Elérhetőségek

Győri Ipartörténeti Alapítvány

Cím: 9021 Győr,
Szent István u. 10/a
Telefon: +3696520274
Fax: +3696520291
E-mail: ipartortenet@ipartortenet.hu


Ipartörténeti emlékhelyek

Győri Szeszgyár és Finomító Rt.

Győri Szeszgyár és Finomító Rt.
   Az emlékhely címe, útvonaltervezés
     
     Mit láthatunk az emlékhelyen?
     
     Rövid áttekintés
     
     Részletes cégtörténet
     
     Érdekességek
     
     Irodalom, hivatkozások
     
     Kapcsolódó galéria

 

 

 

      AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS

 

Győr, Budai út 7.

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN?

 

A szeszgyár épületei a Budai utca minden pontjáról láthatóak. Az emléktábla az alapítás korából fennmaradt vöröstéglás főző- és finomító gyáregység falán található.

Az utca túloldalán – a gyárral szemközti betonkerítéssel bekerített területen – állnak a cég szesz- és melasztároló tartályai.

A gyár területén őriznek pár ipartörténeti emléket (pl. régi gépegységek, vasúti tartálykocsi), melyek talán a jövőben az érdeklődők számára is megtekinthetőek lesznek.

 

Utcakép:

 
 
Képek napjainkból:
 

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Légifotó 2018

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Légifotó 2018
Fotó: Andorka Zsolt

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Ilyen lett

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Légifotó 2018
Fotó: Andorka Zsolt

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Főépület 2018

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Főépület 2018
Fotó: Andorka Zsolt

Egy kép a múltból:

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. - Ilyen volt

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      RÖVID ÁTTEKINTÉS

 

     
 

A Győri Szeszgyár és Finomító Rt. volt városunk első, eleve részvénytársasági formában alakult ipari vállalkozása. A társaságot 1884. május 28-án helyi vállalkozók, túlnyomórészt kereskedők alapították. A cég részvénytöbbségét az 1880-as évek végén az osztrák Wiener Bankverein, majd 1895-ben a Lederer család szerezte meg. Lederer Ágoston bécsi nagyvállalkozó 1895-től, 1936 májusában bekövetkezett haláláig vezette a Győri Szeszgyárat, amelyet az állam 1938-ban a tulajdonosok kártalanítása mellett kisajátított.

A II. világháborúban elpusztult a gyár épületeinek a 90%-a, de a ma is létező főző- és finomító gyáregység átvészelte a bombázásokat, így a háborús romok helyreállítása után ismét üzembe állították a gyárat.

A szocialista kor két legjelentősebb beruházása az 1960-as évek közepén létesített takarmányélesztő üzem, illetve az 1970-es években épített új főző- és finomító épület volt. A rendszerváltás után a gyárat privatizálták, az irányító pakett azóta Folláth György családja kezében van.

 

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

 

      RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET

 

Győr város első – már eleve részvénytársasági formában alapított – ipari vállalkozása 1884. május 28-án 800 000 forint alaptőkével alakult. A vállalkozás kezdeményezői a város leggazdagabb gabona-, termény- és sertéskereskedői és vállalkozói közül kerültek ki, akik kereskedelmi tevékenységük mellett tulajdonosként, igazgatósági elnökként, vezérigazgatóként, felügyelő bizottsági tagként és tisztviselőként részt vettek a helyi bankok, infrastrukturális vállalkozások és gyárak irányításában, valamint ott ültek a város törvényhatósági bizottságában is.

A gyártelepet azon a Budai úti telken építették fel, ahol több mint 130 éve ma is áll. A telephely kiválasztásánál két fontos szempont jött számításba: a Mosoni-Duna révén közel legyen az ipari víz és elérhető távolságban a vasút. Akkoriban a telek mögött egészen a Dunáig még szabad térség, az ún. városrét terült el, a szeszgyári telekkel szemben pedig a városi mintakert feküdt, így mindkét irányban adott volt a lehetőség a gyár későbbi terjeszkedéséhez.

