Elérhetőségek
Győri Ipartörténeti Alapítvány
Szent István út 10/a
Telefon:
+3696520274
Fax: +3696520291
E-mail:
ipartortenet@ipartortenet.hu
További információk
Ipartörténeti emlékhelyek
Győri Célgépgyár
| Az emlékhely címe, útvonaltervezés | ||
| Mit láthatunk az emlékhelyen? | ||
| Rövid áttekintés | ||
| Részletes cégtörténet | ||
| Érdekességek | ||
| Irodalom, hivatkozások | ||
| Kapcsolódó galéria |
| AZ EMLÉKHELY CÍME, ÚTVONALTERVEZÉS |
| MIT LÁTHATUNK AZ EMLÉKHELYEN? |
Utcakép:
A Célgépgyár látképe 1990 körül (Rába fotótár / Szabó János)
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
| RÖVID ÁTTEKINTÉS |
|
A kormány 1953. január 1-jével alakította meg a gépek prototípusának készítésére és speciális célgépek gyártására szakosodott Győri Autószerszámgépgyárat. Az üzem az Autó és Traktoripari Igazgatóságtól 1957. július 1-jével átkerült a KGM Szerszámgépipari Igazgatóságának a felügyelete alá. A neve ekkor Győri Célgépgyárra változott. A felügyeleti hatóság az egykori győri selyemfonó üresen álló épületét szemelte ki a gyár számára telephelynek. A gyárban eleinte egyszerű szerkezeteket gyártottak és fokozatosan jutottak el a legkorszerűbb aggregát célgépekig. A győri gyár 1963-tól a Szerszámipari Művek győri gyáraként működött 1976-ig, amikor a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Célgépgyára lett. Ettől kezdve a nagyvállalat számára dolgozott. A rendszerváltás után a Rába 1998-ban eladta az üzemet a német Hörmann holdingnak. A tulajdonos üzleti reményei azonban nem válta valóra, ezért a gyárat 2003-ban felszámolták. |
| RÉSZLETES CÉGTÖRTÉNET |
Selyemfonoda az 1920-as években
Kép forrása: Győr szabad királyi város és vármegye. Budapest, [1926]. Pallas Nyomda. 19. old.
A Győri Autószerszámgépgyár az egykori selyemfonó épületét kapta meg 1953-ban
A magyar ipar államosítása után átszervezték a vállalatokat, amelynek során leválasztották a közvetlen termelésen kívüli funkciókat és radikális profiltisztítást hajtottak végre. A szervezeti intézkedéssel csak termelő és néhány termék gyártására szakosított gazdálkodó egységeket hoztak létre. A győri Vagongyárról a profilírozás során egy sor üzemrészt (az autóosztályt, a csavargyárat, az egykori Ágyúgyár területén lévő öntödét és az Ipartelepi Üzemeket) leválasztottak. A kivált üzemek magukkal vitték az egykori törzsgyár épületeinek, gépparkjának és gyártóberendezéseinek 58, a termelési értékének 42%-át.
A Vagongyár területén lévő autóosztályból 1951-ben előbb önálló gyár lett Győri Autógyár néven, majd ebből 1953. január 1-jén kivált a Győri Célgépgyár. A Győri Autógyár 1952 és 1956 között a Csepel Autógyár Hajtóműgyáraként működött, 1957 és 1960 között ismét önállósodott Hajtóműgyár Győr néven, végül beolvadt az ugyancsak a Vagongyárról leválasztott Győri Szerszámgépgyárba.
Régi irodaépület az egykori selyemfonó épületében. 1953.
Az autóosztályt tervszerűtlenül választották le a törzsgyár köldökzsinórjáról, annak úgy szűnt meg egycsapásra minden kapcsolata a vagongyárral, hogy nem gondoskodtak kiszolgáló üzemekről (energiaszolgáltatás, karbantartás), megfelelő gépekről, profilról. A legjobb munkaerő a törzsgyárban maradt, a levált egységeknek zömmel olyan faluról bekerült képzetlen munkaerővel kellett megelégedni, akik korábban belülről gyárat még csak nem is láttak. Ezek a problémák – párosulva az 1950-es évek jól ismert gondjaival – oda vezettek, hogy az Autógyár hónapokig lemaradt a terv teljesítésével, akadályozva ezzel a Csepel Autógyár munkáját. Ezért a gyár sebességváltó és kormánymű-gyártó részlegét 1952 júniusában a Csepel Autógyárba telepítették át. Ettől kezdve a hajtómű legkomplikáltabb részét a szigetszentmiklósi Autóváros legfiatalabb egységében, a Csepel Autógyár Hajtóműgyárában készítették. Győrött a mellső és hátsó hidak, valamint a hajtóműalkatrészek gyártása maradt.
