Elérhetőségek
Győri Ipartörténeti Alapítvány
Szent István út 10/a
Telefon:
+3696520274
Fax: +3696520291
E-mail:
ipartortenet@ipartortenet.hu
További információk
Ipartörténeti emlékhelyek
Heller & Asconas Rt. Harisnya- és Kesztyűgyár
| Az emlékhely címe, útvonaltervezés | ||
| Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
| Rövid áttekintés | ||
| Részletes cégtörténet | ||
| Érdekességek | ||
| Irodalom, hivatkozások | ||
| Kapcsolódó galéria | ||
| I. körtúra következő állomáshelye |
| AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
| MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Az egykori Magyar Ágyúgyár az Ipar út – Kandó utca – Ipar-csatorna – Puskás Tivadar út által határolt területen működött. A gyár megszűnését követően a jellegzetes téglafal kerítésen belüli telken több cég kezdte meg a működését. Ezek közül az egyik a napjainkban Glovita Kesztyű Zrt. néven ismert vállalkozás.
Az emléktábla a Kandó utca 15. alatt, a cég főépületének falán található.
A telephelyen portaszolgálat működik, de előzetes bejelentkezés esetén a földszinti bamutatótermükben kiállított régi gyártóberendezések és a cég jelenlegi termékei megtekinthetőek.
Utcakép:
-Glovita Kesztyű Zrt.
Forrás: https://commons.wikimedia.org
| RÖVID ÁTTEKINTÉS |
|
A győri üzemet 1929-ben a bécsi székhelyű Heller és Askonas harisnya- és kesztyűgyár alapította az első világháború után leszerelt Ágyúgyár egyik épületében. Kezdetben harisnyagyártással foglalkoztak, később félautomata gépeken beindították a kesztyűgyártást is. Az államosítás után 1952-ben megszüntették a harisnyagyártást, a vállalkozást átnevezték Győri Kötöttkesztyűgyárra, majd az évtized közepétől jelentős fejlesztést hajtottak végre. A cég fő profilja a divatkesztyű, kesztyűbélés, s a több célra alkalmazható munkavédelmi kesztyűk gyártása lett. 1984-től a már önálló exportjoggal rendelkező vállalat Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár néven működött tovább. Az 1992-ben ismét részvénytársasággá alakult Glovita Kesztyű Zrt. Közép-Európa legnagyobb kesztyűgyáraként évi több mint tízmillió pár kézre valót termel, és ennek felét külföldre szállítják. Ma Európa egyik legismertebb kesztyűgyáraként a munkavédelem szinte minden területére készítenek kiváló minőségű munkavédelmi kesztyűt, a vékony pamutkesztyűtől kezdve, a vastag vágás- és kopásálló típusokig. A több mint 300 korszerű, újgenerációs japán kesztyűkötőgépen képesek a kötött és konfekcionált technológiát ötvözni, kombinált (bőr és nomex, kevlar szövetek) többfunkciós védőkesztyűket előállítani. A számos győri textilüzem közül csak néhánynak sikerült talpon maradnia a privatizáció után, a Glovita Kesztyű Zrt. az egyik ilyen sikeres vállalkozás. |
| RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
A győri üzemet 1929-ben a bécsi székhelyű Heller és Asconas harisnya- és kesztyű-gyár alapította az első világháború után leszerelt Ágyúgyár egyik épületében. A cég központi telephelye a németországi Chemnitzben volt, a gépeket is onnan szállították Győrbe. Kezdetben harisnyát kötöttek, 40 munkást foglalkoztattak. Induláskor az államtól tíz-, a várostól tizenöt évi adókedvezményt kaptak. Ennek az volt az egyetlen feltétele, hogy a fejlesztés során 100 alkalmazottból 90 magyar munkás legyen. 1931-ben a cég profilját kesztyűgyártással bővítették, ezzel kezdődött Magyarországon a gépi kötöttkesztyű-gyártás 1932-ben. A Heller & Asconas Rt. Harisnya- és Kesztyűgyár tulajdonosváltás után 1940-ben Hellas Rt.-vé alakult.
Hírrovat, Győri Hírlap, 1935. március 1. 50. sz. 5. old.
Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/
Forrás: Győri Szemle, 1938. 9. sz. 196. old.