A Győri Szeszgyár és Finomító Rt. épületegyüttese egy korabeli képeslapon

A szeszgyár építése 1884. szeptember 1-jén kezdődött, ünnepélyes felavatására 1885. május 28-án, az alakuló közgyűlés első évfordulóján került sor. A gyár „lelkét”, legfontosabb berendezését, a főző- és finomító készülékeket Németországból, az egyéb gépek nagy részét pedig Csehországból vásárolták. Eleinte a szeszt gabonából, leginkább kukoricából készítették és a melléktermékként keletkező szeszgyári moslékot marhahizlalásra használták.

A cég részvénytöbbségét az 1880-as évek végén a Győr gazdasági életében nagy szerepet játszó osztrák Wiener Bankverein, majd 1895-ben a Lederer család szerezte meg.

A Győri Közlöny 1889. január 20-án tudósított a Wiener Bankverein-nel létrejött megállapodásról.

Győri Közlöny 1889. január 20. - Tudósítás a Wiener Bankverein-nel létrejött megállapodásról

Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A Wiener Bankverein-nel megkötött – vegyes érzelmeket kiváltó – szerződéssel kapcsolatban a Győri Közlöny 1889. január 27-i száma egész oldalas cikket közöl az első oldalán.

Győri Közlöny 1889. január 27. - Egész oldalas cikk a Wiener Bankverein-nel létrejött szerződésről

Forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A gyárban 1891-ben felhagytak a kukorica nyersanyag beszerzéssel és áttértek a melaszra. A marhaállományt eladták, a hizlalással felhagytak, a szeszgyártás melléktermékéből hamuzsírt állítottak elő. Az üresen maradt legnagyobb marhaistállóban rendezték be a hamuzsírgyárat, amelynek termékét részben az üveggyárak, részben a vegyigyárak használták kálium, szóda és más vegyi anyagok előállítására. A nitrogént és főleg káliumot tartalmazó melaszmoslékot (amely állatok takarmányozására közvetlenül már nem volt alkalmas) a mezőgazdasági üzemek műtrágyázásra is használták.

Győri Közlöny 1894. április 8. -  Meghívó rendes közgyűlésre

forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/

A gyár élén 1895-től – 1936 májusában bekövetkezett haláláig –, 41 éven át Lederer Ágoston bécsi nagyvállalkozó állt. Az ő nevéhez fűződik az alapítása óta sok válságon és buktatón keresztülment Győri Szeszgyár megújítása.

A Győri Szeszgyár és Finomító a vagongyár megalakításáig Győr gyáriparának legjelentősebb vállalkozása volt. Az 1900. évi népszámlálás szerint Győrött 23 olyan gyár működött, ahol 20-nál több alkalmazottat foglalkoztattak. A vagongyár (1556 fő) után a szeszgyár a második legnagyobb gyár ebből a szempontból (264 fő).

A gyár művezetőinek és szakmunkásainak csoportképe 1902-ből

A gyár művezetőinek és szakmunkásainak csoportképe 1902-ből

Likőr- és rumgyártásra feljogosító iparengedély 1914

Likőr- és rumgyártásra feljogosító iparengedély (1914)

Az I. világháborút követő területi elcsatolások miatt a győri szeszgyár alapvető nyersanyagának számító melasz mennyisége jelentősen visszaesett, ezért Győrött 1920-tól a melaszon kívül cukorrépából is készítettek szeszt és a készülékek arra is alkalmasak voltak, hogy kukoricából és burgonyából is termeljenek szeszt. A háború után a finomított szesz iránti kereslet úgy az ipari fogyasztók, mint az italgyártók körében visszaesett. Az 1920-as évek derekától elsősorban a növekvő szeszexport révén sikerült a gyárak termelését növelni.

A gyár látképe az I. világháború után a Budai út felől

A gyár látképe az I. világháború után a Budai út felől

A szeszipar felfelé ívelő konjunktúráját az 1929–33-as nagy gazdasági világválság szakította félbe. Nemcsak a belföldi fogyasztás, hanem az export is jelentősen visszaesett ezekben az években. A győri szeszgyár a válság éveiben kapacitásainak még a negyedét sem tudta kihasználni. Valóságos áldás, ajándék volt az ipari szeszgyárak számára az, hogy a kormány ebben az időben elrendelte a benzinnek víztelenített szesszel való keverését. Ettől kezdve Magyarországon a második világháború végéig motalkót, vagyis 1:5 arányban 99,9%-os dehidrált szesszel kevert benzint használtak motorhajtására. Az 1936/37-es termelési idényben a belföldi piacon eladott szesznek több mint a felét már ily módon használták fel.