Az áttelepítés a részleg munkavállalóit is érintette. A távolság miatt napi ingázásról szó sem lehetett, a családjuktól elszakított győri munkások szigethalmi munkakörülményei nagyon mostohák voltak. Elhelyezésükről, ellátásukról nem gondoskodtak megfelelően, ezért rövid idő múlva visszaszivárogtak Győrbe, amit az akkor érvényben lévő adminisztratív intézkedésekkel sem tudtak megakadályozni.
Célgépgyár, régi porta
Fotó: Szabó János (Rába fotótár)
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
Az ágazat középirányító szerve, az Autó- és Traktoripari Tröszt el akarta kerülni, hogy a speciális képzettséggel bíró szakmunkások szétszóródjanak Győr különböző vállalatainál, ezért a kormány inkább 1953. január 1-jével megalapította a Győri Autószerszámgépgyárat. Az üzem neve 1957. július 1-jétől, amikor az Autó és Traktoripari Igazgatóságtól átkerült a KGM Szerszámgépipari Igazgatóságának a felügyelete alá, Győri Célgépgyárra változott.
Induláskor a győri gyár volt az egyedüli célgépgyártó Magyarországon. Később újabb vállalatok kapcsolódtak be a célgépgyártásba (a Győri Célgépgyáron kívül a Szerszámgépfejlesztő Intézet és a Csepel Vas- és Fémművekben folyt ilyen munka).
Az alakulást követő első néhány hónapban önálló telephellyel nem rendelkező „csecsemő korban” lévő vállalat a Győri Hajtóműgyárban üzemelt. Saját „gépállománya” három darab elavult, kiselejtezésre váró szerszámgépből és egy rossz állapotú hegesztődinamóból állt. Munkáikat a Hajtóműgyár éppen szabad gépein végezték szívességi alapon. Az igazgatás és az adminisztráció a Hajtóműgyár tanácstermében összezsúfolva dolgozott.
A középirányító tröszt a Csipkegyári úton lévő egykori selyemfonó épületét nézte ki a gyár számára telephelynek. A Rába-híd közelében települt selyemfonó a város bombázásakor súlyosan megsérült. Ezt a teljesen elhanyagolt állapotú, eredetileg nem vasipari üzem céljára emelt gyártelepet kapta meg az Autószerszámgépgyár. A környék lakói által „bagolyvárnak” nevezett üzemet néhány hónap alatt kitakarították és annyira felújították, hogy 1953. március 28-án be tudta fogadni a csekély számú szerszámgépét és a 120 főnyi munkatársi gárdát. Beköltözés után évekig folyt a felújítás és a gyár új épületekkel történő kibővítése. A főépület földszintjén rendezték be a forgácsolóműhelyt, az emeleten a szerelőlakatos műhelyt. A szerkesztés és az üzem vezetősége a vasútfelőli szárnyépületben, a bérelszámolás és könyvelés pedig továbbra is a több kilométerre lévő Hajtóműgyár területén működött, mert az új telephelyen nem állt rendelkezésre megfelelő épület. A porta előtti épületben ill. a szárnyépület földszinti részén családok laktak, akiket csak évek múlva lehetett kiköltöztetni, mert a városban nem volt üres lakás, amelyet kiutalhattak volna nekik. Gépállományukat más vállalatok kiselejtezett, átengedett, feleslegessé vált eszközeiből szedték össze, amit rendszerint saját maguk hoztak működőképes állapotba. Megfelelő gépek hiányában sok munkát kooperációban kellett elvégeztetni, ami a minőségre, a határidők betartására nagyon rossz hatással volt.
