|
|
|
AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
Győr, Kálvária u. 55.
Vissza a tartalomjegyzékre
|
|
|
MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
Képek napjainkból:
Egy kép a múltból:
Vissza a tartalomjegyzékre
|
|
|
|
A gyufagyártás meghonosítása Győr városában a Neubauer és a Goldschmid család nevéhez fűződik, az üzemben 1867-től indult a temelés. A Neubauer Károly és Fia elnevezést 1889. január 10-étől használta a cég. Magyarországon a győri gyárban készült elsőként biztonságos svéd gyújtó. A gyár ipari kiállításokon sikerrel szerepelt termékeivel, ami növelte a cég ismertségét és elismertségét, melynek létszáma 1897-re elérte a 140-150 főt.
Folyamatos fejlesztésekkel korszerűsítették a termelést, ennek ellenére a gyár egyre nehezebben vette fel a versenyt az élenjáró, nagykapacitású, modern magyarországi gyufagyárakkal. 1905. január 13-án a gyár tulajdonjoga átkerült a Vesuvius Magyar Gyufagyár Rt. budapesti bejegyzett cégére. A Vesuvius Rt.-nek komoly tervei voltak a győri gyár fejlesztésével kapcsolatban, amiből azonban semmi sem valósult meg. 1915-ben még termeltek az üzemben, 1918-ban azonban a Vesuvius Rt.-t is magában foglaló magyar gyárak alkotta Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt. eladta a Magyar Zománc és Fémáru Rt.-nek a telepet. A vidéki gyufagyárak jelentős részét felszámolták, a megmaradt nagy gyárak szövetségbe tömörültek. A telephelyen később az ELZETT Lemezárugyár működött.
|
|
Vissza a tartalomjegyzékre
A gyufagyártás meghonosítása Győr városában a Neubauer és a Goldschmid család nevéhez fűződik. Neubauer Károly és Goldschmid Ignác már 1860-ban kérvényezte a város tanácsánál egy Újvárosban létesítendő gyúszeráru gyártási üzlettelepre a működési engedélyt. A Festő utca 38-39-es szám alatti bérleményben helyszíni szemlét tartott egy szakértői bizottság, akik úgy ítélték meg, hogy az épület a szűk utcában nádtetős házakkal van körülvéve, ezért a tűzvédelmi szempontok nem érvényesülnek. Ez idő tájt a gyufagyártáshoz fehér foszfort használtak, melynek mérgező kipárolgása a közelben élők egészségét károsíthatta volna, ezért a kérelmet elutasították.
1867-ben Neubauer Károly ismét kérvényezte gyufakészítő gyár létesítését a város vezetésétől. Az üzemet most már a városon kívül, a Nádorváros 76. számú bérelt házban kívánta létrehozni, ahol - mint a beadványban is olvasható -, „szegénysorsú” munkásokat fog alkalmazni. Az engedélyezés után rövidesen megindult a termelés az üzemben, ami kiváltotta a lakosság, és a közelben lévő gyalogsági laktanya parancsnokának tiltakozást. Hiába hivatkoztak a protestálók a tűzveszélyre és a levegő szennyezésére, a város döntéshozói nem vonták vissza az engedélyt.
A gyár működése során lassan, de folyamatosan fejlődött, területrendezéssel átalakult és egyre bővült a gyártelep, időközben címe a Kálvária utca 55. számra változott. A 18 ablakos, földszinti épületrészben volt a főbejárata, amin a nyersanyaggal, illetve készáruval megrakott szekerek közlekedtek. A Kert utca felől emeletes üzemrész határolta a telepet, amiből kiemelkedtek a gyártás során keletkezett gázokat és füstöt kibocsátó kémények. A tulajdonosok és családtagjaik is az üzem területén kialakított lakóépületben éltek.
Győri gyufagyár részletét ábrázoló fotótöredék - 150x95 mm kartonra rákasírozva
Xántus János Múzeum – Győr
forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html
A gyufagyár emblémája, védjegye a két búzakalász között álló kakas volt, ami nem csak a számlákon, számos gyufacímkén is megjelent.