Elérhetőségek
Győri Ipartörténeti Alapítvány
Szent István út 10/a
Telefon:
+3696520274
Fax: +3696520291
E-mail:
ipartortenet@ipartortenet.hu
További információk
Ipartörténeti emlékhelyek
Kohn-féle Olajgyár
| Az emlékhely címe, útvonaltervezés | ||
| Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
| Rövid áttekintés | ||
| Részletes cégtörténet | ||
| Érdekességek | ||
| Irodalom, hivatkozások | ||
| Kapcsolódó galéria |
| AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
| MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
Egy kép a múltból:
Olajgyár 1900 körül. A képen a Rábca régi medrén átívelő Krajcáros-híd látható.
Forrás: http://www.sze.hu/~htms/blog/berc/a01.pdf(Letöltés:2019.nov.3.)
| RÖVID ÁTTEKINTÉS |
|
Austerlitz Henrik és sógora, Kohn Adolf 1851-ben Győrszigetben alapították meg az ország első, eleve gőzerőre berendezett növényolajgyárát. A kezdetekben repcét és lenmagot feldolgozó családi vállalkozás 1910-ben váltott részvénytársasági formára. A gyár területét és berendezéseit állandóan fejlesztették, így Trianon után a győri lett az ország egyik legnagyobb olajgyára. 1931-ben a részvényeket az angol-holland Uniliver szerezte meg, amely 1932 és 1939 között szüneteltette a gyártást. A II. világháborút épen vészelte át a gyár, amely ekkor döntően már napraforgó étolajat gyártott. 1992-ben a magyar növényiolajipar egészével a győrit is privatizálták. A Cereol 2000-ben beszüntette a győri gyártást, a telepet eladta, ahol azóta lakások épültek. |
| RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
Újváros és Sziget látképe 1908 előtt, háttérben az olajgyárral
Az osztrák Austerlitz Henrik és sógora, a morvaországi Jemnitzben 1820-ban született Kohn Adolf 1848-ban telepedtek le Győrszigetben, ahol 1851-ben megalapították az ország első, eleve gőzerőre berendezett olajgyárát, amely működésének másfél évszázada során számos név, névváltozat alatt regnált.
Kohn Adolf
Jemnitz, 1820 – Bécs, 1905.
Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749-1928. Győr, 1929. 197. old.
Forrás:https://edok.gyorikonyvtar.hu/book/-/record/33886;jsessionid=29E9E71B505874F875262101EDEDC575
Kohn Adolf megszerezte a magyar állampolgárságot és virilis jogon tagja lett Győr vármegye törvényhatósági bizottságának. Sógora, Austerlitz Henrik 1854-ben kiszállt a győrszigeti olajgyárból, amelyet ettől kezdve Kohn Adolf és Társa cég alatt jegyeztek.
Austerlitz a város közepén, az egykori Városszeren, a mai Szent István úton, a Jedlik Ányos Szakgimnázium és Szakközépiskola tőszomszédságában építette meg Győr másik nagy olajgyárát, amely 1877-ben kezdte meg működését. A tulajdonos két évvel az olajgyár alapítása után elhunyt és a gyárat örökösei vitték tovább. Meller Ignác, aki ennek az olajgyárnak volt az alkalmazottja, benősült a családba és így jutott az 1907-ben részvénytársasággá átalakuló cég irányító pakettjéhez. A fölöttébb tűz- és robbanásveszélyes gyár 1911-ben leégett és kénytelen volt Gyárvárosban új telephelyre, a dualizmuskori Magyarország pénzügyminiszterének, Teleszky Jánosnak a nevét viselő út melletti telekre, az egykori vágóhíd szomszédságába költözni, ahol a vállalkozás az 1930-as évek végén csődbe ment és felszámolták.
A Kohn-féle győri olajgyár
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Győr vármegye. 1908. 132. old.
Forrás: https://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0009/9.html
A győrszigeti üzemben elsősorban világítási célú repceolajat, az Austerlitz-Meller-féle olajgyárban pedig fakonzerválásra, festésre, olajfestékek hígítására, később linóleum és műbőr gyártására használt lenolajat gyártottak.