A Győri Autószerszámgépgyár az egykori selyemfonó épületét kapta meg 1953-ban
Induláskor az Autószerszámgépgyár munkatársainak zömét a Szigetszentmiklósról visszatelepült illetve a Győri Hajtóműgyár autószerszám-üzemében, valamint a technológián és szerkesztésen dolgozók közül toborozták. Feladatát az alapítólevél vasipari gépek prototípusának elkészítésében és elsősorban az autó- és traktorgyártás számára különleges célgépek gyártásában határozta meg. Ezen kívül az Autószerszámgépgyár autóalkatrészeket és szerelő szerszámokat is készített. Itt készültek például 1955-ben a kínai exportra szánt Ikarus autóbuszok javítására szolgáló szerszámkészletek. A Járműfejlesztési Intézetben konstruált első magyar gumikerekes univerzális sorművelő traktor két mintapéldánya is a Győri Autószerszámgépgyárban készült. 1957. július 1-jétől a közvetlen felügyeleti szerv megváltozása után Győri Célgépgyár feladata nem csak az autóipar, hanem általában a magyar ipar speciális célgépigényének a kielégítése lett. A saját konstrukciójú célgépek mintapéldányán túl a prototípusok készítése a célgépek gyártásának felfutásával kikerült a gyár profiljából.
Pest Megyei Hírlap, 1959. március 8. 57. sz. 1 old.
A munkakörülmények 1953-1955 között sokat javultak, már volt öltöző és mosdó, kicserélték a gépműhely födémét és darupályát építettek. A szerkesztők és technikusok 1955-re jutottak fűthető, megfelelő épülethez. Berendeztek egy tálalóval ellátott ebédlőt is. Igazi változást azonban 1963-ban az első új csarnok – és az ehhez kapcsolódó irodák és szociális létesítmények hoztak.
Épül az új műhelycsarnok
Az új üzemcsarnokhoz kapcsolódott az egy emeletes épület, ahol a 70 fős szerkesztés, az üzemorvosi szoba, az étterem és a szociális helyiségek kaptak helyet. A 35 millió Ft-os költséggel megvalósult, eleve gépipari célokra épített műhelyben darupálya, sűrített levegő, korszerű emelőberendezések könnyítették meg a nehéz fizikai munkát. Az edzőműhely felépítése és a gyárba érkező új gépek sora lehetővé tette a külső kooperáció elfogadható mértékre való csökkentését.
A III. ötéves tervben (1966-1970) újabb jelentős, mintegy 70 millió Ft-os fejlesztéseket indítottak, ti. a szerszámgépek hidraulikus egységeinek a gyártását a győri üzembe koncentrálták. A II. ötéves terv során a szerszámgépgyárak közül a győrin kívül az Esztergomi Szerszámgépgyár kapott még jelentős beruházási forrást, utóbbinak elsősorban a nagypontosságú szerszámgépek gyártása lett a feladata. A fejlesztést úgy hajtották végre, hogy közben ne akadályozzák a folyamatos termelést. A régi műhelyépület helyén építettek egy 4400 négyzetméteres műhelyt a hozzá tartozó szociális létesítményekkel.
Műhelycsarnok az 1980-as években
Fotó: Szabó János (Rába fotótár)
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
A portával szemben lévő emeletes lakóépületet (ahol a háború előtt a selyemfonó vezetői laktak) lebontották és helyén egy 8 emeletes irodaházat emeltek. Ide koncentrálták a gyár területén szétszórva működő irodákat és itt kapott világos, korszerű helyet a szerkesztés is. Meghosszabbították az 1963-ban átadott üzemcsarnokot és oda helyezték a fejlesztés során lebontott raktárat.
Az új irodaház. 1988.
Fotó: Szabó János (Rába fotótár)
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
Eleinte nagyon egyszerű termékeket, illetve törpe aggregát-egységeket gyártottak, a speciális célgépek aránya csak az 1950-es évek közepétől emelkedett. Az első gyártmányok egyszerű szerkezetek voltak, amelyeket nemhogy célgépeknek, de még gépeknek sem igazán lehetett nevezni. Induláskor öntödék számára készítettek hegesztett lemez formaszekrényeket, bakdarukat, üzemi szállítókocsikat. 1954-ben készült el az első saját konstrukciójú, hegesztett tehergépkocsi fékpofák marására szolgáló gép. Ez és az 1955-ben gyártott gépek is teljesen mechanikusak voltak. 1956-ban készült el az első 5 tonnás hidraulikus prés, amely hosszú időn át a gyár keresett terméke volt. Első olyan komolyabb mechanizmus, amit már célgépnek lehet nevezni, a dugattyúgyűrű tükrösítő, majd a szálanyaghúzó gép volt.
Az egyedi és célgépeket kezdettől fogva a vállalat konstruktőrei tervezték, akik igyekeztek lépést tartani a legújabb nemzetközi trendekkel.
