Richards Richard posztó-szövetgyár
| Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
| Rövid áttekintés | ||
| Részletes cégtörténet | ||
| Érdekességek | ||
| Irodalom, hivatkozások | ||
| Kapcsolódó galéria |
| AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
| MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
| RÖVID ÁTTEKINTÉS |
|
Dunaréti Richards Richard 1908. január 2-án indította meg posztó-szövetgyárát 36 munkással. A gépeket Brünnből és Angliából hozatta, az államtól és a várostól a győri gyáralapításához 200 ezer korona vissza nem térítendő támogatást kapott. A gyárban elsősorban kabátszövetet készítettek, aminek a legnagyobb megrendelője az állam volt. A cég telephelyén 1940-ben fésűsfonodát létesítettek. A gyárat a háborús bombázások megkímélték. A posztógyárat 1949 tavaszán államosították, röviddel ezután a gyárhoz csatolták a Győri Fésűsfonodát, és a Győri Gyapjúfonó- Szövő- Festő és Kikészítőt. Ettől kezdve a nevük Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár. Az új cégnévvel nem értek el nagy piaci sikereket, 1957-ben visszavették a jól ismert Richards előnevet. Az 1960-as és 1970-es években vidéki telephelyek létesítésével és összevonásokkal (Soproni Fésűsfonó) teljessé vált a központi üzem termelési vertikuma. 1968-1972 között közel 350 millió Ft-os beruházást hajtottak végre, melynek eredményeként nőtt a tőkés export. Az 1980-as évek közepétől kezdve lassan, de határozottan romlani kezdtek a gazdálkodás jövedelmezőségi mutatói. Az 1992 elején elindult csődeljárás során nem sikerült a hitelezőkkel megegyezni, így 1992 őszén megkezdték a gyár felszámolását. A termelés és kereskedés a korábbi évekhez képest összezsugorodott volumenben néhány évig még folyt a gyár romjain gomba módra szaporodó kis Kft.-kben. A gyár területén lévő üzemépületben és figyelőtoronyban éttermet rendeztek be. Az üzem területén lévő munkásszállásból szállodát alakítottak ki. |
||
| RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
Dunaréti Richards Richárd mint a Back Hermann hengermalmának cégvezetője, majd társtulajdonosa már 1905-ben szövőműhelyt létesített a malom területén, ahol három szövőmunkás és egy művezető nyolc gépen kezdte meg a munkát. Ez a tanműhely az 1907-es Back malombeli tűzvész során szintén elpusztult, de ekkor már álltak az új gyár épületeinek alapjai a tízezer négyszögöles területen. A győri gyáralapításához Richards a várostól 15 évi adó- és kövezetvám mentességet kapott.
Az 1908. január 2-án 36 munkással, 35 szövőszékkel beindított posztó-szövetgyárba a gépeket Brünnből és Angliából hozták. A Brünnben, 1867-ben született Richards Richard (eredeti nevén Max Kohn) anyai nagybátyjának a lányát, Back Karolinát vette feleségül, így került kapcsolatba a Back családdal. Back Hermanntól, a Dunántúl legnagyobb malmának tulajdonosától nagy vagyont örökölt, ami megkönnyítette a vállalkozás elindítását. A gyárban elsősorban kabátszövetet készítettek, aminek a legnagyobb megrendelője az állam volt. A foglalkoztatottak létszáma később 50 főre növekedett, és a korabeli, modernnek számító gépekhez egy ötven lóerős félstabil lokomobil biztosította a hajtóerőt. 1909-ben megépült az appretúra (kelmekikészítő) és a festöde, így külföldről már csak a fonalat importálták. 1917-től már a fonalat is helyben állították elő. 1918-ban a részvények egy részét a Kammer testvérek, Hugó és Szigfrid vették át, majd fokozatosan teljes vertikalitású üzemmé fejlesztették a világszínvonalú termékeket előállító győri üzemet.
Textil-Ipar, 1932. március 31. 6. sz. 4. old.
A Kammer konszern kiállítása a budapesti Nemzetközi Vásár textilkiállításán 1933-ban.
