Elérhetőségek

Győri Ipartörténeti Alapítvány

Cím: 9021 Győr,
Szent István u. 10/a
Telefon: +3696520274
Fax: +3696520291
E-mail: ipartortenet@ipartortenet.hu


Ipartörténeti emlékhelyek

Ipar-csatorna

Az Ágyúgyár fotója, előtérben az Ipar-csatornával. (A felvétel a hűtőház tetejéről készült)
   Az emlékhely címe, útvonaltervezés
     
     Mit láthatunk az emlékhelyen?
     
     Részletes történet
     
     Érdekességek
     
     Irodalom, hivatkozások
     
     Kapcsolódó galéria
     
     I. körtúra következő állomáshelye

 

 

 

      AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS

 

Győr, Ipar-csatorna

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN?

 

Az emlékhely az Ipar-csatorna Kandó utca felőli végén, az ún. „négyszögben” található. A járdafelületbe süllyesztett bronzkorong az ÁTI-DEPO közraktár közúti bejárata mellett, az emlékhely pedig a horgásztanyához vezető betonút végén, a csatorna két ága közötti félszigeten található.

Az Ipar-csatorna napjainkban is megőrizte szinte eredeti állapotát, bár hajózásra már nem alkalmas a torkolatában létesített műtárgy miatt. A 2013-ban épített zsilip szükségtelenné tette a csatorna város felőli oldalán épített töltés fennmaradását, melyet emiatt elbontottak. A mederkotrás során kitermelt iszapot a csatorna Gyárváros felőli oldalán ülepítették.

A Reptéri út felőli oldalon még napjainkban is látható az a lejáró, melyen keresztül egykor a kétéltű vizi járművek próbaútra indultak a csatornában.

Az Ipar-csatorna torkolati részén – az 1-es út kivezető szakaszán 2018-ban új hidat emeltek.

 

Utcakép:

  -

Légifotó napjainkból:

Az Ipar-csatorna, a

Az Ipar-csatorna, a "négyszögként" ismert félszigettel.
Bal oldalon az egykori ágyúgyár, jobb oldalon az ÁTI DEPO ZRt. (Közraktár) látható.
Légifotó: Andorka Zsolt, 2018

Egy kép napjainkból:

Ipar-csatorna 2017

Ipar-csatorna, 2017
Fotó: dr. Honvári János

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      RÉSZLETES TÖRTÉNET

 

A 2,4 km hosszú Ipar-csatorna – a különféle források 2200-2500 méter között adják meg az csatorna hosszát – amely az ország első, kifejezetten ipari célokra létesített hajózható csatornája volt, szorosan kapcsolódik az egykori Ágyúgyár történetéhez.

Ennek a város, az Ágyúgyár és az állam költségén létesített csatornának eredendően négy célja volt. Elsősorban az Ágyúgyár ipari vízigényét szolgálta, de fel kívánták használni a gyártáshoz szükséges anyagok és a kész lövegek vízi szállítására is. Az Ágyúgyár napi ipari vízigényét 40 000 köbméterre becsülték, ami nyolcszorosa volt a város akkori napi vízfogyasztásának. Egy olyan zárt vezetéknek a megépítése, amellyel ezt a vízmennyiséget szállítani lehet, aránytalanul nagy költségbe került volna. Ezért döntöttek úgy, hogy inkább építenek egy 30 méter mederszélességű és 12 méter fenékszélességű csatornát, amelynek első koncepcióját Erdélyi Ferenc városi főmérnök készítette el, aki túl optimista módon azzal számolt, hogy ilyen mederszélesség mellett a legalacsonyabb vízállásnál is elfér egyszerre két legnagyobb méretű dunai uszály.

Az építési tervekről a Győri Hírlap 1914. április 12-én megjelent cikke részletesen beszámolt. 

Népakarat, 1915. január 31.

Népakarat, 1915. jan. 31. 3. sz. 3. old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

Másodsorban a Puskás Tivadar úttól nyugatra eső, az Ipar út – Bécs – Budapest főút és a tervezett Ipar-csatorna által határolt mintegy 150 holdnyi beépítetlen területen kb. 20 gyár letelepedésére nyílt volna lehetőség. Egy új gyárnegyedet, mai kifejezéssel élve egyfajta „ipari parkot” akart itt a város a saját tulajdonában lévő területen kialakítani. Az Ipar-csatorna biztosította volna a vizet, a Mosoni- Duna a hajózást, a közelben húzódó vasúthoz pedig iparvágánnyal lehetett volna csatlakozni. Harmadsorban az Ipar-csatorna Mosoni-Dunába történő becsatlakozásánál téli hajókikötőt akartak létesíteni. Negyedsorban az innen kitermelt földdel mély, ártéri, hullámtéri területeket akartak feltölteni, ahol újabb üzemek telepedhettek volna meg.

A város térképe az épülő Ipar-csatornával  

A város térképe az épülő Ipar-csatornával
Forrás: Győr szabad királyi város és vármegye. Bp., 1926.

