Ipartörténeti emlékhelyek

Gyárváros, Budai u. 8-12.

Vissza a tartalomjegyzékre

Utcakép:

Vissza a tartalomjegyzékre

Vissza a tartalomjegyzékre

Győr polgárai 1868. augusztus 21-én alapították meg a Győri Légszeszvilágítási Részvénytársulatot azzal a céllal, hogy gázgyárat létesítsenek, és megkezdődhessen a városban a gázszolgáltatás, amelyet a közvilágítás iránti igény hívott életre. A gázgyárnak helyet adó telket a város a Budai országút északi oldalán, a lakott résztől kissé távolabb jelölte ki.

1869 elején üzembe helyezték a gázgyárat, és megkezdődhetett a városban a gázszolgáltatás. A termelőegység egy 2, egy 4 és egy 7 retortás rendszerű kemencéből állt. Kezdetben 56 közvilágítási lámpa üzemeltetésére használták a gázt. A világításra történő felhasználás mellett a háztartási felhasználás csak 1887-től kezdődött meg. Rövidesen már mintegy kétezer fogyasztója lett a gázgyárnak, és 250 lámpa világított Győr városában.

1899-ben a növekvő gázigény miatt a termelőberendezések rekonstrukciójára került sor: az új 6, 8 és 9 retortás generátor rendszerű kemencék már napi 4000 m3 gáz termelésére voltak képesek. A kiszolgáló technológiai berendezések felújítása mellett épült egy új 3000 m³-es gáztartó is.

1911-ben a gázgyár a város tulajdonába került, és megkezdődött a második nagy rekonstrukció: átépítették a kemenceparkot, és épült egy újabb 3000 m³-es gáztartó is.

1918-ban a háborús szénhiány miatt az üzemet le kellett állítani, és csak 1922 júliusában indult újra a termelés és a szolgáltatás. A négyéves üzemszünet alatt a csővezetékben igen komoly károsodások keletkeztek, ezért megkezdődött a kemencepark átépítése és a retorták számának növelése. A munkálatok 1930-ban fejeződtek be, ezt követően a termelés megduplázódott.

1944. április 13-án légitámadás érte a gyárat, a pusztítás mértéke kb. 90%-os volt.

1945 és 1947 között helyreállították a legszükségesebb termelőegységeket és az egyéb kapcsolódó rendszereket.

1947 áprilisában egy darab 6 kamrás Didier-rendszerű kemencével megindult a termelés, két éven belül pedig egy újabb Didier-rendszerű kemencével bővült a termelőkapacitás.

1950-ben a gázművekhez kapcsolták a Magyar Vagon és Gépgyár telephelyén működő három darab Koller-rendszerű barnaszéngenerátor-üzemet, jelentősen növelve ezzel a rendelkezésre álló kapacitást, de némileg rontva a végtermék minőségét.

1954-ben a szolgáltatás biztonságosabbá tétele érdekében megépült egy 5 atmoszféra üzemnyomású, 20 000 m³ kapacitású gömb gáztároló. Az ezt követő években zajló folyamatos kapacitásbővítés és termeléskorszerűsítés mellett is szükségessé vált egy technológiaváltással egybekötött kapacitásnövelő beruházás.

1967-ben megkezdődött egy új gázgyár építése a jelenlegi Puskás Tivadar u. 37. szám alatti telephelyen. A termelőberendezés két darab Cifuindusz gyártmányú, 10 0000 m³/nap kapacitású benzinbontóból és a kapcsolódó technológiai berendezésekből állt, az ellátás biztonságát pedig egy új, 20 000 m³-es teleszkópos gáztartóval oldották meg.

1969-ben, a gázgyár üzembe helyezésének 100 éves évfordulóján megkezdte működését az új gázgyár, és ezzel egyidejűleg megszűnt a szénalapú gázgyártás.

1974-ben a város bekapcsolódott az országos földgázhálózatba, és megkezdődött a fogyasztókészülékek átállítása földgázüzemre.

1976-ban befejeződött a földgázra való átállás, a földgázbontókat leállították, és Győr városában új korszak vette kezdetét: elindult a földgázszolgáltatás.

Az MVM Égáz-Dégáz Földgázhálózati Zrt. Győr, Puskás Tivadar u. 37. szám alatti telephelyén egy rendkívül érdekes gyűjtemény várja a gáztörténet iránt érdeklődőket. Tekintse meg a kiállítást, és tudjon meg többet a győri gázszolgáltatásról!