Amint sajtótudósításból kiderült, a kiállított Richards termékek a következők voltak: női és férfi tisztagyapjú szövetek (Floconé), kasha nadrágszövetek, Arcas d’ivior tenisznadrág szövetek, szmoking és frakköltöny anyagok.
Textil-Ipar, 1933. május 15. 9. sz. 6. old.
Felavatták a Richards-kulturházat. Textil-Ipar, 1940. december 31. 26. sz. 15. old.
A Kammer Testvérek 1940-ben a városban fésűsfonodát létesítettek Győri Fésűsfonoda Rt. név alatt. A két önálló cég közös vezetéssel és adminisztrációval működött.
A konszern működése során számos munkásjólléti intézkedésével is példát mutatott.
Textil-Ipar, 1941. május 5. 9. sz. 12. old.
A minőségi szöveteket széles választékát állították elő a győri gyárban a negyvenes évek elején.
Reklámoldal a Textil-Ipar, 1941. december 29. 26. számában
A stratégiai célpontoktól viszonylag távol eső, lakóházas övezetben található gyár a háborús bombázásokat kisebb károkkal átvészelte. 1945-ben a háború befejeztével néhány napon belül megindult a munka a gyárban. A vidékre menekített gépeket és nyersanyagot visszahozták, a gyapjút és gyapotot az orosz hadsereg biztosította, így elkészülhetett az első Donsport nevű szövet. A rossz munkakörülményekre jellemző, hogy a háromszáz munkás 45 telén fűtetlen épületben dolgozott, a szövők az elgémberedett ujjaikat villanykörtéken melegítették.
Szilveszteri műsor a gyár kultúrtermében. 1948. id. Konok Tamás felvétele
Forrás: fortepan/Konok Tamás id.
A vállalat 1948. március 26-án állami tulajdonba került, majd a két korábbi gyárat 1949. március 11-én összevonták, Richards Gyapjúfonó és Szövő N. V. néven. Ebben az évben 1176 fős létszám 1200000 négyzetméter szövetet termelt. 1951-ben, miután az állam a francia Thibergien cégtől megvásárolta a Győri Gyapjúfonó-, Szövő-, Festő- és Kikészítőgyár Rt.-t, hozzácsatolta a Richards gyárhoz, innentől kezdve a vállalat új neve Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár lett. Ezt az időszakot a lóden korszakaként is emlegetik, mivel a férfiak és részben a nők is lóden kabátot hordtak. A lódenszövetet a győri üzemben állították elő.
Lódenkabátok 1960-ból
Győr. Virágpiac, korábban Egység tér, pavilon sor. 1960. id. Konok Tamás felvétele.
Forrás: fortepan/Konok Tamás id.
Az új cégnévvel nem értek el nagy piaci sikereket, a nyugati üzletkötők a fél évszázada ismert márkát keresték a piacon. 1952-1954-ig és 1957-1982-ig a gyár igazgatója Ligeti Imre volt, aki Brünnben tanulta ki a textilvegyész szakmát. Az ő kezdeményezésére vették vissza 1957-ben a jól ismert Richards előnevet.
Magyar Filmhíradó 18. 1967. május
Forrás: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=19105
Ez időben kezdték meg a szintetikus szálas anyagok felhasználását. 45 százalékban gyapjú, 55 százalékban poliakrilnitril szöveteket gyártottak felsőruházati célra. A télikabátszövetek alapanyaga fele-fele arányban gyapjú és teveszőrből készült.
Az 1960-as és 1970-es években vidéki telephelyek (Kapuvár, Csorna, Öttevény, Lovászpatona) létesítésével és összevonásokkal (Soproni Fésüsfonó) teljessé vált a központi üzem termelési vertikuma.
Meghívó a Richards Finomposztógyárban tartandó gépbemutatóra. 1968.
A gyár történetének legnagyobb beruházására 1968-1972 között került sor, amikor a közel 350 millió Ft-os fejlesztés révén a technológiai folyamatok egyszerűbbé, korszerűbbé váltak, a selejt csökkent, a minőség javult, ami a tőkés export emelkedésében mutatkozott meg. 1972-ben a termékek egyötöde került exportra, a demokratikus országok mellett szállítottak többek között Angliába, Franciaországba, Kenyába, Kuwaitba és Líbiába is.