A faggyúból készített, füstös, büdös, ráadásul drága gyertyákat az 1830-as évektől kezdve fokozatosan felváltotta a világítási célra alkalmasabb repceolaj. Bár a győrszigeti gyár fő profilja a repceolaj gyártása volt, 1903-ban lenolajgyártásra is berendezkedtek. A két magot sohasem dolgozták fel ugyanazon a gépeken. A gyár egyik felében a repcét, a másik felében a lenmagot dolgozták fel.
Repce mező
Készítette: H. Zell - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0,
Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9378327
Magyarországon akkoriban a növényi olajokat csak vallási, vagy takarékossági okokból használták élelmezési célokra. Ausztriában ellenben már a 19. század második felében is főztek, sütöttek finomított repceolajjal, ezért oda ilyen célból is szállították a gyár termékét. Fontos állati tápláléknak számított a melléktermékként keletkezett olajpogácsa, amit zömmel szintén exportálták, mert hazánkban ekkor még csak ritkán használták ezt a mellékterméket állati takarmányozásra.
Újváros és Sziget látképe 1908 előtt, háttérben az olajgyárral
Alapításkor 10 munkás dolgozott a Rábca partján felépített 20 méter hosszú, 12 méter széles gyárban és a hozzá kapcsolódó kiegészítő létesítményekben, akik egy nap alatt mindössze 50 mázsa olajosmagot dolgoztak fel. Kohn Adolf 1874-ig személyesen vezette a gyárat, majd bérbe adta első cégvezetőjének, Gold Miksának. 1886-ban rövid időre még visszatért a gyár élére, majd végleg Bécsbe költözött, ahol 1905-ben 86 éves korában bekövetkezett haláláig az általa alapított bécsi vállalati kirendeltségen dolgozott. A győri gyár vezetését gépészmérnöki végzettséggel rendelkező fiának, Kohn Ignácnak engedte át, aki 1900-ban Budapesten az V. kerület Báthory utca 5. sz. alatt nyitotta meg a gyár irodáját.
Szőgyi G. Vilmos: Hölgyek és urak győri ezredévi naptára az 1897. évre. Győr, 1896. 278. old.
Mint a legtöbb élelmiszeripari üzem a győri olajgyár is nagy mennyiségű mezőgazdasági nyersanyagot, sok energiát és vizet használt működése során. Az első évtizedekben a repce- és lenmag volt a két legfontosabb nyersanyag, aminek a termeltetése, felvásárlása számos nagy- és kisbirtokos bevonásával, sokszor nagy távolságokról történő szállítással valósult meg.
Esztergom és vidéke, 1902. 67. sz. augusztus 24. 4. old.
Forrás:https://library.hungaricana.hu/hu/view/Esztergom_es_Videke_1902/?pg=269&layout=s
A napraforgó az I. világháború végéig nem tartozott a fontos nyersanyagok közé, mivel termesztése csak a 19. század második felében kezdődött Magyarországon és elterjedéséhez időre volt szükség. A repceolaj jelentősége a petróleum, majd a villanyvilágítás elterjedésével csökkent, helyét a napraforgómag váltotta fel. Mivel ennek az olajosmagnak az ország keleti, északi része lett a fő termőtája, ezért a szállítási távolságok (és ezzel a költségek) tovább nőttek.
