Ipartörténeti emlékhelyek

Győr, Kandó Kálmán utca 13. (Ipar út, Puskás Tivadar út, Iparcsatorna és Kandó Kálmán út által határolt terület)

Vissza a tartalomjegyzékre

Az egykori győri ágyúgyár az Ipar út – Kandó utca – Ipar-csatorna – Puskás Tivadar út által határolt területen működött. A gyár megszűnését követően a jellegzetes téglafal kerítésen belüli telken több vállalkozás kezdte meg a működését. Ezek közül az ÉDÁSZ, majd napjainkban az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. „örökölte” és őrizte meg az ágyúgyár legszebb épületeit.

Az emléktábla a Kandó utca 13. alatt, az E.ON főbejárata mellett – a Kandó Kálmán emléktáblájának szomszédságában –, a téglakerítésen található.

A telephelyen portaszolgálat működik, de bejelentkezés esetén az udvaron egy körséta tehető.
A bejárat mögötti körforgalomnál megállva bal oldalt látható az egykori irodaépület, jobb oldalon pedig az ágyúszerelde fejépülete. Jobbra fordulva először az ágyúszerelde három hajós épülete mellett haladunk el, majd szintén bal oldalon feltűnik az erőmű épületegyüttese és kéménye is.

Az erőművet az Ipartörténeti Alapítvány közreműködésével évente 1–2 alkalommal előzetesen bejelentett csoportok látogathatják.

Innen (az erőmű kémény felőli oldalától) érdemes visszafordulni.

Az út bal oldalán ágyúgyári lakóházak, étkezde és régi irodaépületek sorakoznak. Az ágyúszerelde mögött érdemes jobbra fordulni és az átkötő úton egészen a telephelyet kettéválasztó betonkerítésig elmenni. Útközben egy régi trafóállomás patinás szépségű fém burkolatát is megcsodálhatjuk. Az út végén jobbra pillantva látható az erőmű egykori víztornya. Balra fordulva visszaérünk a bejárat utáni körforgalomba.

Utcakép:

  -

Légifotó napjainkból:

Ágyúgyár telephelye
Légifotó: Andorka Zsolt, 2018

Vissza a tartalomjegyzékre

Vissza a tartalomjegyzékre

A villámháborúnak induló, de gyorsan állóháborúvá merevedő I. világháborúban a hagyományos szúrófegyverek, ismétlő puskák gyorsan veszítettek jelentőségükből. Olyan harci eszközökre volt szükség, amelyek a lövészárkokban fedezéket kereső katonákat nagy távolságokról meg tudták semmisíteni. Ezért az I. világháborúban igen nagy jelentőségre tettek szert a különböző kaliberű és fajtájú ágyúk, mozsarak, majd a háború végén az aknavetők.

A magyar kormány 1911-ben Diósgyőrött akart az angol Vickers és Maxim cég segítségével és közreműködésével löveggyárat létesíteni. Az osztrák katonai és politikai elit hallani sem akart arról, hogy egy ilyen stratégiai jelentőségű fegyvergyár ellenséges katonai tömbhöz tartozó ország technológiájára alapozódjon és az angol fegyvergyár helyett a pilseni Skoda Műveket ajánlotta partnernek, ahol 1899 óta szinte az összes fajtájú és kaliberű fegyvert és lőszert gyártottak.

A Magyar Ágyúgyár helyszíneként a közös hadügyminisztérium az Ausztriához jóval közelebb fekvő Pozsonyt látta volna szívesen, de végül a Skoda Művek javaslatára a Magyar Ágyúgyár győri telepítése mellett döntöttek. A pénzügyminiszter a győri telepítési hely kiválasztásának okairól a Dunántúli Hírlap 1915. december 12-i számában nyilatkozott.

Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

Közép-Európa legmodernebb ágyúgyára jogilag 1913. április 21-én jött létre, amikor az akkori magyar pénzügyminiszter szerződést írt alá a pilseni Skoda Rt. és az esseni Krupp Rt. képviselőivel a hadianyaggyár Győrött történő felépítéséről. A szerződés 25 évre szólt azzal a kiegészítéssel, hogy az a felek egyetértésével további 10–10 évvel automatikusan meghosszabbítható. A magyar parlament a szerződést 1913. július 13-án törvényerőre emelte. A társaság alapszabályát a tulajdonosok a cég 1913. július 19-én Budapesten tartott alakuló ülésén fogadták el. A társaság alakuló közgyűlésén a Győri Ágyúgyár elnökévé nagysötétági Hoffmann Hugót, a közös hadsereg nyugalmazott táborszernagyát, vezérigazgatójává Lauer Richardot, a Skoda Rt. egyik műszaki vezetőjét nevezték ki.

Légifelvétel, 1916

A budapesti székhelyű, győri telephelyű cég 13 millió korona  alaptőkéjéből a magyar állam 7 millióval, a Skoda 4 millióval részesedett. A társaság az ágyúgyár megépítéséért, üzembe helyezéséért és az ágyúgyártással kapcsolatos szabadalmainak, találmányainak az átengedéséért további 2 millió korona értékű részvényt adott át a cseh gépgyártó óriásnak. A Skoda a győri gyár műszaki irányításáért a társaság nyereségének 10%-ára, minimum évi 200 000 koronára, a rajzokért az éves forgalom 8%-ára tarthatott igényt. A Magyar Ágyúgyár Rt. kapacitását úgy állapították meg, hogy az képes legyen a Magyar Honvédség teljes lövegszükségletét, a közös hadsereg és a haditengerészet igényeit pedig mindenféle lövegből a kvóta arányában kielégíteni. Erre a kapacitásra a Skoda Műveknek fokozatosan, hét év alatt kellett (volna) a győri Magyar Ágyúgyárat alkalmassá tenni.

Dunántúli Hírlap, 1914. január 22. 10. sz. 1. old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

Ágyúgyári építkezés

Győri Hírlap, 1914. április 7. 82 .sz 1.old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A helyi sajtó tudósítása szerint a város nagy örömmel fogadta a kormánynak azt az elhatározását, hogy az ágyúgyárat Győrött építi fel. A munkások munkalehetőséget, a helyi vállalkozók jelentős összegű megrendeléseket reméltek a nagy állami beruházástól, ezért a közgyűlés ingyen engedte át azt a városi tulajdonban lévő területet, ahol a gyárat felépítették. A mai Ipar út, Puskás Tivadar út, Iparcsatorna és Kandó Kálmán út által határolt területről van szó. A terület térítésmentes átengedéséről a korabeli szabályok értelmében név szerinti szavazást kellett tartani, ahol a város közgyűlésének minden tagja egyhangúan igennel voksolt. A közgyűlés a gyár bővítésére, tisztviselői és munkás lakóházak építésére további mintegy 36 hold terület vásárlására biztosított négyszögölenként 8 koronás áron elővásárlási jogot a Magyar Ágyúgyár Rt.-nek. A város vállalta, hogy a gyártelepig gázvilágítással ellátott makadámutat épít és meghosszabbítja a csatorna, a gáz- és vízvezeték hálózatot. A gyár azt tervezte, hogy vízigényét artézi kút fúrásával maga fogja biztosítani, a városi vízellátásra csak addig lesz szüksége, amíg a saját vízkivételi mű meg nem épül. A kommunális vezetékek és az út építése az első tervek szerint 120 ezer koronájába került volna a városnak.

A gyár építkezése 1914 januárjában a működéshez szükséges infrastrukturális hálózatok kijelölésével vette kezdetét. Az 50 holdon elterülő, 22 hatalmas építményből (igazgatósági épület, iroda, gyártócsarnok, öntöde, kovácsműhely, raktár, erőmű, laboratórium, szociális helyiség) álló telep tényleges kivitelezése – amellyel az Igazgatóság Hlatky-Schlichter Lajost és társát, győri építési vállalkozót bízta meg – 1914. március közepén a földmunkákkal indult. A kor legmodernebb berendezéseit (darukat, szivattyúkat, gépeket, vasszerkezeteket) mintegy tucatnyi hazai és külföldi cég szállította.

