Ipartörténeti emlékhelyek

Egy kép a múltból:

Vissza a tartalomjegyzékre

Vissza a tartalomjegyzékre

A gyufagyártás meghonosítása Győr városában a Neubauer és a Goldschmid család nevéhez fűződik. Neubauer Károly és Goldschmid Ignác már 1860-ban kérvényezte a város tanácsánál egy Újvárosban létesítendő gyúszeráru gyártási üzlettelepre a működési engedélyt. A Festő utca 38-39-es szám alatti bérleményben helyszíni szemlét tartott egy szakértői bizottság, akik úgy ítélték meg, hogy az épület a szűk utcában nádtetős házakkal van körülvéve, ezért a tűzvédelmi szempontok nem érvényesülnek. Ez idő tájt a gyufagyártáshoz fehér foszfort használtak, melynek mérgező kipárolgása a közelben élők egészségét károsíthatta volna, ezért a kérelmet elutasították.

1867-ben Neubauer Károly ismét kérvényezte gyufakészítő gyár létesítését a város vezetésétől. Az üzemet most már a városon kívül, a Nádorváros 76. számú bérelt házban kívánta létrehozni, ahol - mint a beadványban is olvasható -, „szegénysorsú” munkásokat fog alkalmazni. Az engedélyezés után rövidesen megindult a termelés az üzemben, ami kiváltotta a lakosság, és a közelben lévő gyalogsági laktanya parancsnokának tiltakozást. Hiába hivatkoztak a protestálók a tűzveszélyre és a levegő szennyezésére, a város döntéshozói nem vonták vissza az engedélyt.

A gyár működése során lassan, de folyamatosan fejlődött, területrendezéssel átalakult és egyre bővült a gyártelep, időközben címe a Kálvária utca 55. számra változott. A 18 ablakos, földszinti épületrészben volt a főbejárata, amin a nyersanyaggal, illetve készáruval megrakott szekerek közlekedtek. A Kert utca felől emeletes üzemrész határolta a telepet, amiből kiemelkedtek a gyártás során keletkezett gázokat és füstöt kibocsátó kémények. A tulajdonosok és családtagjaik is az üzem területén kialakított lakóépületben éltek.

Győri gyufagyár részletét ábrázoló fotótöredék - 150x95 mm kartonra rákasírozva
Xántus János Múzeum – Győr

forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

A gyufagyár emblémája, védjegye a két búzakalász között álló kakas volt, ami nem csak a számlákon, számos gyufacímkén is megjelent.

forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

A kezdetekben egyéni cégként működő üzem 1870-ben 30 főt foglalkoztatott korszerűtlen körülmények között, ennek ellenére sokféle fajta gyufát állított elő. A létszámban egyre bővülő, technológiában fejlődő gyár követte a piaci igényeket és figyelt a konkurenciára.

Magyarországon a győri gyárban készült elsőként biztonságos svéd gyújtó. A veszedelmes fehér foszfor helyett elsőként a svéd J. E. Landström készített gyufát vörös foszforral, ő a biztonsági gyújtó, a "svéd gyufa" megteremtője.

                      forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

A gyár termékei közül ismert volt többek között a kén és foszfor nélküli parafinozott gyufa,

forrás: https://picasaweb.google.com/gyufasdoboz/Gyor?feat=flashslideshow#5512446155130294610

 https://picasaweb.google.com/gyufasdoboz/Gyor?feat=flashslideshow#5512446094496162146

a nemzeti, fehér mikádó, barna svéd, kakas szalon-, Baross-, luxus- és mentő gyufák,

Baross gyufa - 1893. (Frank J. Mrazik gyűjteményéből)

           forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

                                      "számos" kénes gyufák - 1905. (Frank J. Mrazik gyűjteményéből)

                     forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

A gyufacímkék jó lehetőséget kínáltak a cég reklámozására és a jótékonykodás bemutatására.

A mentő gyufák tiszta hasznából –amint a címkéken is olvasható – 5 százalékot kapott a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, vagy 2 százalék jutott a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület javára.

                                        Mentő gyújtó - 1900. (Frank J. Mrazik gyűjteményéből)

                         forrás: http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

      forrás: https://picasaweb.google.com/gyufasdoboz/Gyor?feat=flashslideshow#5512446298651360994

Az ipari kiállítások és bemutatók növelték a cég ismertségét és elismertségét. Neubauer Károly ki is használta ezeket a lehetőségeket:

1870-ben a bécsi közkiállításon - Stádel Károly gazdasági gépei, Céh Sándor nyomtatványai, Nagy Mihály tésztakészítményei mellett - a cég gyufagyártmányai is szerepeltek.

1873-ban Bécsben érdeméremmel tüntették ki, ugyan ez év augusztusában Győrben a „Magyar orvosok és természetvizsgálók” XVII. nagygyűlését tartották, s ennek keretében a Megyeházán augusztus 23-án ipari kiállítást rendeztek. A III. szakosztályban, a kézműipari tárgyaknál kiállított gyufaképért ezüstérmet nyert.