A Kisalföld 1973. szeptemberi számában Állja a piaci versenyt a Richards címmel megjelent egyoldalas reklámcikk a vállalat sikereiről számol be.
Fésülde 1973-ban
Kötöde 1973-ban
A gyár bejárata a 70-es években
Az ország több városában is mintaboltot nyitott a vállalat.
A győri Richards mintabolt a 70-es években.
Az évek múlásával a meglévő nyugati piacok megtartása egyre nehezebbé vált, mert a fogyasztók növekvő minőségi elvárásait a gyár nem tudta teljes mértékben kielégíteni. A piaci helyzetet tovább rontotta, hogy a KGST országok igénye is csökkent. Az alacsony bérek és a három műszakos munkarend miatt állandósultak a munkaerő-gondok. Az 1980-as évek közepén a vidéki telephelyekkel együtt közel 3000 dolgozót foglalkoztató üzem termelési értéke meghaladta a 4 Mrd Ft-ot. Győrött gyártották az ország pamutszövet termelésének az ötödét.
Irodaépület és mintabolt a 70-es években
1981-es kártyanaptáron szerepelnek a mintaboltok, valamint a gyár kosfejes emblémája
Forrás: http://www.kartyanaptarak.hu/displayimage.php?album=92&pid=4218#top_display_media
A Richards Finomposztógyár dolgozói kollektívája 1980-ban Pro Urbe díjat kapott Győr városától. Az elismerés az 1981-es kártyanaptáron.
Forrás: http://www.kartyanaptarak.hu/displayimage.php?album=92&pid=4219#top_display_media
Az 1980-as években újabb rekonstrukcióra már nem került sor, ezért a gépek elöregedtek, korszerűtlenné váltak. A termékek minőségének lassú romlása akkor indult el, amikor a fogyasztói igények a minőség irányába tolódtak el. A nyugati importból származó drága nyersanyag költségét egyre nehezebben lehetett a késztermék árában érvényesíteni. A gazdálkodási nehézségek és a környező vállalatok bérszínvonalától lemaradó fizetések miatt a munkaerő spontán elvándorlása felgyorsult. Az 1980-as évek közepétől kezdve lassan, de határozottan romlani kezdtek a gazdálkodás jövedelmezőségi mutatói. A készletek nőttek, kisebb lett a megrendelés, ennek ellenére fokozták a termelést. A szocialista országokba irányuló export állami támogatása a költségvetés romló helyzete miatt csökkent, a hitelkamatok és a banki költségek emelkedtek.
A sajtóban megjelent egész oldalas reklám még a töretlen sikerekről számol be:
Részlet. Magyarország, 1985. december 22. 51-52. sz. 36. old.
A vállalati nyereség 1988-ban az előző évinek közel a felére csökkent, ami nem tette lehetővé az ötödében nullára leírt géppark cseréjéhez szükséges fejlesztési alapok képzését. Az alapanyagok árának drasztikus emelkedése, a gyakori forintleértékelés és az erősen korlátozott banki hitelfelvétel egyre több nehézséget okozott a napi gazdálkodásban.
Díjazott Neckar felsőruházati gyapjúszövet kollekció az 1988. évi Ipari Formatervezési Nívódíj pályázatán.
AZ ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROSFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM ÁLTAL DÍJAZOTT ALKOTÓK MUNKÁI
Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/en/testuletek/mft/formatervezesi_dij/dijarchivum/1988/640/2343.jpg
A gondok éleződését jelzi az első számú vállalati vezetői székben történő gyakori személyváltás is. A Soproni Fésűsfonalgyár Leányvállalattal 1991. december 30-án megszűnt az együttműködés. Becsukták a kapuvári üzemet, eladták az épületet és a gépeket. A cégnek még így is maradt 450 millió forint hiteltartozása, amit a Magyar Hitel Banknál részvényekre szerettek volna váltani. A gyár gyapjúgyártó részlegét az olasz Roberto Lanza vásárolta meg. Ezekkel az intézkedésekkel azonban a vállalatot nem lehetett megmenteni, az 1992 elején elindult csődeljárás során nem sikerült a hitelezőkkel megegyezni, így 1992 őszén megkezdték a gyár felszámolását. A termelés és kereskedés a korábbi évekhez képest összezsugorodott volumenben néhány évig még folyt a gyár romjain gomba módra szaporodó kis Kft.-kben, miközben a kijelölt felszámoló többször sikertelenül próbálkozott a gyár eladásával.