Helyesen: Karusszel eszterga: karusszel eszterga – függőleges tengelyű, nagy átmérőjű síktárcsával rendelkező esztergagép nagyméretű munkadarabok megmunkálására

Az Ágyúgyárat győriek építik címmel cikk jelent meg a Győri Hírlap, 1914. február 17-i számában

A 120x90 méteres, 10.800 négyzetméteres ágyúgyártó csarnok a telep legnagyobb építménye lett. Az akkori győri ipari viszonyok között monumentálisnak nevezhető 70x50 méteres, 3.500 négyzetméteres kovácsműhely és a 36x36 méteres, közel 1300 négyzetméteres, két nagy teremből álló kantin is jelentős épületnek számítottak. Az egyikben a tisztviselők, a másikban a munkások étkeztek.

Az ágyúgyárnak saját – ma is működőképes – villamos és hőerőműve, és mára már elbontott öntödéje volt. Itt öntötték az ágyúk alkatrészeit, amelyeket a kovács- és a forgácsolóüzemben munkáltak meg. A készreszerelés és a lövegek átadása a telep legnagyobb alapterületű, háromhajós csarnokában, az ágyúszerelő üzemben történt.

Az egykori ágyúszerelde fejépülete (jelenleg transzformátorjavító), 2017
Fotó: dr. Honvári János

Az egykori ágyúszerelde az erőmű felőli oldalról, 2017
Fotó: dr. Honvári János

Az egykori három hajós ágyúszerelde hátoldala, a szerszámgépgyár felől, 2017
Fotó: dr. Honvári János

A gyártelepen külön mentőállomás, üzemorvos, gyógyszertár, posta, kantin, kultúrház, mosdó, öltőző, a vezetőknek lakóház állt rendelkezésre, a tisztviselők, művezetők és munkások számára pedig a gyár közelében 62 egy, két és háromszintes bérházból álló lakótelepen 405 – a kor színvonalát messze meghaladó komforttal rendelkező – egy, két és háromszobás lakást építettek.

Ágyúgyári lakótelep, kétszintes épületek „Fogyasztási csárdával” és szabó műhellyel a földszinten

Az Ágyúgyár alkalmazottjainak a száma rendkívül gyorsan emelkedett, ezért már 1916 végén telekvásárlási kérelemmel fordultak a városhoz. Újabb lakások építéséről azonban nincs tudomásunk.

Ágyúgyári lakótelep, egyszintes épületek

A gyár – amely a világháború alatt lépett üzembe – annak ellenére, hogy elsőrendű hadiüzem volt, a mozgósítás miatt súlyos szakmunkáshiánnyal küszködött és jobbára kénytelen volt azokkal a munkásokkal beérnie, akiket a Hadügyminisztérium bevonultatott és kényszerrel osztott be erre a munkahelyre. Ezeknek a szak- és betanított munkásoknak a zöme korábban ágyút még soha nem gyártott, őket a speciális feladatokra a gyár tanította be. A munkások 84%-a, a tisztviselők 78,7%-a volt magyar, a többiek a monarchia különböző részeiből, elsősorban Csehországból érkeztek.

Gyárváros főtere, 1918

Mátyás tér, 2017

Az ágyúgyári kazán 96 méteres kéménye a város addigi legmagasabb ipari építménye lett, messze túlszárnyalva a szigeti Kohn Olajgyár 63 méteres kürtőjét, amely addig Győr legmagasabb ilyen jellegű építménye volt. Összehasonlításképpen a városháza tornya 52 méter magas.