A Kohn olajgyár területét, épületeit – még inkább az üzem berendezéseit – a 1870-es évektől – de különösen az 1900-as évek első évtizedétől kezdve - állandóan bővítették. A Magyarország vármegyéit bemutató könyvsorozat Győr vármegye kötetében a szerkesztő így ír erről: „Az ipartelep folytonosan bővült, különösen 1870-ben és 1887-ben, olyannyira, hogy csakhamar az ország első olajgyárává lett. 1890-ben a gyárat teljesen átépítették és a legmodernebb olajsajtókkal, gőzkörjáratokkal szerelték fel. A czég 1903-ban, a repczeolajgyárral kapcsolatban lenolajgyárat is alapított és a gyár üzemének hajtására 400 lóerős gőzgépet szerelt fel és ugyanekkor rendezett be egy teljesen modern laboratóriumot is.” Ez a beruházás mintegy 2 millió koronába került. Többször modernizálták és bővítették az energiát (majd a villamos áramot) termelő kazánokat, amelyek egyre nagyobb gőzgépet (illetve áramtermelésre szolgáló generátort) hajtottak. A 20. század elején új kádárműhely, présház, pogácsaraktár, kémény és kazánház épült. A további építkezésekhez az üzem területét a gyár körüli telkek és egy határoló utca megvásárlásával bővítették. 1905-ben pl. az olajgyár megvásárolta a Kletzár úton lévő Masek-féle háztól az ecetgyárig terjedő összes területet, ahol a gyárbővítést tervezték.
Gyártelep
Forrás:http://arrabona-varosvedo.hu/2016/11/23/ez-a-kemeny-is-utban-van/
A gyár előtt folyó Rábca medrét 1906-ban áthelyezték, ezzel Győrsziget a mai Bercsényi ligetnél közvetlen szárazföldi összeköttetést kapott Győrrel. Ez újabb költséget okozott az olajgyár számára, mivel megszűnt a nyersanyagnak közvetlenül a gyár területéig hajón történő szállítása, illetve a helyi vízkivételi lehetőség. Az olajos magvakat a teherpályaudvarról eleinte lovaskocsikkal, majd vasúton (részben teherautóval) kellett a feldolgozás helyére szállítani. A gyárhoz vezető iparvágány kiépítése a gyár feladata lett. A fejlesztésből adódó jelentős többletköltségeket a családi vállalkozás már nem volt képes biztosítani, ezért az olajgyár a bécsi nagybank, a Wiener Bankverein közreműködésével és részben tőkéjével 1910-ben részvénytársasággá alakult át.
A gyártörténet szerint 1880-ban 80-100, 1910-ben mintegy 200 munkás dolgozott folyamatos két műszakban, napi 12 órán át.
Az első világháború háború kitörésekor a gyárakban hetekig nyersanyag- és szénhiány keletkezett. Kiviteli tilalmat rendeltek el az összes alapvető nyersanyagra és élelmiszerre, így többek között a növényi olajra is. A háború kitörésének hírére meglódult az infláció és megkezdődött a tartós élelmiszerek felvásárlása. A gyár a gazdasági nehézségek ellenére az I. világháború alatt és az 1920-as évek első felében tovább fejlődött. Az étolaj élelmiszerínség idején stratégiai terméknek számított, amellyel az állam központilag gazdálkodott. A vállalkozók számára a háborús konjunktúra hatalmas profittal kecsegtetett, ezért a gyár kibővítette a nyersolajfinomítóját, a nyersolajkivonás új módszerének számító extrakciós üzemet, ételzsírgyárat és az étolaj hidrogénezéssel történő keményítéséhez gázgyárat létesített. A gyárat határoló egyik utcát megvásárolták, ahol 1918 és 1923 között öt új üzemet építettek.
Részlet Győr szabad kir. város 1930-as térképéből.
A két világháború között a táplálkozástudomány egyre több szakértője (és nyomában a közvélemény is) úgy vélte, hogy a növényi zsiradékok egészségesebbek, mint az állati zsírok. A magyarországi étkezési szokások viszont csak lassan változtak, az étolaj – különösen a falusi lakosság körében – sokáig még a II. világháború utáni időszak konszolidált évtizedeiben sem vált a disznózsír igazi konkurensévé. A világítási célú repceolajat – a petróleum és villanyvilágítás meghonosodása után – leginkább a vasúti kocsirendezők, forgalmisták mozgó lámpáinak töltésére használták. Győrött 1905-ben és 1912-ben a lenolajnak két nagyipari felhasználója jelent meg, a Grab M. és Fiai műbőr- és viaszosvászongyár, illetve a Keffel Ede viaszosvászonárugyár. Az 1922. december 1-jén alapított Győri Lakkgyár eleinte csak festékek és olajok kiszerelésével foglalkozott, 1924-ben azonban városunkban is elindult az olajlakkok gyártása, ezzel a két győri növényolajgyár termékeinek újabb nagyipari felhasználójára talált.