A Richards gyár termékeiből készült modellek:
Forrás: http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/2016/12/richards-finomposztogyar-modellje.html
Mára már eladták a Richards Finomposztógyár háromemeletes irodaépületét, az üzemi óvodát és a szolgálati lakásokat. Az 500 személy befogadására alkalmas, 1985-ben felújított kultúrház ma hitéletet szolgál. A Duna parti csónakházat évek gazdátlansága után lebontották.
A Kossuth híd közelében, a Mosoni-Duna parján állt a Richards Finomposztógyár csónakháza. 1967.
Forrás: fortepan/Inkey Tibor
A gyár területén lévő üzemépületben és figyelőtoronyban éttermet rendeztek be. Az üzem területén lévő munkásszállásból szállodát alakítottak ki. A felszámoláskor eladhatatlan anyagok 2012. június 20-án a tűz martalékává váltak. Az üzem területén megállt az élet, a gyártelepet határoló téglakerítést megbontották, számtalan kis üzletet alakítottak ki. E sok új létesítményben az alkalmazottak létszáma a valamikori üzem dolgozóinak 2%-át sem éri el.
Az összeállítás Orbánné dr. Horváth Márta tanulmánya felhasználásával készült.
Lásd még: Némáné Kovács Éva: 150 éve született Richards Richard Ágost (1867-1942) nagyvállalkozó, a győri Richards textilgyár alapítója. In. Győri Szalon, HELYBENjárás
| ÉRDEKESSÉGEK |
|
Kertész Nándor, az Rt. igazgatójának kezdeményezésére létesült a kultúrház. Tervezője Münich Aladár, kivitelezője a győri Marschall Béla volt. A kultúrházban fürdők, nagy előadóterem, és ebédlő, díszlettárral, öltözőkkel és mozifelszereléssel kiegészített színpad, könyvtár, és klubszoba segítette a munka utáni kulturált kikapcsolódást. Orvosi rendelő is volt az épületben.
Fotó:http://www.hotelalfa-gyor.hu/?page_id=416
|
||
|
Névváltozatok: Richards Richard posztó-szövetgyár 1908- Richards Richárd Finomposztógyár Rt. 1918- Győri Fésüsfonoda Rt. 1940- Richards Gyapjúfonó és Szövő N. V. (a Richards Richárd Finomposztógyár Rt. és a Győri Fésüsfonoda Rt. összevonásával) 1949. márc. 11.- Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár (a Győri Gyapjúfonó-, Szövő-, Festő- és Kikészítőgyár Rt. hozzácsatolásával) 1951- Richards Gyapjúfonó és Szövőgyár 1957-
|
||
| IRODALOM |
-
2014. Orbánné Horváth Márta: A győri textilipar átalakulása 1985-től napjainkig (benne: A Richards Finomposztógyár története p. 173-174.) In: Győr fejlődésének mozgatórugói. A győri járműipari körzet, mint a térségi fejlesztés új iránya és eszköze c. kutatás monográfiái 1. Szerk. Honvári János. Kiad. Universitas-Győr Nonprofit Kft. Győr. p. 158-178.
-
1992. Richards Finomposztógyár. Győr, Richards Finomposztógyár. 47 old.
-
1985. Léhner György: "Richards" Finomposztógyár története 1905-1980-ig.
-
1985. Örökifjú Richards. Új Magyarország, december 22. 51-52. sz. 36. old.
-
1973. Jobb minőség, nagyobb választék – változatlan árakon. Állja a piaci versenyt a Richards. Kisalföld, szeptember 16. 217. sz.
További források:
https://www.gyoriszalon.hu/news/10377/63/150-%c3%a9ve-sz%c3%bcletett-Richards-Richard-%c3%81gost-1867-1942-nagyv%c3%a1llalkoz%c3%b3-a-gy%c5%91ri-Richards-textilgy%c3%a1r-alap%c3%adt%c3%b3ja
Kapcsolódó galéria
Vissza az előző oldalra!
