Győr, Tihanyi Árpád u. 23.

Vissza a tartalomjegyzékre

Utcakép:

Vissza a tartalomjegyzékre

Dunaréti Richards Richárd mint a Back Hermann hengermalmának cégvezetője, majd társtulajdonosa  már 1905-ben szövőműhelyt létesített a malom területén, ahol három szövőmunkás és egy művezető nyolc gépen kezdte meg a munkát. Ez a tanműhely az 1907-es Back malombeli tűzvész során szintén elpusztult, de ekkor már álltak az új gyár épületeinek alapjai a tízezer négyszögöles területen.  A győri gyáralapításához Richards a várostól 15 évi adó- és kövezetvám mentességet kapott.

Az 1908. január 2-án 36 munkással, 35 szövőszékkel beindított posztó-szövetgyárba a gépeket Brünnből és Angliából hozták. A Brünnben, 1867-ben született Richards Richard (eredeti nevén Max Kohn) anyai nagybátyjának a lányát, Back Karolinát vette feleségül, így került kapcsolatba a Back családdal. Back Hermanntól, a Dunántúl legnagyobb malmának tulajdonosától nagy vagyont örökölt, ami megkönnyítette a vállalkozás elindítását. A gyárban elsősorban kabátszövetet készítettek, aminek a legnagyobb megrendelője az állam volt. A foglalkoztatottak létszáma később 50 főre növekedett, és a korabeli, modernnek számító gépekhez egy ötven lóerős félstabil lokomobil biztosította a hajtóerőt. 1909-ben megépült az appretúra (kelmekikészítő) és a festöde, így külföldről már csak a fonalat importálták. 1917-től már a fonalat is helyben állították elő. 1918-ban a részvények egy részét a Kammer testvérek, Hugó és Szigfrid vették át, majd fokozatosan teljes vertikalitású üzemmé fejlesztették a világszínvonalú termékeket előállító győri üzemet.
 

Textil-Ipar, 1932. március 31. 6. sz. 4. old.
 

A Kammer konszern kiállítása a budapesti Nemzetközi Vásár textilkiállításán 1933-ban.
Amint sajtótudósításból kiderült, a kiállított Richards termékek a következők voltak: női és férfi tisztagyapjú szövetek (Floconé), kasha nadrágszövetek, Arcas d’ivior tenisznadrág szövetek, szmoking és frakköltöny anyagok.
 Textil-Ipar, 1933. május 15. 9. sz. 6. old.

Felavatták a Richards-kulturházat. Textil-Ipar, 1940. december 31. 26. sz. 15. old.
 

 A Kammer Testvérek 1940-ben a városban fésűsfonodát létesítettek Győri Fésűsfonoda Rt. név alatt. A két önálló cég közös vezetéssel és adminisztrációval működött.
A konszern működése során számos munkásjólléti intézkedésével is példát mutatott.
 

Textil-Ipar, 1941. május 5. 9. sz. 12. old.

A minőségi szöveteket széles választékát állították elő a győri gyárban a negyvenes évek elején.
 

Reklámoldal a Textil-Ipar, 1941. december 29. 26. számában

A stratégiai célpontoktól viszonylag távol eső, lakóházas övezetben található gyár a háborús bombázásokat kisebb károkkal átvészelte. 1945-ben a háború befejeztével néhány napon belül megindult a munka a gyárban. A vidékre menekített gépeket és nyersanyagot visszahozták, a gyapjút és gyapotot az orosz hadsereg biztosította, így elkészülhetett az első Donsport nevű szövet. A rossz munkakörülményekre jellemző, hogy a háromszáz munkás 45 telén fűtetlen épületben dolgozott, a szövők az elgémberedett ujjaikat villanykörtéken melegítették.
 

Szilveszteri műsor a gyár kultúrtermében. 1948. id. Konok Tamás felvétele
Forrás: fortepan/Konok Tamás id.

A vállalat 1948. március 26-án állami tulajdonba került, majd a két korábbi gyárat 1949. március 11-én összevonták, Richards Gyapjúfonó és Szövő N. V. néven. Ebben az évben 1176 fős létszám 1200000 négyzetméter szövetet termelt. 1951-ben, miután az állam a francia Thibergien cégtől megvásárolta a Győri Gyapjúfonó-, Szövő-, Festő- és Kikészítőgyár Rt.-t, hozzácsatolta a Richards gyárhoz, innentől kezdve a vállalat új neve Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár lett. Ezt az időszakot a lóden korszakaként is emlegetik, mivel a férfiak és részben a nők is lóden kabátot hordtak. A lódenszövetet a győri üzemben állították elő.

Lódenkabátok 1960-ból
Győr. Virágpiac, korábban Egység tér, pavilon sor. 1960. id. Konok Tamás felvétele.
Forrás: fortepan/Konok Tamás id.