A csatorna a Mosoni-Duna jobb partjától kiindulva az Ágyúgyárig épült meg és gyakorlatilag teljes egészében városi területet szelt ketté úgy, hogy hosszú távon a túloldalon (a későbbi repülőtéren) is gyárak sora találhatott magának telephelyet. Az 1914 tavaszán megszülető első tervek kikötők létesítését még nem tartalmazták, így a csatornaépítés költségeit 750 ezer koronára taksálták. Az elképzelés azonban hamar változott, 1914 májusában már két kikötő megépítésével számoltak. A téli hajókikötő mellett a csatorna másik végén, az Ágyúgyárnál, az akkor még csak az elképzelésekben létező MÁV teherpályaudvar szomszédságában, a Budapest–Hegyeshalom vasút mellett számba vettek egy ún. forgalmi kikötő építését is, így a tervezett költségek közel a duplájára emelkedek. Viszont a közkikötő létesítése miatt jelentős összegű állami támogatásra számíthattak. Az eredetileg tervezett 1,4 millió koronás költségek már az induláskor 1,5 millióra emelkedtek. A minisztertanács 1915-ben 800 000 korona költségvetési támogatást szavazott meg a győri Ipar-csatorna építésére, a fennmaradó 700 ezer koronát fele-fele arányban a város és az Ágyúgyár viselte.  Ezzel megteremtették annak az elméleti lehetőségét, hogy az uszályokon érkező árukat itt rakják át vagonokba. A forgalmi kikötőt úgy méretezték, hogy egy sorban egyszerre 8 hajó rakodjon. A mólóval kettéválasztott kikötő  egyszerre 16 hajót ill. uszályt fogadhatott volna. Mint tudjuk, ez a megoldás nem valósult meg, a forgalmi kikötőnek két, nem egyforma hosszú „szára” van.

Győri Hírlap, 1915. április 25.

Győri Hírlap, 1915. 97. sz. ápr. 25. 5.old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A csatornaépítés terveit a Komáromi Folyammérnöki Hivatal készítette, a kiviteli munkálatokkal a Freund Henrik és Fia budapesti céget bízták meg. A csatornát 1916. november 30-ára kellett volna működőképes állapotban átadni. Időközben azonban kiderült, hogy a tervezetthez képest sokkal több földet kell kitermelni, ezért pótszerződést kötettek, az átadási határidőt pedig 1917. június 30-ára módosították. A budapesti cég az Ipar-csatorna kivitelezésén túl megbízást kapott két híd építésére is. A csatorna fölött átívelő budai úti vasbeton hidat 1915. augusztus 30 és 1916. szeptember 28. között építette meg a vállalkozó, a másik átkelő megépítéséről nincs tudomásunk.

Háttérben a régi Ipar-csatorna híd, elől az 1. sz. főút hídja, 1968

Háttérben a régi Ipar-csatorna híd, elől az 1. sz. főút hídja. 1968
Forrás: http://www.fortepan.hu/

Az első két hónap az előkészületekkel, a kitermelt föld elszállítására szolgáló kisvasúti vágány lefektetésével és a két szárazkotrógép helyszínre szállításával, összeszerelésével telt el. 1915 áprilisában 180 fő dolgozott az előkészítő munkálatokon.

Az első exkavátor május 21-én, a második június 23-án kezdett el dolgozni, addig csak kézi földmunkák folytak. A munkálatokat nagyban akadályozta, hogy a talajban mintegy 20 cm vastag mészkőrétegre bukkantak, amit robbantással és kézi csákányozással kellett eltávolítani. Egy nagyobb méretű hordalékkő 1915. július 15-én az egyik kotró állványzatát összeroppantotta.

Munkálatok az Ipar-csatornán

Munkálatok az Ipar-csatornán

A kotrók munkáját a vállalkozó 1916. november 16-án leállította, mivel úgy látta, hogy a szerződésben vállalt határidőt nem tudja betartani. A munkabeszüntetéssel a befejezési határidő módosítását szerette volna kicsikarni, de erről a város hallani sem akart. A megrendelő és a kivitelező között a vita nem vezetett eredményre, ennek ellenére 1916. december 13-án az egyik, majd nem sokkal később a másik exkavátor ismét munkába állt. Az erős fagyok miatt 1916/17 telén nem tudtak dolgozni. 1917 tavaszán ismét megindult a munka. A kivitelező az árak emelkedésére és más indokokra hivatkozva a vállalási összeg 1,5 millió koronával történő megemelését követelte, amivel szemben a város 750 000 koronás emelésre lett volna hajlandó, de erre is csak akkor, ha a vállalt határidőt a cég tartani fogja. A munkát a súlyosbodó szénhiány egyre jobban hátráltatta, a munkások élelmezését is egyre nehezebben lehetett biztosítani. Többszöri kisebb-nagyobb leállás után 1918. május 17-én a forgalmi kikötő kotrását befejezték. A város a vállalkozó vonakodása miatt 1918. május 25-én a még hátralévő munkákat a budapesti cégtől megvonta, ettől kezdve csak apró földrendezés folyt.

