Ipartörténeti emlékhelyek

Lauer Richárd (1871. július 24. - 1944. február 9.) gépészmérnök, vállalatigazgató

Lauer Richárd 1871. július 24-én született Bécsben. Szülővárosában folytatta alap- és középfokú tanulmányait, majd az ottani műszaki egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Mérnöki gyakorlatát a pilseni E. Škoda gépgyárban kezdte meg, ahol a gőzgépek, bánya- és kohómű berendezések szakosztályán dolgozott.

Később mint önálló szerkesztőmérnök a Škoda művek ágyúgyárába került, ahol gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán: főmérnök, osztályvezető, csoportfőnök és végül igazgatóhelyettes lett. A Škoda műveknél 28 évet töltött, többek között az egyes üzemek és telepek tervezésében is részt vállalt. A magyar állam és a Škoda művek 1913-ban határoztak a magyar ágyúgyár létesítéséről. Az új vállalathoz vezérigazgatónak hívták Lauer Richárdot. A kezdetektől részt vett a gyár tervezésében, üzembe helyezésében és irányításában. Felesége, Škoda Hermina 1915-ben költözött a városba. Vezetése idején az Ágyúgyár az ország egyik legjobban szervezett és legkorszerűbb üzemévé vált. Szociális érzékenységét, gondoskodását jelzi, hogy a közelben lakótelepet építtetett a tisztviselők és munkások számára. Az általa vezetett gyárban tágas öltözők, mosdók álltak a dolgozók rendelkezésére, illetve mintaszerűen berendezett étkezde üzemelt. Az első világháború idején, majd azt követően is rendszeresen segítette adományokkal, támogatásokkal a rászorulókat.

A világháborús összeomlás következtében az Ágyúgyár megbénult, a munkáslétszám jelentősen visszaesett. 1919-ben a megszálló román csapatok teljesen leszerelték az üzemet, majd a berendezést Romániába szállították. A nevét Győri Ipartelepek Rt.-re változtató Ágyúgyár 1921-ben kivásárolta a Škoda részvényeket, és 100%-ban a magyar állam tulajdonába került. Lauer Richárd a részvénytársaság alapítója és igazgatója lett. Az Ágyúgyár helyén létrejött korszerű villamosműve sokkal gazdaságosabban állította elő a villamosenergiát, nem csupán a város, hanem a környék számára is.

Lauer Richárd a gyárvárosi hitélet megalapozásában is meghatározó szerepet vállalt. A világháborús összeomlás idején templom- és lelkészlakás építésre gondolni sem lehetett. Az ágyúgyári vezérigazgató ugyanakkor segített a gyarapodó városrész hitéletét megszervezni: átengedett egy barakkot, mely a Budai út mellett a háborús években itt állomásozó bosnyák katonák kórháza volt. Az ideiglenes megoldásnak szánt imahelyet Fetser Antal püspök 1919. december 8-án adta át rendeltetésének. Később telekadományozása hozzájárult a gyárvárosi Jézus Szíve Plébániatemplom felépítéséhez. Az ő szorgalmazására kapott ugyanis megbízást Árkay Aladár építész a templom tervezésére. Lauer Richárd kikötése az volt, hogy a templom stílusa alkalmazkodjon a környezet modern adottságaihoz. Árkay tervei szerint építette meg Schiel Vince győri építész Magyarország első, művészeti szempontból is jelentős modern templomát Gyárvárosban. A gyárvárosi plébánia céljaira később is rendszeresen adakozott. Gyárváros iránti elkötelezettségét mutatja továbbá, hogy a Gyárvárosi Társaskör alapítója és elnöke is volt. Szintén alapító tagja a Kisfaludy Irodalmi Körnek.

Lauer Richárd 1944. február 9-én hunyt el, utolsó lakhelye a győri Wennes Jenő utca 6. szám volt. A Szent Imre-templom altemplomában nyugszik. Tevékenységét, társadalmi szerepvállalását életében több alkalommal elismerték: 1917-ben a Ferenc József-lovagrend középkeresztjével tüntették ki, 1937-ben pedig a kormányzó a m. kir. kormányfőtanácsosi címet adományozta neki.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939.
Győri Életrajzi Lexikon
Honvári János: Győr vázlatos története a két világháború között. In. Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok – Városi Levéltári Füzetek. Győr, 1997. 109-124.
Győri Nemzeti Hírlap. 2. évfolyam, 74. szám. 1937. április 3.
Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k.e.e. megyei fejek. Szerk. Palatinus József és Halász Imre. Győr, 1931.
Ipartortenet.hu
A kép a Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k.e.e. megyei fejek. című 1931-es kötetből származik.