A gyár történetének első jelentős tűzesetére 1917-ben került sor, amikor teljesen leégett a hamuzsírgyár. A másik jelentős tűz 1926. november 12-én a főépületben ütött ki, amelynek során a főző és finomító épület teteje és az ott elhelyezett készülékek jelentős része a tűz martalékává vált. A helyreállítás több hónapig tartott. A gyár biztosítva volt, így a kár mindkét tűz esetében megtérült.  

A két világháború között új termékek gyártására is rátértek a szeszgyárban. Készítettek itt szőlőcukrot, burgonyakeményítő szörpöt, autó hűtővíz fagyállót, növényvédő szereket. A cukorüzletben rejlő profitkilátás, illetve a szaporodó melaszhiány arra indította Lederert, hogy – egy a szeszgyártásban is érdekelt svájci befektető csoport bevonásával – 12 millió pengő beruházással cukorgyárat létesítsen a szeszgyár telephelyén. A Dunántúli Cukorgyár Rt. formálisan 1931. június 14-én megalakult, a társaság többszöri fellebbezés után a telephelyengedélyt is megkapta, de a gyár – részben a törvényi feltételek szigorodása, főleg pedig a profitkilátások romlása miatt – végül nem épült meg.

A Győri Szeszgyár és Finomító R.T. pecsétjével Győrben, 1932. október 31-én feladott képeslap címoldala

A Győri Szeszgyár és Finomító R.T. pecsétjével Győrben, 1932. október 31-én feladott képeslap címoldala
forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/


Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törv. hat. jogu, sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre

Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törv. hat. jogu, sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre. Főszerk. Kerekes Sámuel, szerk. Enyedy Barnabás. 1930. 509. old.

Az 1938. évi szeszegyedárusításról szóló XXX. törvénycikkel az állam monopolizálta a szesztermelést és szeptember 1-jével kisajátította azt a három ipari szeszgyárat, közte a győrit is, amelynek a törzstermelési kerete az 1937/38-as termelési idényben a 10.000 hl-t meghaladta. A tulajdonosokat kártalanították. Az államosítás csak a szeszfőző és finomító üzemekre és az ezekhez kapcsolódó létesítményekre vonatkozott, a hamuzsírgyár, a szőlőcukorgyár és a növényvédő szereket előállító üzem, továbbá a gyártelephez tartozó szántó és házhely a Lederer család kezében maradt.

Győr szab. kir város … címtára az  1940. évre

Győr szab. kir város …  címtára az  1940. évre
forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/?docId=52525

A  II. világháborúban a szeszgyár ugyan nem számított elsőrendű hadicélpontnak, de mivel a vagongyár volt a közvetlen szomszédja, a többszörös légitámadásban a szeszgyári épületeknek is csaknem a 90%-a elpusztult.

A gépház az 1944. évi bombázások után

A gépház az 1944. évi bombázások után

Csodás véletlennek köszönhetően a gyár legnagyobb épületét, a ma is álló főző- és finomító gyáregységet elkerülték a bombák és így a háborús romok helyreállítása után ismét üzembe állították a gyárat. A lassú helyreállítással párhuzamosan emelkedett a szeszgyár termelése. A melaszmoslékot a hamuzsírgyár megsemmisülése miatt évekig a Dunába engedték. A Szeszegyedárusági Igazgatóság 1947 őszén 10 évre bérbe vette a még magántulajdonban lévő vegyi üzemet, de Győrött csak a moslékbesűrítőt és a moslékszénégetőt helyezték üzembe, a háború után itt hamuzsírgyártás már nem folyt. A háborús pusztítások helyreállítása – még ha ez sok tekintetben csak részlegesnek volt nevezhető – 1949-re nagyjából befejeződött, a termelés elérte a háború előtti utolsó békeév felét.