Az erőmű kéménye, már nem működik, most a mobil hálózatok antennái vannak a tetején, néhány métert visszabontottak belőle. Évente egyszer megmásszák, megvizsgálják az állagát, évente egyszer-kétszer be is gyújtanak benne. A régi kémény mellett ott van az új gázkémény, természetesen szénnel már nem fűtenek, hanem csak gázzal.
Fotó: Mennyeiné Várszegi Judit, 2017

A gyár – az eredeti tervekhez képest némi csúszással – 1916 végére készült el. Az építkezés befejezésének apropóján IV. Károly király 1917. február 11-én az Ágyúgyár vezetőinek egy részét kitüntette. A háború éveiben a gyártelepet állandóan bővítették, termelői kapacitását növelték, szociális intézményeit fejlesztették. Az utóbbiaknak a jelentősége (beszerzési csoport, pékség) főleg a háború utolsó időszakában nőtt meg, amikor a mindennapi megélhetéshez szükséges napi fogyasztási cikkekhez egyre nehezebben lehetett hozzájutni.

Egykori ágyúszerelde, ma transzformátorjavító, 2017
Fotó: Mennyeiné Várszegi Judit

Egykori ágyúszerelde belső, ma transzformátorjavító, 2017
Fotó: Mennyeiné Várszegi Judit

Az 1916-ban meginduló gyárat eredetileg évi 70–100 löveg előállítására tervezték, ám a háború kielégíthetetlen igénye miatt az I. világháború végéig az aknavetők gyártásán túl 7,5–30,5 cm-es kaliberű ágyúkból csaknem 1000 db-ot gyártottak Győrött. 1918-ban már 4.471 főt – akik zömében az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország messzebb fekvő régióiból érkeztek – foglalkoztatott a Győri Ágyúgyár.

7,5 cm-es 1915M hegyi ágyú

30,5-ös mozsár

Az Ágyúgyárhoz a már említett gyárvárosi lakótelepen túl két fontos további létesítmény kapcsolódott. Az egyik az elkészült lövegek kipróbálására, belövésére szolgáló lőtér, amely Hecsepuszta–Szentiván–Gönyű térségében mintegy 10 km2 területen Gönyű irányában húzódott. A másik a 2,4 km hosszú iparcsatorna, amely az ország első, kifejezetten ipari célokra létesített hajózható csatornája volt. Ennek a város, az Ágyúgyár és az állam költségén létesített csatornának eredendően több célja volt, de elsősorban az Ágyúgyár ipari vízigényét szolgáltatta, továbbá fel kívánták használni a gyártáshoz szükséges anyagok és a kész lövegek vízi szállítására is. Az Ágyúgyár napi ipari vízigényét 40.000 köbméterre becsülték, ami nyolcszorosa volt a város akkori napi vízfogyasztásának. Egy olyan zárt vezetéknek a megépítése, amellyel ezt a vízmennyiséget szállítani lehet, aránytalanul nagy költségbe került volna. Ezért döntöttek úgy, hogy inkább építenek egy 30 méter mederszélességű és 12 méter fenékszélességű csatornát.

A csatorna a Mosoni-Duna jobb partjától kiindulva az Ágyúgyárig épült meg és gyakorlatilag teljes egészében városi területet szelt ketté úgy, hogy hosszú távon a túloldalon (a későbbi repülőtéren) is gyárak sora találhatott magának telephelyet. A csatorna és forgalmi kikötő 1,4 millió koronára becsült költségének a felét a tervek szerint az állam állta, a másik felét pedig egyenlő arányban (350–350 ezer Korona) a város és az Ágyúgyár biztosította.

Ipar-csatorna, 2017
Fotó: dr. Honvári János

A város a csatorna építéséhez szükséges 45 holdnyi, 144 ezer korona értékű telket ingyen bocsátotta rendelkezésre. Az Ágyúgyár 1915. december 1-jén azzal a feltétellel adott 350 ezer koronát az Iparcsatorna létesítéséhez, ha a város a hozzájárulást a háború befejezését követő három éven belül visszafizeti.

Az 1914 nyarán kirobbant világháború miatt a Győri Ágyúgyár építését meggyorsították és úgy döntöttek, hogy a termelést már 1915-ben meg kell kezdeni. Emiatt a gyár vízellátását 1915 őszére biztosítani kellett.