1941-ben jelentősen növelték az alaptőkét. A győri polgármester, Späth Gyula felszólította a gyár vezetését, hogy az egyezséget megszegték, a vezetésben több a külföldi szakember, mint a szerződésben megengedett létszám. Az üzem vezetése gyors válaszban értesítette a polgármestert, hogy a kifogásolt műszaki vezetők visszautaztak hazájukba.
A háború után a 120 fős létszám a gazdaság fellendülésével fokozatosan elérte a 240 főt. A részvénytársaságot 1948-ban államosították, Ezzel elvesztették a Hellas márkanevet, ami termékeiknek a piaci ismertséget biztosította. Az üzemben 1952-ben megszüntették a harisnyagyártást, a vállalkozást átnevezték Győri Kötöttkesztyűgyárra, majd az évtized közepétől komoly fejlesztést hajtottak végre.
Fő profiljuk a divatkesztyű és a bőrkesztyűbe való kesztyűbélés mellett, a több célra alkalmazható munkavédelmi kesztyűk gyártása maradt.
1963. november 1-vel, az állam vidéki ipartelepítési koncepciója alapján Celldömölkön felépült és üzembe helyezték a vállalat szabottkesztyű és egészségügyi-gumitextil termékeket gyártó üzemét. Itt gyártották a judo- és karate-ruhákat is.
Celldömölki gyáregység, 1989
Forrás: Soós Béla: GLOVITA – élő kesztyű. In: Új Kemenesalja,1989. 1-2. sz. 12. old.
http://cellbibl-digit.cellkabel.hu/ujkem/ujk89.02.pdf
A foglalkoztatási gondok enyhítésére az 1970-es években dinamikus fejlesztést valósítottak meg, amelynek révén igényes termékek nagysorozatú gyártása vált lehetővé, s ezzel új módon kapcsolódhattak be a nemzetközi munkamegosztásba.
Az 1973-ban kirobbant energiaválság és az alapanyagok árának gyorsütemű emelkedése új helyzetet teremtett a kesztyűpiacon is. A bőr ára többszörösére emelkedett, így a kereslet megcsappant, ugyanakkor az olcsóbb kötött kesztyű iránti érdeklődés megnőtt. Ezért a győriek 1978-ban a Shima Seiki japán gyártól modern, programozható automata kesztyűkötő-gépeket vásároltak. Az új, szabás-varrás nélküli idomba kötő automata gépeken előállított olcsó divatkesztyűk rövid időn belül háttérbe szorították az alapanyag drágulása miatt kevésbé kelendő bőrkesztyűt. A korszerű gépek révén 40 százalékos anyagmegtakarítást értek el, a kibocsátást pedig rövid időn belül megháromszorozták, miközben a foglalkoztatottak száma közel négyszázzal csökkent. Ezzel Európa legkorszerűbb ilyen profilú gyárát hozták létre. A rendszerváltás idején a régi igazgatót, Marton József okleveles gépészmérnököt újraválasztották.
Karate ruhát reklámozó kártyanaptár az 1984-es esztendőre
Forrás: http://f1hungary.fw.hu/kartyanaptar/katalogus.php
A cég 1984-től Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár néven önálló exportjoggal rendelkezett, Közép-Európa legnagyobb kesztyűgyáraként már évi tízmillió pár kézrevalót termelt, és ennek felét külföldre, elsősorban a skandináv államokba, továbbá Franciaországba, Németországba és a Szovjetunióba exportálta.
Termékeket reklámozó kártyanaptár az 1985-ös évre
Forrás: http://f1hungary.fw.hu/kartyanaptar/katalogus.php
1989-ben a gyár fennállásának 60. évfordulóját 90 db új számítógép vezérlésű kesztyűkötőgép és különféle kiegészítő gépek beszerzésével és egy 2700 m2-es új kötő üzemcsarnok átadásával ünnepelték meg.
A rendszerváltás utáni piaci összeomlás: a szovjet export elvesztése, és a szovjet exportra gyártó belföldi nagyvállalatok csődje, továbbá a kínai dömpingáru mindent elsöprő áradata tönkretette a kül- és belföldi piacuk jelentős részét.
1991 tavaszán az új üzemüket eladták, a gépeiket visszavitték a volt ágyúgyári régi csarnokukba. Az így befolyt bevételt az adósság rendezésére fordították.
