Jogú Város Levéltára. GyMJVL. XXIII. 102/1. Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságágának jegyzőkönyvei. 5/c. Győri Kenyérgyár alapítása. 1950/6. sz.(1950.09.15.)
Győr Megyei Jogú Város Levéltára. GyMJVL. XXIII. 102/1. Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságágának jegyzőkönyvei. 2. pótnapirend: Javaslat Győr város kenyérellátásának megjavítására. 1952/37. sz.(1952.08.29.)
Győr Megyei Jogú Város Levéltára. GyMJVL. XXIII. 102/1. Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságágának jegyzőkönyvei. bejelentések: 4/ Győri Kenyérgyár új üzemrészleggel történő fejlesztése. 1952/46. sz.(1952.10.31.)
Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Győri Levéltára. (Későbbiekben: MNL GyMSVGyL). Győr-Sopron Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságágának jegyzőkönyvei. 6. Jóváhagyást igénylő ügyek. 1.) Győr-Sopronmegyei Sütőipari Vállalat alapítása. 51/1952. (1952. 12. 17.)
Levelek nyomán a Győri Sütőipari Vállalatnál. Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. jan. 16. 13. sz. oldalszám nélkül (továbbiakban o.n.)
Csizmadia Géza: Kenyérgyárat Győrnek. Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. jún. 6. 132. sz. 3. old.
Kisalföld, 1958. nov. 7. 263. sz. 7. old.
Kissné Sindulár Anna: „Ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönni. A Győri Kenyérgyár gondjai. Kisalföld,
1960. jan. 15. 12. sz. 5. old.
Épül a győri Kenyérgyár. Kisalföld, 1961. szept. 9. 213. sz. 1. old.
Tető alatt a győri Kenyérgyár. Kisalföld, 1962. aug. 19. 194. sz. 3. old.
Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Győri Levéltára. MNL GyMSVGyL. Győr-Sopron Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei. 2. Sütőipari vállalatok helyzete és közvetlen megyei irányítás alá helyezése. 22./1962. (1962.11.09.)
A megye kenyérellátásáról tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Kisalföld,1962. nov. 10. 263. sz. 3. old.
Kristóf János: Mikor süt kenyeret a Győri Kenyérgyár? Kisalföld, 1963. jún.7. 131. sz. 3. old.
Generálozzák a kenyérgyárat. Kisalföld, 1968. febr. 10. 34. sz. 1. old.
K. L.: Kifli-, zsemle-, kalácsgyár …nem fér a zsebembe. Kisalföld, 1969. júl. 11. 158. sz. 1. old.
Imre Béla: Vb-ülés a kenyérgyárban. A kenyér mennyisége elég, a minősége kifogásolható. Kisalföld, 1970. szept. 26. 226. sz. 1-2. old.
Imre Béla: Győrben kis kenyérgyár, Győr-Szentivánon nagy áruház épül. Kisalföld, 1971. máj. 22. 119. sz. 1-2. old.
IB : A megyeszékhely sütőipari ellátottsága. Javul, de nem kielégítő. Kisalföld, 1978. ápr. 8. 82. sz. 1. old.
Lőre Péter: A kétkilós már alig fogy. Átalakulás előtt a győri „kenyérgyár”. Kisalföld, 1993. aug. 18.193. sz. 13. old.
Részvénytársasággá alakulhat a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat. ÁVÜ-hírek. Magyar Mezőgazdaság, 1993. dec. 8. 49. sz. 3. old.
A Győri Sütőipari Rt. állami tulajdonban lévő részvényeinek meghirdetése. Magyar Mezőgazdaság, 1994. jún. 1. 22. sz. 31. old.
Ferenczi József: Kenyér a kenyerük. Kisalföld, 1994. okt. 5. 233. sz. 3. old.
Versenyben a multikkal a Csopak Rt. Világgazdaság, 1996. okt. 29. 209. sz. 13. old.
R.Z.: Kicsik a nagy mellett. Kisalföld, 1999. jan. 26. 21. sz. 11. old.
Fejleszt a Csopak. Napló, 2001. ápr. 18. 90. sz. 6. old.
Zártkörű lett a Csopak. Napi Gazdaság, 2002. febr. 20. 36. sz. 12. old.
Ferenczi József: Integrál rt. : tartani a színvonalat. Kisalföld, 2003. máj. 26. 121.sz. 13. old.
Új kenyérgyár Győrben. Korszerűsíti üzemeit a Ceres. Világgazdaság, 2003. aug. 5. 151. sz. 7. old.
Lehöcz Rudolf: Nagyüzemben süt a Ceres Kft. Világgazdaság, 2004. szept. 21. 183. sz. 15. old.
Minibaguette, császárzsemle és ciabatta. Magyar Hírlap, 2005. jún. 8. 132. sz. 25. old.
Avar László: Ceres: még jobban! Magyar Mezőgazdaság, 2007. dec. 12. 50. sz. 30-31. old.
Koncentráció vár a sütőiparra. Napi Gazdaság, 2008. febr. 25. 39. sz. 1-2. old.
Szövetségben az erő. Figyelő, 2008. okt. 9. 41. sz. 45. old.
Szirmai S. Péter: Csúcsvacakok. Egyre több hazai élelmiszer-ipari cég a minőség tudatos rontása révén próbál helytállni az árversenyben. Figyelő, 2010. márc.4. 9. sz. 50-51. o. n.
Cseh kézben a Ceres. Figyelő, 2010. márc. 11. 10. sz. 8. old.
Ceres Zrt. írásos dokumentáció és szóbeli közlés
Ceres Zrt. honlapja: https://ceressuto.hu/ (Letöltés: 2023. szept. 8.)
Vissza az előző oldalra!
| © 2024 - Győri Ipartörténeti Alapítvány | Oldal információk l Adatkezelési tájékoztató l Impresszum |