1948-ban államosították az összes ipari, valamint a nagyobb mezőgazdasági szeszgyárat. A Szeszegyedárúsági Igazgatóságot megszüntették és az 1949. január 1-jével önálló nemzeti vállalatokká szervezett szeszgyárak a Pénzügyminisztérium fennhatósága alól előbb a Könnyűipari, majd az Élelmiszeripari Minisztérium irányítása alá kerültek. Az 1960-as évek elején a hasonló profilú vállalatokat egy nagyvállalat keretébe vonták össze. Így vált a Győri Szeszgyár 1963-ban a Szeszipari Országos Vállalat győri gyáregységévé. Az 1970-es években a régió számos szeszgyártással, italkészítéssel és forgalmazással foglalkozó vállalatát Győrhöz csatolták, amely ettől kezdve Győri Szeszipari Vállalat néven az időközben trösztté szervezett országos nagyvállalat tagjaként működött tovább. Ettől kezdve finomszeszen kívül alkoholos és alkoholmentes italok készítésével is foglalkoztak.

A szeszgyár 1955 körül

A szeszgyár 1955 körül
forrás: https://moderngyor.com/2014/07/27/a-gyori-szeszgyar-bovitese/#jp-carousel-4000

Az 1950-es években és az 1960-as évek első felében nagy nehézségek közepette folyt a termelés. A háború utáni ellátási nehézségek miatt több mint egy évtizedig szó sem lehetett arról, hogy gabonát, vagy cukorrépát használjanak nyersanyagként. Az ipari szeszgyártás kizárólagos alapanyaga a melasz lett, így a szesztermelés a cukorgyártás függvényévé vált.

1958-ban elkészült a szeszgyár háború utáni harmadik rekonstrukciós terve, aminek a fő előirányzatai – a szűk keresztmetszetek felszámolása és a biztonságos termelés megvalósítása – már meg is valósultak. Modernizálták a kazánokat, újra indították a gyár saját villamos energiatermelő berendezéseit, kicserélték az elavult tartályokat, erjesztőkádakat, új artézi kutat fúrtak. A rekonstrukció révén évtizedekre biztosították a megfelelő gőz- és vízellátást, az erjesztéshez az ivóvízminőségű vizet, a hűtéshez a szükséges ipari vizet, aminek következtében a termelés összes fajlagos mutatója ugrásszerűen javult.

Az intenzív, iparszerű állattartási rendszerek magyarországi elterjedése egyre nagyobb igényt támasztott a keveréktakarmányokhoz felhasznált fehérjék iránt. Sokirányú kísérletek folytak az 1960-as években a tőkés importból származó fehérje hazai termelésből való pótlására. Az egyik ígéretes út a szeszgyártás során keletkező élesztő (torula-élesztő) hasznosítása lett. Az ország első ipari méretű torula-élesztő gyára Győrött épült fel az 1960-as évek közepén. Óriási tartályokban melaszmoslékon elszaporították a fehérjetermelő mikrobákat, amit centrifugálással kiválasztottak, majd szárítottak és így jól tárolható, könnyen kezelhető 50%-os fehérjetartalmú szárított takarmányélesztőt nyertek.

A torulaüzem beindulása után Győrött megszűnt a moslékszénégetés, ám a melaszmoslék a torulásítás után még mindig sok szerves anyagot tartalmazott, amit ezek után tisztítatlanul engedtek a Dunába.

Szesz- és melasztároló tartályok

Szesz- és melasztároló tartályok

Az 1970-es években végrehajtott újabb nagyarányú rekonstrukció célja olyan termelői kapacitás létrehozása volt, amely az időközben megnőtt mennyiségű cukorgyári melléktermék teljes feldolgozását lehetővé tette, és ezáltal nemcsak megszüntethették a finomszesz tőkés országokból történő behozatalát, hanem szeszt exportálhattak konvertibilis valutáért. Szénhidrogén tüzelésű kazánokkal váltották fel a régi széntüzelésű kazánokat és beszereztek egy új szeszfinomító készüléket. Végül felhagytak a takarmányélesztő gyártással és a melléktermékből a kérődző állatok által jól hasznosítható, a melaszmoslék besűrítésével nyert, de még mindig folyékony halmazállapotú vinasz gyártásra tértek át, amivel sikerült a Duna súlyos szennyezését megszüntetni.

Gyári látkép 1976

Gyári látkép 1976

A régi épület közvetlen szomszédságában épült fel a karcsú, modern, csupa üveg – valamivel a régi fölé magasodó – új főző- és finomító épület, ahol elhelyezték azt az energiatakarékos berendezést, amely évi 32.000 tonna szesz lepárlására volt képes.