A celldömölki üzem Glovitalia néven olasz–magyar vegyes vállalattá alakult, a létszám itt is a korábbi töredékére zsugorodott.
Új Dunántúli Napló, 1991.02.19. 49. sz.
Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/
1992. január 1-jével 248 millió forintos alaptőkével részvénytársasággá alakult a Kötöttkesztyűgyár, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a francia Riby S. A., a német Seiz GmbH és Győr Város Önkormányzatának a részvételével.
A tényleges privatizáció 1994 decemberére fejeződött be, amikor az ÁVÜ a birtokában lévő 75 százaléknyi tulajdonrészt eladta a vállalati menedzsmentből és az alapító külföldi cégekből álló konzorciumnak. A cégben tulajdonosként a dolgozók is részt vettek.
Új generációs japán kesztyűkötőgépek
Az átállás nehézségei után új gépeket vásároltak, így a kibocsátás 30%-kal nőtt. A távol-keleti konkurencia és a vásárlói szokások (bevásárlóközpontok létrejötte) megváltozása miatt a Glovita felhagyott a divatkesztyű gyártásával, a termelés középpontjába az idomban kötött munkavédelmi kesztyűk gyártása és forgalmazása került.
A 90-es évek második felétől kapacitásnövelő beruházásokat hajtottak végre.
Munkakesztyű modellek
2002-ben gyakorlatilag már csak munkakesztyűket gyártottak, évente közel 11 millió párat. 2004-ben a tulajdonosi szerkezet úgy alakult, hogy a részvények 54%-át a négytagú menedzsment, 38%-át a két legnagyobb megrendelő (Riby S. A. és a Seiz GmbH.) birtokolta, a maradék kevesebb, mint 10%-os tulajdoni hányad pedig az önkormányzat és a kisrészvényesek kezén volt.
A Glovita üzemcsarnoka
A Glovita Zrt. tőkeerős vállalatként működik, termelésének 80%-át exportként értékesíti. A jegyzett tőke 308.950 eFt, a saját tőke meghaladja a 600 millió forintot. A belföldi igények kielégítése mellett fő piaca továbbra is Németország és Franciaország. A dolgozók létszáma 130 fő körül mozog.
Európa egyik legismertebb kesztyűgyára. A munkavédelem szinte minden területére készítenek európai minőségű munkavédelmi kesztyűt, a vékony pamutkesztyűtől kezdve a vastag vágás és kopásálló minőségig. Megrendelésre, bérmunka konstrukcióban is dolgoznak.
Az japán kesztyűkötőgépek teljesen automata üzemmódban dolgoznak
Az összeállítás Orbánné dr. Horváth Márta tanulmánya alapján készült.
| ÉRDEKESSÉGEK |
|
A munkavédelem szinte minden területére készítenek európai minőségű munkavédelmi kesztyűt, a vékony pamutkesztyűtől kezdve a vastag vágás és kopásálló minőségit is. A felhasznált anyagok között a pamuttól, a polyamid, poliészteren át megtalálható a hőálló nomex, a hő és vágásálló Kevlar, és az egyéb legkorszerűbb fonaltípusok is.
Munkavédelmi kesztyűk néhány fajtája |
|
Névváltozatok: Heller & Asconas Rt. Harisnya- és Kesztyűgyár 1929– Hellas Rt. 1940– Győri Kötött-kesztyűgyár 1952– Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár 1984– GLOVITA Kesztyű Rt. 1992– Glovita Kesztyű Zrt.2009– |
| IRODALOM, HIVATKOZÁSOK |
- 2003. Lázár Károly: A kötöttkesztyű. In: CÉLiránytű. 264. sz. 16-18. old.
- 2014. Orbánné Horváth Márta: A győri textilipar átalakulása 1985-től napjainkig (benne: A GLOVITA Kesztyű Zrt. p. 171-172. In: Győr fejlődésének mozgatórugói. A győri járműipari körzet, mint a térségi fejlesztés új iránya és eszköze c. kutatás monográfiái 1. Szerk. Honvári János. Kiad. Universitas-Győr Nonprofit Kft. Győr. p. 158-178.
További forrás:
A forrás nélkül szereplő színes képek forrása:
Kapcsolódó galéria
Vissza az előző oldalra!
| © 2024 - Győri Ipartörténeti Alapítvány | Oldal információk l Adatkezelési tájékoztató l Impresszum |