1876-ban Szegeden kapott érdemérmet. A Győri Közlöny 1876. 62. számában tudósítanak arról, hogy milyen tárgyakkal nevezett a gyártulajdonos a kiállításra.

1896-ban Magyarország fennállásának ezeréves évfordulójára rendezett budapesti kiállításon millenniumi érmet kapott.

Millenium gyufa - 1896. (Frank J. Mrazik gyűjteményéből)

http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

A gyár évről évre több munkaerőt foglalkoztatott. 1881. körül a létszám 55-70 fő között változott, 1897-ben a dolgozók száma elérte 140-150 főt. A gyár napi termelése 200000 doboz, 15 millió szál gyufa volt az 1897-es esztendőben. Ezt az eredményt folyamatos fejlesztéssel tudták elérni a tulajdonosok: 1884-ben áttérnek a gőzhajtású üzemmódra, 1890-ben automata gépeket vásárolnak, ekkor 110 gép végezte a munkát a farönk földarabolásától a csomagolásig.

A gyufagyár veszélyes üzemnek minősült, gyakran keletkeztek területén kisebb nagyobb tüzek, általában emberi mulasztásnak köszönhetően. A Győri Közlöny, 1867. júl. 28-i száma adja hírül, hogy  „A Nádorvárosban lévő gyufagyárban mult csütörtökön estve tűz ütött ki, de annak rögtöni elfojtása sikerült.” Nem csak a gyufa gyártása, de maga a gyufa is veszélyesnek bizonyult: „Folyó hó 28-án egy fiatal nőnek a belváros egyik utczáján , valószínűleg gyufára lépés által ruhái meggyuladtak, de rögtöni segély minden veszélyt elhárított.” Olvasható a napilap ugyanazon számában.1895-ben a tűzvész martaléka lett a fafeldolgozó gépműhely, majd a gyufacsomagoló is.

A Neubauer Károly és Fia elnevezést 1889. január 10-étől viseli a gyár. A fiú, Izidor ugyan olyan cégvezetői jogosultsággal rendelkezett, mint az apa.

A Vasárnapi Lapok 1897-es 13. számában a gyufagyárról szóló reklámcikkben már egy korszerű üzem termelését mutatják a képek, és szintén a lapban olvasható a korabeli gyufagyártás folyamatának leírása. „A dobozokat vékony faszilánkokból állítják elő, melyek egy hámozó gép segélyével egy fatörzsből mint faszalag lehámoztatik, ezen faszalag egy darabban lesz lehámozva és mint ilyen faszalag az osztógép segélyével egyenlő darabokra vágatik. Ezen faszilánkok, melyek különféle nagyságban készíttetnek — gépek segélyével összehajtatnak és vignettával behúzatnak. — Szárítják és beraktározzák. Kénes gyufáknál a papírhüvelyeket gépek segélyével készítik és szintén szárítják és beraktározzák. Egy rendes menetű gyárnak kell, hogy a munka fennakadást ne szenvedjen, 5-6 millió kész doboz.  A gyufaszálakat csomónélküli fából körfűrészekkel egyenlő részekre metszik és azután gépek segélyével gyufaszálakra vagdalják. — Ezen gyufaszálakat ugyancsak gépek segélyével tisztítják és rendezik. A további folyamatban a gyufaszálakat egy rendező gép segélyével rámákba rakják, bepréselik, beparaffinozzák (zsíranyag) és egy további géppel bemártják (fejet kap). Ezen rámákban a gyufáknak már feje van és szárítás czéljából szárítókamrákba rakják. 2-3 óra alatt a gyufa teljesen száraz, mikor is a kirázógép segélyével a rámákból már a kész gyufát rendezetten kiszedik. Most dobozokba rakják és a fajták szerint különféleképpen ellátott vignettákkal becsomagolják.”

fotók: Vasárnapi Lapok – Szépirodalmi képes hetilap, I. évf., 13. sz., Budapest, 1897. június 27.

http://www.magyargyufa.hu/cikkek/neubauer-karoly-es-fia.html

1898-ban a gyár újabb jelentős beruházásba kezdett, egy 35 négyzetméter fűtőfelületű, nyolc atmoszféra üzemnyomású Cornwall-kazán és kazánház építésére kaptak engedélyt a város vezetésétől. Ezt az építkezést az elhunyt Neubauer Károly özvegye, Goldschmid Róza és fia, Izidor vezette. Időközben az özvegy Gyula fia is hasonló jogokat és kötelezettségeket kapott, mint testvére és édesanyja.

Az 1902-ben elindított vízműépítési munkálatoknak köszönhetően a Rába folyóból biztosították a termeléshez szükséges vízmennyiséget. A gyufagyár 1904. június havi vízfogyasztása 240 köbméter volt.   1901-ben a cég 230 munkást foglalkoztatott, és mintegy 20 millió gyufaszálat állított elő.