Az eredeti tervektől eltérően 1915. március 20-án nem a Mosoni-Duna, hanem a forgalmi kikötő felől kezdték meg kézi erővel az ásást, azért, hogy az Ágyúgyár ipari víz igényét még a Kis-Dunával való összeköttetés előtt a feltörő talajvízből ki lehessen elégíteni. Ezért első lépcsőben egy 500 méter hosszú csatornaszakaszt ástak ki a Duna vízszintje alatt átlagosan 1,5 méter mélységben, ahonnan a talajvíz szolgáltatott elegendő ipari vizet.

A gyár és főképpen az Iparcsatorna építkezésén 1915-től hadifoglyok is dolgoztak, akiknek egy részét a nyári mezőgazdasági munkacsúcsok idején aratási munkákra vették igénybe. Az első kontingens 1915 nyarán érkezett Győrbe, melyről a Győri Hírlap június 1-jei száma is hírt adott.

Az orosz hadifoglyok 1917 nyarán már kezdtek elszökdösni, az 1918-as őszirózsás forradalom kitörésének a hírére pedig az összes kényszermunkás eltávozott. A vállalkozó munkaerő- és szénhiányra hivatkozva december 6-án a munkát a maga részéről befejezettnek nyilvánította. A Mosoni-Dunától az Ágyúgyári telephelyig mintegy 2400 méter hosszban húzódó csatorna az Ágyúgyár felőli részen egy forgalmi kikötővel ugyan megépült, de részben a „viszonyok”, részben a vállalkozó újabb és újabb követelése miatt a torkolati részen kotrás nélkül maradt, így az egész mű rendeltetési céljára használhatatlan maradt. A csatorna végül csak az I. világháború után, 1925-re készült el, hajózásra azonban csak a II. világháború alatt használták.

Üzemi csarnok belső képe turbinákkal, képeslap

1918 tavaszától az érintetteket egyre inkább a hadiüzemek háború utáni sorsa érdekelte, különösen az Ágyúgyárhoz hasonló, kizárólag hadianyagokat gyártó vállalatok háború utáni perspektívája.

Nos, ezzel a problémával a Győri Ágyúgyárnak nem kellett foglalkoznia, ugyanis a háború után a gyárat teljesen leszerelte a várost 1919. augusztus 18-tól szeptember 15-ig megszálló román hadsereg. Győrből (főképpen az Ágyúgyárból) összesen több mint 800 millió korona értékben vittek el gépeket, berendezéseket, járműveket és különféle anyagokat. Magyarország iparát az I. világháború utáni román megszállás alatt 2 Mrd 378 millió 800 ezer korona kár érte. Ebből a fővárosra esett az összes ipari kár 49,6%-a, Győrre pedig 809 millió 800 ezer K, vagyis az összes ipari kár 34,1%-a. A magyar ipartelepek közül a Győri Ágyúgyár szenvedte el a legnagyobb veszteséget.

A részben távolabbi vidékekről toborzott munkaerő szétszéledt, az Ágyúgyár létszáma 1921-re félszázra csökkent.

Régi gépek az erőműben, 2017
Fotó: dr. Honvári János

A magyar állam 1921. május 31-én megvásárolta a Skoda Művek részvénypakettjét, így az egykori Magyar Ágyúgyár Rt. teljes egészében a magyar állam tulajdonába került. Az 1921. szeptember 28-án tartott rendkívüli közgyűlésen megváltoztatták a társaság alapszabályát és a céget Győri Ipartelepek Részvénytársaságként (GIRT) jegyeztették be a cégbíróságon.

Az ügyvezetés azt a feladatot kapta, hogy az üresen maradt csarnokokat új üzemek betelepítésével hasznosítsa. Korszerű áramfejlesztő berendezését Győr városával 1926 augusztusában kötött megállapodás alapján üzembe helyezték, ami ettől kezdve a városnak, később pedig a gyártelepen helyet kapó új vállalkozásoknak szolgáltatott elektromos energiát.