A két világháború között kapacitásainak csak egy kis részét tudta kihasználni a két győri olajgyár, részben a fogyasztópiac lecsökkenése, részben az olajosmagvak feldolgozatlan formában történő exportja miatt. A Kohn Olajgyárban a nagy beruházások finanszírozására többször felemelték az alaptőkét. A társaság, amely az újabb beruházásokhoz jelentős összegű hitelt vett fel a Wiener Bankvereintől, a hitelek egy részét nem tudta visszafizetni, ezért az 1920-as években a részvények döntő többsége a bécsi bank trezorjába landolt.
A gazdasági világválság kirobbanása előtt a számos apró vidéki olajütőmalom mellett hat ipari növényolajgyárat tartott nyilván a statisztika. Ezek közül az Olajművek Rt. Kohn Adolf és Társa győri ipartelepe volt a legjelentősebb. A Meller Ignác és Társai Rt., valamint a Bonyhádi Olajgyár Kohn Testvérek Olajgyára már hosszabb idő óta lényegében szüneteltette üzemét.
Olajművek Rt. Kohn Adolf és Társa 10 pengős részvény. 1926.12.01.
Nyomták a győri Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt.-nél
Forrás:http://bedo.hu/index.php?azon=webuzlet&kkod=1&akod=0&asor=0&list_meret=25&list_kezd=175
A Wiener Bankverein 1928-ban eladta a győri olajgyárban lévő részvénycsomagját egy berlini közvetítőén keresztül az angol-holland multinacionális vállalatnak, az Unilevernek, amely az I. világháború után felvásárolta a széteső Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb növényolajgyárait. Az Unilever két magyarországi növényolajgyárát, a győrit és a rákospalotait egyesítették és a konszern Budapestre helyezett angol igazgatójának az irányítása alá kerültek. A győri vállalat története ettől kezdve (az önálló működés rövid időszakaitól eltekintve) évtizedeken át szorosan összekapcsolódott a Rákospalotai Növényolajgyáréval. A rákospalotai gyár 1840-ben egy malomban kezdett el növényi olajat sajtolni. Az olajgyárat Hutter József szappanfőző mester 1925-ben megvásárolta és Hutter Szappangyár és Olajipari Rt. néven üzemeltette mindaddig, amíg az Unilever 1930-ban 45%-os részesedést szerzett a szappanfőző olajgyárában. Az Unilever tulajdonában működő magyarországi gyárakat ezért hívták Hutter és Levernek.
Étolaj és ételzsírfinomító a Hutter és Lever Rt. rákospalotai gyárában
Hutter és Lever R.T. története : 1831-1931. - Budapest : [Globus Ny.], 1931. - p. 60.
Jogok: FSZEK
A gazdasági válság miatt az új angol-holland tulajdonosok a győri gyárat leállították, az itt dolgozó 400 munkást elbocsátották, a gépek és berendezések egy részét az Unilever rákospalotai és svájci üzemeiben működtették tovább. A kazánt és az áramfejlesztő gépeket eladták, a gyárhoz vezető vasúti síneket felszedték és a termelést 1932 és 1939 között szüneteltették.
A szigeti gyár leállítása egyértelműen arra utal, hogy a nemzetközi konszern piacot vásárolt Magyarországon, ugyanis ettől kezdve a hazai fogyasztókat jórészt a multinacionális társaság külföldi vállalatainak a termékeivel látták el.
Győri Nemzeti Hírlap, 1939. október. 11. 235. sz. 3. old.
A II. világháborúra való készülődés során hozzáláttak a két győri olajgyár újraindításának előkészületeihez. A Meller Olajgyár a Hutter és Lever győri gyárát megelőzően, már 1936-ban termelt. Úgy tűnik, hogy a győrszigeti olajgyár esetében nem számoltak hét évig tartó üzemszünettel, mert 1932-ben elmulasztották a tartós leállásnál elkerülhetetlen konzerváló intézkedéseket, nem tisztították ki a csöveket, a gépeket, emiatt azok eldugultak, törtek, csak hosszas előkészületek után lehetett 1940 tavaszán az üzemet újraindítani. A háború alatt csak nyersolajat termeltek, amit finomításra a Rákospalotai Növényolajgyárba szállítottak.