Minden korszerűsítés ellenére a gyár egyre nehezebben vette fel a versenyt az élenjáró, nagykapacitású, modern magyarországi gyufagyárakkal.  1905. január 13-án a gyár tulajdonjoga 96 000 korona vételárért átment a Vesuvius magyar gyufagyár Rt. budapesti bejegyzett cégére. Az adásvételi szerződésen Neubauer Izidor és Neubauer Gyula neve szerepelt, a Vesuvius Rt. győri gyárának igazgatója Neubauer Izidor lett.

A Vesuvius Rt.-nek komoly tervei voltak a győri gyár fejlesztésével kapcsolatban, hiszen 1907-ben engedélyt kaptak - a korszerűtlen egységek lebontása mellett- többek között szárítókamra, kénezőhelyiség, mártogatóműhely, töltő- és csomagolóterem, 1908-ban pedig újabb gyárkémény építésére. A tervekből azonban nem valósult meg semmi, valójában 1908 után már csak állagmegóvásra törekedtek az Rt. győri gyárában. 1915-ben még termelt a győri gyár Wágner Ágoston igazgatósága alatt, 1918-ban azonban a Vesuvius Rt. is magában foglaló magyar gyárak alkotta Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt. eladta a Magyar Zománc és Fémáru Rt.-nek. Ez idő alatt a 3. ulánusezred használta raktárnak az egykori gyár épületeit. Megjegyzendő, hogy a győri gyár, mint a Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe – Győr még 1926-ban is mint működő gyár szerepel az Rt. kimutatásaiban, ezért az egyes történeti munkákban tévesen létező gyárként tüntetik fel az üzemet, holott 1924-ben már a Magyar Fémdobozművek tulajdonában volt, jóllehet a törvényszék hivatalosan csak 1929-ben szünteti meg a céget.

                                                    A gyufagyár helyén az Elzett Lemezárugyár működött 1969-ben

                           forrás: http://kony.network.hu/kepek/regi_gyori_kepek/elzett_lemezarugyar_gyor_1969

A megváltozott politikai és gazdasági viszonyok is szerepet játszottak abban, hogy a vidéki gyufagyárak jelentős részét felszámolták, a megmaradt nagy gyárak szövetségbe tömörültek. A háborús években gondot jelentett a nyersanyagok folyamatos biztosítása, az előállítási költségek növekedtek, a hazai piac felvevő kapacitása csökkent.  Bizonyára ezek a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Győrben véglegesen megszűnt a gyufagyártás, de emléke tovább él a kedves nyelvtörő mondókában:

Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni!

Az összeállítás Veszprémi György tanulmányának felhasználásával készült.

Érdekességek

Hirdetés az 1897. évre szóló győri naptárban

Szőgyi G. Vilmos: Hölgyek és urak győri ezredévi naptára az 1897. évre. Győr, 1896. 258. old.

Forrás:https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_GYMS_Hun_1897/?query=sz%C5%91gyi%20gy%C5%91ri%20napt%C3%A1ra&pg=259&layout=s

Ezüstérmes, Győr város címerét ábrázoló gyufaszálakból kirakott gyufakép, 1874-ből, a Győri Múzeum tulajdona

Gyufakép mérete: 310x390 mm (kb. 17000 db gyufaszál)

Névváltozatok

Gyufagyár 1867-

Neubauer Károly és Fia Gyufagyár/a 1889. január 10.-

Vesuvius Magyar Gyufagyár Rt. győri gyára 1905. január-

Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe - Győr 1918-1926 (már nem üzemelt, papíron szerepelt)

Vissza a tartalomjegyzékre

• 1867. Hír rovat. In: Győri Közlöny, július 28. 60. sz. 239. old. http://edok.gyorikonyvtar.hu/jadox/portal/displayImage.psml?offset=2&origOffset=1&docID=18159&secID=28530&qdcId=null&limit=10&resultType=0&schemaId=0&filter=null&action=browse&site
• 1876. Neubauer Károly… In: Győri Közlöny, július 30. 62. sz. 2. old. http://edok.gyorikonyvtar.hu/jadox/portal/displayImage.psml?offset=1&docID=16166&secID=26801&qdcId=0&limit=10&schemaId=null&filter=gyufagy%C3%A1r&action=browse&site=search&type=simple
• 1897. Neubauer Károly és Fia. In: Vasárnapi Lapok – Szépirodalmi képes hetilap, I. évf., 13. sz., Budapest, június 27. 219. old.   http://www.magyargyufa.hu/cikkek/neubauer-karoly-es-fia.html
• 1987. Veszprémi György: Győri Gyufagyár (1867-1929). Kézirat. Győr, 75 old.
• 1988. Veszprémi György: Győri Gyufagyár (1867—1929). In: Győri tanulmányok 9., Győr Megyei Város Tanácsa, Győr, 137-152. old.  http://www.magyargyufa.hu/cikkek/gyori-gyufagyar.html

képek forrása

• https://sites.google.com/site/gyufasdoboz2/gyufacimk%C3%A9k
• http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/50-gyor.html

további forrás:

• Lengyel Adrienn: A Győri Gyufagyár. Győri Szalon.hu http://www.gyoriszalon.hu/index.php?mact=News,cntnt01,detail,0&cntnt01articleid=2375

Vissza a tartalomjegyzékre