Az új cégnévvel nem értek el nagy piaci sikereket, a nyugati üzletkötők a fél évszázada ismert márkát keresték a piacon. 1952-1954-ig és 1957-1982-ig a gyár igazgatója Ligeti Imre volt, aki Brünnben tanulta ki a textilvegyész szakmát.    Az ő kezdeményezésére vették vissza 1957-ben a jól ismert Richards előnevet.

Magyar Filmhíradó 18. 1967. május
Forrás: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=19105

Ez időben kezdték meg a szintetikus szálas anyagok felhasználását. 45 százalékban gyapjú, 55 százalékban poliakrilnitril szöveteket gyártottak felsőruházati célra. A télikabátszövetek alapanyaga fele-fele arányban gyapjú és teveszőrből készült.

Az 1960-as és 1970-es években vidéki telephelyek (Kapuvár, Csorna, Öttevény, Lovászpatona) létesítésével és összevonásokkal (Soproni Fésüsfonó) teljessé vált a központi üzem termelési vertikuma.

Meghívó a Richards Finomposztógyárban tartandó gépbemutatóra. 1968.

                          

Forrás:https://edok.gyorikonyvtar.hu/leaflet/-/record/kkmk2155702;jsessionid=9E9C07FE2554A925594A5AA47F3C2C7C

A gyár történetének legnagyobb beruházására 1968-1972 között került sor, amikor a közel 350 millió Ft-os fejlesztés révén a technológiai folyamatok egyszerűbbé, korszerűbbé váltak, a selejt csökkent, a minőség javult, ami a tőkés export emelkedésében mutatkozott meg.  1972-ben a termékek egyötöde került exportra, a demokratikus országok mellett szállítottak többek között Angliába, Franciaországba, Kenyába, Kuwaitba és Líbiába is.

A Kisalföld 1973. szeptemberi számában Állja a piaci versenyt a Richards címmel megjelent egyoldalas reklámcikk a vállalat sikereiről számol be.
 

Fésülde 1973-ban

Kötöde 1973-ban

Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Kisalfold_1973_09/?query=dunar%C3%A9ti%20richards%20rich%C3%A1rd&pg=134&layout=s

A gyár bejárata a 70-es években

Az ország több városában is mintaboltot nyitott a vállalat.
A győri Richards mintabolt a 70-es években.

Az évek múlásával a meglévő nyugati piacok megtartása egyre nehezebbé vált, mert a fogyasztók növekvő minőségi elvárásait a gyár nem tudta teljes mértékben kielégíteni. A piaci helyzetet tovább rontotta, hogy a KGST országok igénye is csökkent. Az alacsony bérek és a három műszakos munkarend miatt állandósultak a munkaerő-gondok. Az 1980-as évek közepén a vidéki telephelyekkel együtt közel 3000 dolgozót foglalkoztató üzem termelési értéke meghaladta a 4 Mrd Ft-ot. Győrött gyártották az ország pamutszövet termelésének az ötödét.   

Irodaépület és mintabolt a 70-es években

1981-es kártyanaptáron szerepelnek a mintaboltok, valamint a gyár kosfejes emblémája

Forrás: http://www.kartyanaptarak.hu/displayimage.php?album=92&pid=4218#top_display_media

A Richards Finomposztógyár dolgozói kollektívája 1980-ban Pro Urbe díjat kapott Győr városától. Az elismerés az 1981-es kártyanaptáron.

Forrás: http://www.kartyanaptarak.hu/displayimage.php?album=92&pid=4219#top_display_media

Az 1980-as években újabb rekonstrukcióra már nem került sor, ezért a gépek elöregedtek, korszerűtlenné váltak. A termékek minőségének lassú romlása akkor indult el, amikor a fogyasztói igények a minőség irányába tolódtak el. A nyugati importból származó drága nyersanyag költségét egyre nehezebben lehetett a késztermék árában érvényesíteni. A gazdálkodási nehézségek és a környező vállalatok bérszínvonalától lemaradó fizetések miatt a munkaerő spontán elvándorlása felgyorsult. Az 1980-as évek közepétől kezdve lassan, de határozottan romlani kezdtek a gazdálkodás jövedelmezőségi mutatói. A készletek nőttek, kisebb lett a megrendelés, ennek ellenére fokozták a termelést. A szocialista országokba irányuló export állami támogatása a költségvetés romló helyzete miatt csökkent, a hitelkamatok és a banki költségek emelkedtek.

A sajtóban megjelent egész oldalas reklám még a töretlen sikerekről számol be:

Részlet. Magyarország, 1985. december 22.  51-52. sz. 36. old.