A Hutter és Lever cég központi irodaépülete Budapesten, az Erzsébet-körút 6. szám alatt 1936-ban
A gyár épen vészelte át a várost a háború utolsó időszakában ért több tucat légitámadást és a földi harcokat. Klauerer Jenő főmérnök megakadályozta, hogy a visszavonuló német csapatok felrobbantsák a kazánházat, így az olajgyár teljes kapacitással termelhetett volna, ha az egyéb feltételek adottak lettek volna. Az éhező lakosság a német csapatok kivonulása után megrohanta a gyárat, étolajat akart szerezni. A fosztogatást azonban sikerült megakadályozni, így a gyár területén megmaradt nyersolaj finomításával a győri gyárak közül elsőként itt indult meg a munka. Az olajgyár – a többi nagy győri gyárhoz hasonlóan – szovjet katonai parancsnok irányítása alá került.
A képen a Hutter és Lever Rt. teherautóra helyezett installációja látható 1948-ban a cég egyik fontos alapanyaga a napraforgó témájára hangolva. A két vezető termék márkaneve is jól olvasható:
Liga margarin és Vénusz étolaj.
Forrás:https://hu.museum-digital.org/portal/index.php?t=objekt&oges=34295&cachesLoaded=true
A háború utáni nagy élelmiszerhiány közepette a helyi lakosság ellátására 1947-ben Győrött kis kapacitással üzembe helyezték az olajfinomítót. A győri gyárnak azonban továbbra is a nyersolaj gyártása maradt az első számú feladata, amit a rákospalotai olajgyárban finomítottak.
A rákospalotai és a győri olajgyár, valamint az Elida szappangyár 1949 végéig az Unilever tulajdonában maradt, gazdálkodásukat Budapestről irányították. A három gyárban néhány mérnök és adminisztrátor szervezte a termelést. A Hutter és Lever vállalatainak gazdasági ellehetetlenítésére és az angol igazgató Magyarország területéről való kiutasítására az 1947 végén a rákospalotai gyár extrakciós üzemében bekövetkezett súlyos, emberéletet is követelő robbanást használták fel. A Hutter és Levert ezek után állami ellenőrzés alá helyezték, 1949-ben államosították.
A három gyár 1950 nyaráig önálló nemzeti vállalatként működött, majd a győri, fél év múlva a budapesti növényolajipari egyesülés irányítása alá került. A győri gyár 1953-tól önálló vállalatként tevékenykedett valamelyik minisztérium felügyelete alatt 1964. január 1-jéig, amikor a magyarországi iparvállalatok általános összevonása során az öt hasonló profilú növényolajipari vállalatot, egy kutató intézetet és egy laboratóriumot magába foglaló Növényolajipari és Mosószergyártó (Országos) Vállalat győri gyáraként működött tovább.
Az olajgyár az 1950-es évek nehéziparosító gazdaságpolitikája idején alig jutott beruházási, fejlesztési forrásokhoz.
Kezdetben a Vénus napraforgó étolaj parafa dugóval lezárt üvegpalackban került forgalomba. Reklámnaptár.
Forrás:http://storeinsider.hu/cikk/60_eves_a_magyar_haziasszonyok_kedvence
Győrött 1955 és 1974 között lenolajat már nem gyártottak, a napraforgóolaj lett a fő termék, a termelt repceolaj is fele, harmada volt a napraforgóolajnak. Ellenben időnként kis mennyiségben szójaolajat is készítettek.