Az 1971-ben elkészült új főző és finomító épület

Az 1971-ben elkészült új főző és finomító épület
Fotó: Andorka Zsolt

Az 1960-as évek elején kialakult nagyvállalati szervezeti keretek az 1980-as évek közepén felbomlottak. 1984-ben megszűnt a Szeszipari Vállalatok Trösztje és a győri gyár visszanyerte önállóságát.

A gyár udvara, háttérben a takarmányélesztő üzemmel

A gyár udvara, háttérben a takarmányélesztő üzemmel

Ma már csak egyetlen cukorgyár működik Magyarországon, ezért a győri szeszgyár egyre messzebbről, Ausztrián, Szlovákián kívül Ukrajnából, Lengyelországból importálja a gyártáshoz szükséges melaszt. A szeszgyártás melléktermékét, a vinaszt állati takarmányozásra ma már alig használják. Újabban a környező országokban részben biogáz előállítására használják, egy részével pedig a termőtalajt trágyázzák.                

A rendszerváltás utáni mintegy fél évtized – sok más magyar iparvállalattal ellentétben – jó állapotban érte a győri szeszgyárat, ekkor élte a Győri Szeszgyár egyik legjobb időszakát. A piacgazdaságra való áttérés a magyar szeszipar számára nagy konjunktúrával járt, a szeszkibocsátás megháromszorozódott. A modern finn és amerikai berendezésekkel rendelkező gyár működőképes állapotban volt, az új tulajdonosok jól felszerelt és jól vezetett céget örököltek.

A gyár a finomított szesz több mint 80%-át Svájcba, Lengyelországba, Olaszországba, Ausztriába, Szlovéniába és Szlovákiába értékesítette ebben az időszakban. A takarmányélesztő-gyártással teljesen leálltak, ezzel megszűnt a környező lakosságot leginkább zavaró zaj- és szagszennyezés. A régi főző- és finomító ma már nem működik, bár a berendezések egy része az épületben maradt. Szeszt kizárólag az új energiatakarékos finn berendezéssel gyártanak. Leálltak a szesz víztelenítésével is, mert a régióban kiépített óriási kapacitású bioetalon gyárakkal nem tudnak konkurálni.

Az utóbbi években felmerült a gyár áttelepítése. Ma már nem létezik a nagy szomszéd, a vagongyár, lassan lakóházak veszik körül a működés során időnként kellemetlen szagokat árasztó gyárat. Nincs jó helyen tehát, másrészt a nyersanyagot is távolról kell szállítani. A gyár ki- és áttelepítése ma nincs napirenden, egyelőre marad az eredeti helyén. Ugyanakkor a cég elkötelezett abban, hogy a zaj- és szagterhelést akár tetemes költségek árán is minimalizálja.

1993-ban 543.801 millió forinttal megalakult a Győri Szesz és Italgyártó Rt., amely rövid működés után 1994. január 1-jén két önálló társasággá vált szét, nevezetesen az alkoholgyártással foglalkozó Győri Szeszgyár és Finomító Rt.-re, illetve az italkészítéssel foglalkozó Győri Likőrgyár Rt.-re.

A Győri Likőrgyár Rt. épületei a Budai úton

A Győri Likőrgyár Rt. épületei a Budai úton
Fotó: Andorka Zsolt

A 1992-ben, a rendszerváltás után a Győri Szeszgyár új vezérigazgatója Folláth György lett, aki – több családtagjával és más magyar befektetőkkel együtt – tulajdonosa volt a gyár irányító pakettjének. Halála után felesége és két fia örökölték meg a céget.

 

Az összeállítás dr. Honvári János tanulmánya alapján készült. 
Tovább a részletes tanulmányhoz
A jelöletlen forrású képanyagok Honvári János:  Kis magyar ipartörténet, a győri szeszgyár története című könyvéből származnak.