Kazánház, víztorony, kémény, gépterem (erőmű), 2017
Fotó: dr. Honvári János

Víztorony, 2017
Fotó: Mennyeiné Várszegi Judit

Győr az 1904-ben létesített városi erőmű mellett az I. világháború után az Ágyúgyártól és az Olajgyártól is vásárolt elektromos energiát. A teljesítőképességének a határához érkező, rossz fajlagos szénfelhasználással működő városi villamos erőművet 1927-ben leállították és ettől kezdve Győr villamos energia igényét kizárólag a Győri Ipartelepek erőműve, illetve az országos hálózatból vételezett áram elégítette ki.

Erőmű, gépterem Ganz generátor 1927-ből, 2017
Fotó: dr. Honvári János

A várossal 1926-ban az áramellátásra kötött 10 éves szerződést 1935-ben 25 évvel meghosszabbították és ekkor a GIRT megvásárolta a város villamos távvezetékeit is. 1940 végén Győr, Moson, Sopron és Vas megye 94 községének 13 664 fogyasztója számra a GIRT szolgáltatta az áramot. Sopron megye villamosítását pl. egy amszterdami cég elől nyerte el a Győri Ipartelepek Rt. 1930-ban.

Egykori igazgatósági épület, jelenleg az E.ON tulajdona, 2017
Fotó: dr. Honvári János

Az I. világháború után megkezdődő textilipari konjunktúra idején, 1928-ban költözött az Ágyúgyár üresen álló csarnokaiba az osztrák érdekeltségű Magyar Textilipari Rt. fonodája, 1929-ben pedig a francia érdekeltségű Győri Gyapjúfonó, Szövő-, Festő és Kikészítőgyár, valamint a bécsi Heller és Asconas Harisnyagyár Rt. Ezen kívül több kisebb cég is helyet kapott itt (pl. a Hermes szövöde, illetve egy zongoragyár), ám ezeknek a működése nem volt tartós. 1935-ben ide telepedett a Faber M. és Társa csipkefüggönygyár. Ennek ellenére a kb. 60 kataszteri holdon elterülő gyártelepen az 1930-as évek elején még legalább kétszerannyi gyár elhelyezhető lett volna, mint amennyi 1930 végén üzemelt. A cégvezetés állandó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az üresen álló csarnokok számára bérlőket találjon.

A Győri Ipartelepek Rt. alaptőkéjét 1942 nyarán 3.350.000 pengőre emelték és a cég nevét Országos Villamossági Rt.-re változtatták. A telep egy része (a későbbi Szerszámgépgyár) valamikor a II. világháború alatt a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak győri telephelye lett, ahol feltehetően 1942 nyarán jelentős beruházásokkal hadianyag-gyártásra állították át a csarnokok egy részét.

Az összeállítás dr. Honvári János tanulmánya alapján készült.

Tovább a részletes tanulmányhoz

Vissza a tartalomjegyzékre

Vissza a tartalomjegyzékre

• 1931. Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k.e.e. megyei Fejek. Szerk. Palatinus József, Halász Imre. Győr, 198 a-198 b old.
• 2002. Harsányi Attila: Győr-Gyárváros munkástelepe, 1917-2002. Győr, 94 old.
• 2007. Gyárváros Győrben. Egy munkástelep története. Szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Gyárvárosiak Baráti Köre Egyesület. 152 old.
• 2010. Krámli Mihály: A Győri Magyar Ágyúgyár Rt. felállítása 1911–1914. In: Hadtörténelmi Közlemények, 123. évf. 4. sz. december. 1005-1014. old.
• 2011. Győr város közgyűlésének határozata az építendő ágyúgyárnak adott kedvezmények tárgyában. In: Győr a modellváltó város 1868-1918. Győri Tanulmányok, 33. sz. Győr, 237-239. old.
• 2015. Kulcsár Béla: Száz éve épült fel a győri Ágyúgyár. In: Hegyalja, május, június, július.
• https://regigyor.hu/gyarvaros/gyor-gyarvaros-munkastelepe/

Vissza a tartalomjegyzékre