Hidak az Ipar-csatornán, 1969

Hidak az Ipar-csatornán, 1969
Forrás: http://www.fortepan.hu/

Az Ágyúgyár és főképpen az Ipar-csatorna építkezésén 1915-től hadifoglyok is dolgoztak. Az első kontingens, 300 orosz hadifogoly 1915 nyarán érkezett Győrbe, ahol 30 katona őrizte őket. Az Ágyúgyár barakkot épített elhelyezésükre. Az orosz hadifoglyok 1917 nyarán már kezdtek elszökdösni, az 1918-as őszirózsás forradalom kitörésének a hírére pedig az összes kényszermunkás eltávozott. A vállalkozó munkaerő- és szénhiányra hivatkozva december 6-án a munkát a maga részéről befejezettnek nyilvánította. A Mosoni-Duna felőli részen, a torkolati szakaszon mintegy 400 méter nedves kotrás elmaradt, ezért a csatornát az 1920-as évek közepéig hajózásra, hajók téli kikötőjére nem lehetett használni.

Egy 1926. augusztus 30-i kimutatás szerint az Ipar-csatorna építése 1915 és 1923 között összesen 1 572 440,17 (minden bizonnyal háború előtti, még értékálló aranykoronába) került. A mű megépítése során kb. 917 000 köbméter földet és 800 köbméter követ termeltek ki. Elmaradt az eredetileg mintegy 75 000 köbméter föld kitermelését igénylő előkikötő, amelynek az elhagyásában még 1916. február 24-én megegyezett a város és az építő.

Az Iparcsatorna a Közraktárral

Az Iparcsatorna a Közraktárral

A Mosoni-Dunától az Ágyúgyári telephelyig mintegy 2400 méter hosszban húzódó, átlagosan 32 méter széles, 3-8 méter mély, 16 méter fenékszélességű csatorna az Ágyúgyár felőli részen egy forgalmi kikötővel ugyan megépült, de részben a „viszonyok”, részben a vállalkozó újabb és újabb követelése miatt a torkolati részen kotrás nélkül maradt, így az egész mű rendeltetési céljára használhatatlan maradt.

Az 1920-as évek elején Győr többször felírt az államhoz, hogy az Iparcsatornát fejezze be, az elmaradt – nem túl jelentős – munkálatok finanszírozását az államháztartás vállalja magára. A városi tanács arra hivatkozott, hogy a trianoni békeszerződésben az ország elveszítette a pozsonyi és a komáromi téli hajókikötőket, ezek pótlására a földművelésügyi miniszter a még hátralévő mintegy 400 méternyi torkolati vizes kotrást és az ezzel kapcsolatos védőművek kiépítését állami költségvetési forrásból rendelje el. A pénzügyi forrásért cserébe Győr a téli kikötőt 25 évi ingyen bérletbe adta az államnak.

A csatorna végül csak az I. világháború után, 1925-re készült el, hajózásra azonban csak a II. világháború alatt használták. A Vagongyár repülőosztályán elkészült vadászrepülőket a gyártól speciális motoros uszályon szállították a Mosoni-Dunán, majd az Iparcsatornán a repülőtérig, ahol csörlőberendezéssel felhúzták a törzset a repülőtéri hangárhoz, ahol összeszerelték, berepülték a gépet és belőtték a fegyverzetét.

Az összeállítás dr. Honvári János tanulmánya alapján készült.

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      ÉRDEKESSÉGEK

 

     
 

Egykor szabadstrandként is használták az Iparcsatornát a győriek, vize melegebb volt a Mosoni-Dunáénál.

Dunántúli Hírlap, 1932. július 13.

Dunántúli Hírlap, 1932.  júl. 13. 156. sz. 3. old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A város 1932 júliusában ismét engedélyezte a fürdést az Iparcsatornában azzal a kitétellel, hogy csak úszni tudók menjenek a vizébe.

Fürdőzők az Iparcsatornában az 1950-es években

Fürdőzők az Iparcsatornában az 1950-es években

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. augusztus 5.

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. aug. 5. 173. sz. 5. old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

 

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      IRODALOM

 

  • 2007. Gyárváros Győrben. Egy munkástelep története. Szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Gyárvárosiak Baráti Köre Egyesület. 152 old.
  • 2010. Krámli Mihály: A Győri Magyar Ágyúgyár Rt. felállítása 1911–1914. In: Hadtörténelmi Közlemények, 123. évf. 4. sz. december. 1005-1014. old.
  • 2011. Győr város közgyűlésének határozata az építendő ágyúgyárnak adott kedvezmények tárgyában. In: Győr a modellváltó város 1868-1918. Győri Tanulmányok, 33. sz. Győr, 237-239. old.
  • 2014. Adorján Ádám: Gyárváros története. https://prezi.com/v0ea93gk3da6/gyarvaros-tortenete
  • 2015. Kulcsár Béla: Száz éve épült fel a győri Ágyúgyár. In: Hegyalja, május, június, július.

 

Vissza a tartalomjegyzékre




Kapcsolódó galéria






Vissza az előző oldalra!
Győri Ipartörténeti Alapítvány - Magyar