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      ÉRDEKESSÉGEK

 

     
 

Lederer ÁgostonLederer Ágoston fiatal korában vegyészeti szakiskolát végzett, számos külföldi államban szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatot a modern tőkés nagyvállalatok szervezésében és vezetésében. Kiváló közgazdasági érzékkel és hatalmas szervezőkészséggel megáldva jelentős vállalatok sorát alapította az Osztrák-Magyar Monarchiában és azon túl. A vagon- és gépgyártás mellett egy sor szeszgyár, finomító, keményítőgyár tartozott az érdekeltségébe. Az ő nevéhez fűződik Győr több mint egy évszázadon át legnagyobb gyárának, a Magyar Vagon- és Gépgyárnak az alapítása is.

Lederer új győri gyáralapításai azt célozták, hogy a szeszüzlet nehezen kiszámítható konjunktúráit némiképpen kisimítsa. A leglényegesebb – Győr további gazdasági életére messzemenő kihatással bíró – vállalkozása a győri vagongyár 1896-os létrehozása volt. Induláskor a vagongyárnak a Győri Szeszgyárral  – illetve tulajdonosaival – való közvetlen kapcsolata egészen kézzelfogható. A város tanácsához a vagongyár alapítását bejelentő kérvény még „Győri Szeszgyár és Finomító Rt.” aláírással érkezett. A vagongyártás első épületei a szeszgyár évek óta kihasználatlanul álló üres istállói lettek. A vagongyár a szeszgyár villamos erőtelepének az áramát használta, a szeszgyár volt a vagongyár egyik legelső megrendelője is, amikor 9 db vasúti tartálykocsit rendelt a vagongyártól.

Szeszgyári tartálykocsi (Győr, Rába vállalati múzeuma)

Szeszgyári tartálykocsi (Győr, Rába vállalati múzeuma)
Fotó: Andorka Zsolt

További adatok az életrajzhoz:

Lederer Ágoston életrajz

Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Szerk. Palatinus József,
Halász Imre.  Győr, 1931.
forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/?docId=30350

Lőwenthal Henrik a gyár ügyvezető igazgatója volt 1912-től.

Lőwenthal Henrik életrajz

Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Szerk. Palatinus József,
Halász Imre.  Győr, 1931.
forrás: http://edok.gyorikonyvtar.hu/?docId=30350

 

 

 

A zajos és büdös takarmányélesztő-üzem sok kellemetlenséget okozott a közelben lakó győrieknek és a működése sem volt zavartalan. A szárítóban gyakran meggyulladt az élesztő, takarmánypor került a levegőbe, amit nedves porfogó felszerelésével sem lehetett megszüntetni teljesen. A legnagyobb gondot azonban az okozta, hogy ettől kezdve a Győri Szeszgyár a város csatornaműve mellett – Győrnek akkor még nem volt szennyvíztisztítója, ezért naponta 70.000 köbméter szennyvíz ömlött tisztítatlanul a Mosoni-Dunába –, a Mosoni-Duna egyik legnagyobb szennyezőjévé vált. Addig, amíg gyártottak moslékszenet, a szeszgyártás mellékterméke nem került a kisalföldi folyóba.

 

 

     
 

Névváltozatok:

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. 1884 –Győri Szeszgyár Alapítva 1884 - Logó

Győri Szesz és Italgyártó Rt. 1993 –

Győri Szeszgyár és Finomító Rt. 1994 –

 

Győri Likőrgyár Rt. 1994 –; Győri Likőrgyár Zrt. 2003–Győri Likőr - Logó

 

 
     

 

Vissza a tartalomjegyzékre

 

 

      IRODALOM

 

  • 1997. Győri Szeszgyár és Finomító Részvénytársaság. Alapítva 1884. Fotó: Klausz László, Alexay Zoltán. Ismertető.16 old.
  • 1995. Honvári János: Kis magyar ipartörténet, a győri szeszgyár története. 2. átd. kiad. Glória Kiadó, 315 old.
  • Győri Szeszgyár és Finomító Rt. honlapja: http://www.gyoriszesz.hu/company_history_hu.html
  • Győri Likőrgyár Zrt. honlapja: https://www.gyorilikor.hu/rolunk_4

A forrás nélkül közölt képek Honvári János: Kis magyar ipartörténet, a győri szeszgyár története 1995-ben kiadott kötetéből származnak.

 

Vissza a tartalomjegyzékre 




Kapcsolódó galéria






Vissza az előző oldalra!
Győri Ipartörténeti Alapítvány - Magyar