Forrás:https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarorszagUj_1985_2/?query=richards%20richard%20gy%C5%91ri%20finomposzt%C3%B3gy%C3%A1r&pg=819&layout=s

A vállalati nyereség 1988-ban az előző évinek közel a felére csökkent, ami nem tette lehetővé az ötödében nullára leírt géppark cseréjéhez szükséges fejlesztési alapok képzését. Az alapanyagok árának drasztikus emelkedése, a gyakori forintleértékelés és az erősen korlátozott banki hitelfelvétel egyre több nehézséget okozott a napi gazdálkodásban.

Díjazott Neckar felsőruházati gyapjúszövet kollekció az 1988. évi Ipari Formatervezési Nívódíj pályázatán.
 

AZ ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROSFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM ÁLTAL DÍJAZOTT ALKOTÓK MUNKÁI

Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/en/testuletek/mft/formatervezesi_dij/dijarchivum/1988/640/2343.jpg

A gondok éleződését jelzi az első számú vállalati vezetői székben történő gyakori személyváltás is. A Soproni Fésűsfonalgyár Leányvállalattal 1991. december 30-án megszűnt az együttműködés. Becsukták a kapuvári üzemet, eladták az épületet és a gépeket. A cégnek még így is maradt 450 millió forint hiteltartozása, amit a Magyar Hitel Banknál részvényekre szerettek volna váltani. A gyár gyapjúgyártó részlegét az olasz Roberto Lanza vásárolta meg. Ezekkel az intézkedésekkel azonban a vállalatot nem lehetett megmenteni, az 1992 elején elindult csődeljárás során nem sikerült a hitelezőkkel megegyezni, így 1992 őszén megkezdték a gyár felszámolását. A termelés és kereskedés a korábbi évekhez képest összezsugorodott volumenben néhány évig még folyt a gyár romjain gomba módra szaporodó kis Kft.-kben, miközben a kijelölt felszámoló többször sikertelenül próbálkozott a gyár eladásával.

A Richards gyár termékeiből készült modellek:

Forrás: http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/2016/12/richards-finomposztogyar-modellje.html

Mára már eladták a Richards Finomposztógyár háromemeletes irodaépületét, az üzemi óvodát és a szolgálati lakásokat. Az 500 személy befogadására alkalmas, 1985-ben felújított kultúrház ma hitéletet szolgál. A Duna parti csónakházat évek gazdátlansága után lebontották.

A Kossuth híd közelében, a Mosoni-Duna parján állt a Richards Finomposztógyár csónakháza. 1967.

Forrás: fortepan/Inkey Tibor

A gyár területén lévő üzemépületben és figyelőtoronyban éttermet rendeztek be. Az üzem területén lévő munkásszállásból szállodát alakítottak ki. A felszámoláskor eladhatatlan anyagok 2012. június 20-án a tűz martalékává váltak. Az üzem területén megállt az élet, a gyártelepet határoló téglakerítést megbontották, számtalan kis üzletet alakítottak ki. E sok új létesítményben az alkalmazottak létszáma a valamikori üzem dolgozóinak 2%-át sem éri el.

Az összeállítás Orbánné dr. Horváth Márta tanulmánya felhasználásával készült.

Lásd még: Némáné Kovács Éva: 150 éve született Richards Richard Ágost (1867-1942) nagyvállalkozó, a győri Richards textilgyár alapítója. In. Győri Szalon, HELYBENjárás

Vissza a tartalomjegyzékre

Vissza a tartalomjegyzékre

• 2014. Orbánné Horváth Márta: A győri textilipar átalakulása 1985-től napjainkig (benne: A Richards Finomposztógyár története p. 173-174.) In: Győr fejlődésének mozgatórugói. A győri járműipari körzet, mint a térségi fejlesztés új iránya és eszköze c. kutatás monográfiái 1. Szerk. Honvári János. Kiad. Universitas-Győr Nonprofit Kft. Győr. p. 158-178.

• 1992. Richards Finomposztógyár. Győr, Richards Finomposztógyár. 47 old.

• 1985. Léhner György: "Richards" Finomposztógyár története 1905-1980-ig.

• 1985. Örökifjú Richards. Új Magyarország, december 22. 51-52. sz. 36. old.

• 1973. Jobb minőség, nagyobb választék – változatlan árakon. Állja a piaci versenyt a Richards. Kisalföld, szeptember 16. 217. sz.

   

  További források:

  https://www.kisalfold.hu/vezeto-hirek/a-richards-gyar-90-evet-elt-amikor-vegleg-bezartak-a-kapujat-gyorben-korabeli-fotok-6747309/

  https://www.gyoriszalon.hu/news/10377/63/150-%c3%a9ve-sz%c3%bcletett-Richards-Richard-%c3%81gost-1867-1942-nagyv%c3%a1llalkoz%c3%b3-a-gy%c5%91ri-Richards-textilgy%c3%a1r-alap%c3%adt%c3%b3ja

Vissza a tartalomjegyzékre