Vénusz napraforgó étolaj PVC csomagolásban a gyártósoron
Forrás:https://www.marketinginfo.hu/markatortenet/article.php?id=37
Az 1950. évi 400 fős létszám 1972-re 246 főre csökkent, miközben a termelés háromszorosára nőtt. A termelés és a termelékenység azonban nem egyenletesen emelkedett. A gyár történetében sokszor gyártottak kisebb mennyiségben palackos és hordós étolajat. Mivel a palackozás az 1950-es évek közepén korszerűtlen gépekkel történt, ezért a Vénusz étolaj kiszerelését 1955 után Budapestre profilírozták. Győrött 1956-tól közel két évtizedig csak nyers növényolajat készítettek, amit a rákospalotai gyárban finomítottak. A hazai és külföldi fogyasztói igények változása miatt azonban 1974-tól ismét berendezkedtek a finomított napraforgó étolaj gyártására és palackozására.
Magyarországon az 1970-es évek elejétől indult rohamos növekedésnek a napraforgó étolaj fogyasztása. Tíz év alatt az egy főre jutó növényi alapú zsiradék fogyasztása 2,7 kg-ról 7 kg-ra nőtt, amivel Magyarország a nyugat-európai és tengerentúli országokhoz képest még mindig nagyon le volt maradva. A győri növényolajgyár korszerű palackozó gépsorát a meglévő üzemépületben állították fel, ahol az 1970-es évek közepén évente mintegy 30 000 PET palackot töltöttek meg Vénusz napraforgóolajjal.
Vénusz napraforgó étolaj régebbi csomagolásban
Forrás:https://www.marketinginfo.hu/markatortenet/article.php?id=37
Az igények rohamos növekedése miatt 1978-ban duplájára növelték az olajfinomító kapacitást. Az 1974. évi kereken 3000 tonnás palackos étolajgyártást 1976-ban 7700, 1977-ben 10 ezer, 1978-ban több mint 12 ezer tonnára nőtt. A kiváló minőségű nyers napraforgóolajat a nyugat-európai piacokon konvertibilis valutáért lehetett értékesíteni. Az 1980-as évek közepén a győri gyár étolajtermelésének 40%-át exportálták nyugatra. Miután Martfűn egy új, modern növényolajgyárat építettek, a tőkés exportra történő szállítás elsősorban ennek a gyárnak lett a feladata, a győri üzem főleg belső szükséglet kielégítésére termelt. A termelés – mint az összes mezőgazdasági nyersterményt feldolgozó élelmiszeripari üzemben – a növényolajgyártásban is idényjellegű. Júliusban a repcével kezdtek, majd szeptemberben elindult a napraforgó feldolgozása, amely általában májusig tartott. Aztán leálltak és elvégezték a szükséges karbantartásokat.
Szolnok Megyei Néplap, 1980. jan. 17. 13. sz. 1. old.
Dunántúli Napló, 1984.okt. 158. 4. p. 287. sz.
Az 1980-as évek végén, nem sokkal a rendszerváltás és a gyár privatizálása előtt világbanki hitel felhasználásával korszerűsítették a hazai növényolajgyártásból mintegy 10%-kal részesedő győri olajgyárat. Az exportbővítő és minőségjavító beruházás részben a szűkös tárolókapacitás bővítését célozta hét, egyenként 3500 köbméteres tárolósiló megépítésével. A beruházási összeg nagyobb részét a sajtoló, extraháló berendezések cseréjére, korszerűsítésére fordították.
Meghívó termékbemutatóra. 1989.
Forrás:https://edok.gyorikonyvtar.hu/leaflet//record/29421;jsessionid=F9D6831DB626396A593D1E3DBF699214
A rendszerváltást megelőző utolsó nagy korszerűsítés eredményeképpen a győri növényolajgyár napraforgómag feldolgozó kapacitása az 1965. évi 220 tonnáról 110 ezer tonnára, Vénusz napraforgó étolajból a termelése több mint 27 ezer tonnára emelkedett. A rekonstrukció után a növényi olajat korszerű, gépesített, zártrendszerű technológiával, kiváló minőségben gyártották. A független minőségvizsgálatok a győri gyár termékét rendre kifogástalannak minősítették és az elvétve előforduló hibák sem a termék, hanem a palackok, a kupakok és a címkék körében előforduló hiányosságairól szóltak.