A Célgépgyár számára hírnevet, elismertséget és nem utolsó sorban anyagi sikert hozó termékeik közül első helyen kell említeni a húzókő-köszörűt. A Lipcsei Nemzetközi Vásáron is bemutatott gép a maga nemében akkor a világszínvonalat képviselte. A húzókő (nevével ellentétben) keményfémből készült, rendszerint kúp alakú szerszám, amelyet a huzalok, drótok és idomok átmérőjének csökkentésére használnak. Ezen a fokozatosan szűkülő keresztmetszetű szerszámon húzzák át (általában többször) az anyagot, amely végül elnyeri a szükséges méretet. Ennek a speciális, nagy értékű szerszámnak a köszörülésére konstruálták meg Győrött ezt a célgépet.
Petőfi Népe, 1963. április 24. 94. sz. 3. old.
A rezgőcsiszoló bármilyen alakzat lemezből történő kivágására szolgáló olyan olló, amelynek egy álló és egy percenként 1000 lökettel rezgő kése van. Amikor megkonstruálták, a pesszimisták arról beszéltek, hogy a piac telített. A konstrukció azonban olyan jól sikerült, hogy megjelenése után idehaza két évre előre lekötötték a cég teljes rezgőcsiszoló termelési kapacitását. Tartós itthoni és külföldi sikerét annak köszönhette, hogy a gépet állandóan továbbfejlesztették.
Déli Hírlap, 1971. december 16. 296. sz. 6. old.
Készítettek itt profilidegen gépezeteket is, így pl. a lágymányosi dohánygyárnak cigarettacsomagoló gépet, a Vidámpark számára pedig pneumatikus körhintát, ahol körbe forgó rudakra egy tucat kétszemélyes repülőt helyeztek, amelynek a magasságát a bent ülők botkormány segítségével emelhették vagy süllyeszthették.
Az egykor Kiskúton üzemelő körhintát a Célgépgyárban készítették. 1960-as évek
Fotó: Békefi Péter gyűjteményéből
Forrás: https://regigyor.hu/gyarvaros/a-majus-1-kulturpark/
A korabeli újságok „hatalmas” gépsorokról, gépcsoportokról írtak, amikor a Csepel Autógyár számára készített hengerfej-megmunkáló félautomata sort és a Heller-Farkas-féle hűtőelemeinek gyártásához készült gépet méltatták. Ezek természetesen egy húzókőcsiszolóhoz képest valóban sokkal nagyobbak, de a 21. századi megmunkáló sorokhoz képest összehasonlíthatatlanul kisebbek voltak. Újdonságuk abban rejlett, hogy a korábbi gépek mechanikus mozgatása helyett már elektropneumatikus és elektrohidraulikus elv alapján működtek.
A Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban is nagy szolgálatot tett a csaptelepek és egyéb szerelvények megmunkálására szolgáló célgépük, amely egyszerre három irányból végzett fémmegmunkálást. Ennek a gépnek a jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a forgácsolás akkoriban szinte az összes hazai gépgyárban a szűk keresztmetszetét jelentette a gyártásnak. A Gépipari Technológiai Intézettel közösen terveztek egy fogaskerék-köszörűgépet, amely a műveleti időt 40-50 percről 2 percre csökkentette.
A gyár 1957-ben kapott megbízást a teherautómotorok hengerfejgyártó célgépének megkonstruálására. Ez a körasztalos hat darab aggregát célgép volt az első Magyarországon gyártott, nagy termelékenységű összetett gépcsoport. A célgépek a hengerfej sík oldalfelületének kivételével minden forgácsolási munkát elvégeztek. A körasztalt a gyárban készítették, a megmunkáló egységek ekkor még az NDK-ból érkeztek. A Célgépgyár ezzel a félautomata berendezéssel lépte át a „nagykorúság” küszöbét. A jövőt a tipizált aggregátegységek gyártása jelentette, amely Győrött ezzel a hengerfej-megmunkálóval kezdődött. A folytatás olyan sikeres lett, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium 1963-tól valamennyi szabványosított, egységes paraméterű aggregátegység fejlesztésével és gyártásával a Győri Célgépgyárat bízta meg. Addig a tipizált építőegységek fejlesztésével a Csepeli Szerszámgépgyár és a Szerszámgépfejlesztő Intézet foglalkozott.
Pest egyei Hírlap, 1959. február 21. 44. sz. 3. old.
Délmagyarország, 1968. december 8. 288. sz. 13.old.
A gyár 1953-tól a győri vagongyárhoz történő csatolás idejéig több mint 300 féle célgépet gyártott. A sor a legegyszerűbb mechanikus szerkezettől a hidraulikus és pneumatikus mozgatásig, az egyszerű egyedi tervezésű géptől a legkorszerűbb aggregát gépekig, a kézi vezérléstől a villamos elemeken át a pneumatikus és elektronikus megoldásokig, a durva megmunkálástól a szigorú tűréshatárig, a kézi kiszolgálástól a teljes automatáig tartott.
A gyár indulásakor jóformán ismeretlenek voltak a magyar iparban a célgépek, túlnyomó többségében úgyszólván minden gyártási feladat megoldására alkalmas univerzális szerszámgépeket alkalmaztak. A célgépek aránya még az 1960-as években sem haladta meg a 2-3%-ot. A gépgyárak ódzkodtak a célgépektől, alig érkezett ilyen gépre megrendelés, mert a kis sorozatok miatt a speciális berendezések akkor még drágák voltak, késett a szabványosításuk, ezért a termelők ragaszkodtak a megszokotthoz és egy kicsit le is becsülték a magyar célgépgyártást.
Nógrádi Népújság, 1962. november 17. 92. sz. 1. old.
A kereslet akkor nőtt meg a speciális termelőberendezések iránt, amikor a termelő vállalatok egyre nagyobb sorozatokat kezdtek gyártani egy-egy termékből, illetve a felhasználó rájött arra, hogy az építőszerény-elv alapján megkonstruált speciális célgépek is alkalmasak többféle feladat elvégzésére.
Népújság, 1964. április 24. 95. sz. 6. old.
A gyárban egy évtized alatt teljesen átalakult a gyártmányszerkezet. Az üzem az 1950-es évek második felétől egyre nagyobb arányban gyártott speciális célgépeket, vagyis ekkortól látta el azt a feladatot, amire annak idején tulajdonképpen létrehozták. A tervek teljesítésének a technika mellett a képzett munkaerő volt a feltétele.
Az üzem jellegéből adódóan egyáltalán nem tartozott Győr nagyüzemei közé, a létszám 1963-ra az induló 120-ról 225 főre nőtt. A gyárban szinte családias volt a hangulat, mindenki ismert mindenkit, az üzemen belül ritka volt az italozás, az igazolatlan hiányzás. Az itt dolgozók büszkék voltak magas kvalifikációt igénylő, alkotó jellegű munkájukra. Tisztában voltak vele, hogy itt „keveset, de nagyon jót” kell termelni. Saját szakemberekből álló gyártmány-zsűri minősítette az új gyártmányokat, amely javaslatokat tett az esetleges hibák kijavítására, így biztosítva azt, hogy már az első gép is (ami esetleg az utolsó is volt ebből a fajtából) hibátlan működjék.
Nógrád, 1967. június 6. 131.sz. 6. old.
A munkavállalók összetétele egészen sajátosan alakult. Sehol, egyetlen győri termelőüzemben sem volt olyan magas a mérnökök és technikusok aránya, mint ebben az üzemben, ahol minden valamire való funkciót mérnök töltött be. 1962-ben 14 mérnök és 52 technikus dolgozott a 260 főt foglalkoztató Célgépgyárban. A célgépgyártás ugyanis lényegében prototípus-gyártás, a bonyolult, sokféle művelet végzésére alkalmas gépsorokból általában csak 1-2 készült, Itt szinte minden gép egyedi alkotás volt, amelyet külön-külön meg kellett konstruálni. A sorozatgyártás itt ismeretlen volt, sokszor a prototípus egyben az értékesítésre kerülő példány is.
Rajztáblák rajzgépekkel. Magyar György gyűjteményéből.
Pest Megyei Hírlap, 1965. november 7. 263. sz. 4. old.
A szocialista magyar gazdaság első három évtizedében azonos szakmában alig volt eltérés a bérekben, de a különböző foglalkozási kategóriák (műszaki, adminisztratív, fizikai), illetve ezeken belül szak-, betanított- és segédmunkás között is meglehetősen kicsi volt a bérdifferencia. A győri gyárak között a Célgépgyárban általában magasabbak voltak az átlagbérek, ami a magasabb szakképzettségből, a precízebb munkavégzésből, a magasabb minőségi követelményekből következett.
Észak-Magyarország, 1971. március 4. 53. sz. 71. sz. 5. old.