Szolnok Megyei Néplap, 1985. 234. sz. október 5. 1. old.
Ennek ellenére a rendszerváltás a győri üzem működését és hosszú távú fennmaradását megkérdőjelezte. A válság miatt drasztikusan visszaesett a hazai fizetőképes vásárlóerő és fogyasztás, aminek egyre nagyobb részét a liberalizáció és piacnyitás miatt beérkező külföldi termékek kötötték le. Győrött a termelés és a foglalkoztatottak számának csökkenését biodízel gyártással akarták megállítani. Repcéből készítettek motorhajtásra alkalmas biodízelt. A környezetbarát üzemanyagot többek között a Kisalföldi Volán Rt. Ikarus autóbuszán tesztelték. A kísérletek biztató eredménnyel kecsegtettek, de a biodízel előállítási költsége meghaladta a hagyományos üzemanyagok árát, így az elképzelés, hogy a gyárat az újtípusú, a környezetet kevésbé szennyező üzemanyag nagy tömegű gyártásával tegyék rentábilissá, kudarcba fulladt.
Békés Megyei Hírlap, 1992. 261. sz. november 5. 12. old.
A rendszerváltást követő privatizáció során a Győri Növényolajgyár (két másik gyárral együtt) 1992-ben az olasz Cereol tulajdonába került, amely 2000-ben a győri és nyírbátori gyárában leállította a termelést. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat 6 gyára közül az új tulajdonos a privatizációt követő néhány év alatt ötöt (közte a győrit) bezárt, vagyis úgy, mint 1930-ban, most is piacot vásárolt a külföldi befektető.
A környezetet szennyező és némileg szagos üzem működése ellen sok lakossági panasz hangzott el. A lakóházakkal körbeépített olajgyár kitelepítése 150 éves története során hol halkabban, hol erősebben rendre felmerült. A privatizációt 10 éves pereskedés követte, amit a magánosításból vesztesként kikerülő fél indított. A per az 1992-es döntésen nem változtatott. A külföldi tulajdonos a győri olajgyár telkét eladta, ahol a gyárépületet lebontották, két kéményét felrobbantották és a területet azóta lakóházakkal már beépítették.
A lerombolt gyár egyik kéményének felrobbantása. 2016. július 22-én.
Forrás:https://24.hu/belfold/2016/07/22/felrobbantottak-a-gyori-olajgyar-kemenyet-video/
Az összeállítás dr. Honvári János tanulmánya alapján készült.
Tovább a részletes tanulmányhoz
Lásd még: Némáné Kovács Éva: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapítástól 1910-ig. In. Győri Szalon, Várostörténeti puzzle 103. rész.
Forrás:https://www.gyoriszalon.hu/news/10874/61/
| ÉRDEKESSÉGEK |
|
Miért Győrszigetben alapított gyárat számos külföldi családi vállalkozás?
Győr szabad királyi város térképe, 1939. Részlet Forrás:https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/35291/?list=eyJxdWVyeSI6ICJHeVx1MDE1MXIgdlx1MDBlMXJvcyJ9
A 19. század második felében gomba módra alakuló mezőgazdasági nyerstermékeket feldolgozó, vagy közvetlen fogyasztói igényeket kielégítő győri gyárak általában egyéni, családi cégként alakultak és csak a századfordulón tértek át a részvénytársasági formára. A tipikusan idegen honos (németországi, ausztriai, cseh-morvaországi illetőségű) gyáralapítók nagy része zsidó volt, akik az őket sújtó diszkriminációs intézkedések miatt városokba nem költözhettek. Ezért az izraelita vallású gründolók a kiegyezést követő teljes egyenjogosításukig a Győrtől csak a keskeny Rábca folyó által elválasztott, akkor még önálló községként működő Győrszigetben telepedtek le, ahol a falu földesurától, a győri püspöktől nyert kiváltságlevél alapján viszonylag szabadon gyakorolhatták nyelvüket, vallásukat, járathatták iskolába gyerekeiket és űzhették vállalkozásaikat. Az itt letelepülő vállalkozók nagy része egy idő után otthonra lelt Győrött, megszerezte a polgárjogot, sokan közülük a helyi társadalom legtehetősebb tagjaivá emelkedtek, virilis jogon bekerültek a megyei és városi önkormányzatba, vezető tisztségviselői, irányítói lettek itteni pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági társaságoknak, ipari vállalkozásoknak. Hosszú és eredményes munkásságukat az uralkodó kitüntető címekkel (királyi tanácsos, valóságos belső és titkos tanácsos) ismerte el.
|
||
|
Tudta, hogy ki szorgalmazta először a gyár kitelepítését a város szélére?
A két világháború között dr. Petz Lajos főorvos volt a legfőbb szorgalmazója annak, hogy az egészségre és a városfejlesztésre egyaránt hátrányos üzemet telepítsék ki valahová a város szélére. A gyár történetírója szerint ez a megoldás sok szempontból kedvező lett volna, ő elsősorban a könnyű terjeszkedési lehetőséget említi. Arra is hivatkozik, hogy a kitelepítést a város sok kedvezménnyel támogatta volna. Arról azonban nem esik szó, hogy az új gyártelep felépítésének tetemes költségét, illetve az építési idő alatt kieső termelési értéket ki finanszírozta volna. (Berecz Dezső 37.) A lakóházakkal teljesen körbeépített Győri Szeszgyár és Finomító Rt. kitelepítése is többször felmerült, amit a gyár tulajdonosai el is fogadtak volna, ha az ezzel járó mintegy 4 Mrd Ft-ra becsült költséget a város átvállalja.
Dr. felpéczi Petz Lajos Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749-1928. Győr, 1929. 205. old. Forrás:https://edok.gyorikonyvtar.hu/book/-/record/33886;jsessionid=29E9E71B505874F875262101EDEDC575
Tudta, hogy az olajgyárnak volt egy „Mazsolája”?
A www.iho.hu honlapján Takács Zsolt A győri olajgyár 1007-es „Mazsolája cikkéből mindez kiderül. „Legtöbbször a győri olajfinomító silói alatt, a rakodóvágányokon lehetett megfigyelni, máskor a Híd utca csonka vágányán zakatolt fel s alá az M28-1007-es Mazsola, amely jelenleg a győri fűtőház mögötti tárolóvágányokon tölti békés napjait.”
Takács Zsolt felvétele
„Az 1007-es gépet pár évvel ezelőtt még láthattuk mozogni, főként Újváros városrész iparvágányain. Mára azonban a vágányok nagy részét is felszedték az olajfinomító lebontása után.”
Takács Zsolt felvétele
„Az M28-asokat 1955-től kezdte gyártani a győri Magyar Vagon- és Gépgyár” A cikk részletesen itt olvasható: http://iho.hu/hir/az-gyori-olajgyar-1007-es-mazsolaja-120408 |
|
Névváltozatok: Császári kir. szab. Győrszigeti Olajgyár 1851 – Kohn Adolf és Társa 1854 – Kohn Adolf utódai m. kir. szab. Győrszigeti Olajgyár 1874 – Kohn Adolf és Társa Olajgyára 1892 – Kohn Adolf és Társa Győrszigeti Gőz-olajgyára – Olajművek Rt. Kohn Adolf és Társa győri ipartelepe 1910 – Unilever 1928 – Hutter és Lever R.T. 1930 – 1949 önálló vállalat 1950 – Növényolajipari és Mosószergyártó (Országos) Vállalat Győri Növényolajgyára 1964 – Cereol Győri Növényolajgyára 1992 – 2000
|
||
| IRODALOM |
1908? Győr vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest. 464 old. Magyarország vármegyéi és városai sorozat.
1971. Győri üzemek és vállalatok. Történeti összefoglalók. [S.I.], [ s.n.] Kézirat. 254 old.
1975. Berecz Dezső: Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat Győri Növényolajgyárának… története. Budapest. 111 old.
Vissza az előző oldalra!
| © 2024 - Győri Ipartörténeti Alapítvány | Oldal információk l Adatkezelési tájékoztató l Impresszum |