Az export 1955-ben műszaki szempontból egyszerű berendezésekkel indult, majd 1960-tól az egyiptomi orvosi műszergyárnak szállított injekcióstű készítő célgéppel tartóssá vált. Csőgyártó, csőhegyező gépeket, hidraulikus vezérlőket szállítottak a Szovjetuniónak, az NDK-nak és Csehszlovákiának. A Célgépgyár azonban az export ellenére elsősorban a hazai nagy sorozatot gyártó kohó- és gépipari minisztériumi vállalatok számára gyártott speciális célgépeket.
Embléma és gyártmánycímke
1963. július 1-jével megalakult a Szerszámgépipari Művek, amely országos nagyvállalatként magába olvasztotta a Budapesti, a Kőbányai, az Esztergomi Szerszámgépgyárakat, a Fémárú- és Szerszámgépgyárat, a Győri Célgépgyárat, a Könnyűipari Szerszámgépgyárat, a Nagymarosi Gépgyárat, a Szerszámgéptartozék Gyárat és a Szerszámgépfejlesztő Intézetet. Ettől kezdve a győri gyár 1976-ig mint a Szerszámgépipari Művek Célgépgyára folytatta korábban megkezdett tevékenységét. A nagyvállalt keretében a Győri Célgépgyár viszonylag önállóan gazdálkodott, üzleteit saját maga kötötte, de szerződésein a SZIM aláírása és számlaszáma szerepelt.
Pest Megyei Hírlap, 1971. február 18. 41.sz. 3. old.
A Célgépgyár már az 1960-as évektől kedve dolgozott a győri vagongyárnak. Ez a tevékenység különösen azok után vált jelentőssé, hogy a Célgépgyár képessé vált közepes és nagy célgépek gyártására. A vagongyárban az 1960-as évek közepén megkezdték a 10 tonnás teherbírású teherautó- és autóbusz hátsó hidak gyártását. A gyártósorhoz szükséges transzfersort, a munkadarabok befogásához, továbbításához szükséges készüléket egy angol céggel kötött együttműködési megállapodás alapján a Célgépgyár készítette.
Hajtórúd-megmunkáló célgép
Forrás: http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/factory/szim/szim_08.htm
A nagysorozatú 10 tonnás hátsó hidak és a Rába-MAN licencmotorok gyártásának elindulásakor nagy számban jelentek meg a vagongyárban célgépek és automaták. A motorgyárat a Renault-MAN-Ferrostaal konzorcium szállította. A felszerelt gépek 17%-a célgép, 32%-a automatizált, 51%-a pedig magas készültségű univerzális gép volt. Hasonló volt a helyzet a futóműgyártás fejlesztésekor is. Utóbbinál az induló program több mint 2 Mrd Ft-os költségének 35%-át célgépek, automata és félautomata programvezérlésű gépsorok vásárlására fordították. A vagongyárban ekkor jelentek meg nagy számban célgépek, amelynek a zömét eleinte nyugati szállítóktól vásárolták. A további fejlesztések során a célgépeknek hazai gyártására, illetve a meglévő gépsorok felújítására, fejlesztésére olyan magasan kvalifikált szakemberekre volt szükség, akiknek ez volt a hivatása, és akik ebben már kellő gyakorlatra tettek szert.
A SZIM Győri Célgépgyárát 1976. április 1-jével vásárolta meg 100 millió Ft-ért Horváth Ede vezérigazgató, amely ettől kedve a Rába Célgépgyáraként az óriásvállalat számára dolgozott.
Gyártmánycímke emblémával
A Kohó- és Gépipari Minisztérium – mint az állami tulajdonost megtestesítő főhatóság – egyszerűen az MVG-hez csatolta a SZIM Győri Célgépgyárát. A lépést azzal indokolták, hogy a világpiacon nagymértékben megnőtt a kereslet a Rába termékei iránt. Futóműveket már nem csak szocialista országokba, hanem az USA-ba is szállított a győri nagygyár. Emiatt nőtt a Rába célgépek iránti igénye, amit eddig elsősorban tőkés országokból importált.
Azután, hogy a Rába magába olvasztotta a Célgépgyárat, külső munkákat nem vállaltak, csak a Vagongyár számára dolgoztak.
Röviddel a csatlakozás után komoly feladatuk adódott. A Rábában gyártott motorok iránt idehaza és a kelet-európai szocialista országokban olyan nagy lett a kereslet, hogy az eredetileg évi 13 500 db motor és pótalkatrész gyártására berendezett motorgyárat bővíteni kellett. A MAN az 1970-es évek elején felhagyott annak a motortípusnak a gyártásával, amelynek a licencét a Rába 1967-ben megvásárolta. A nürnbergi gyárban leszerelt gépek közül megvették a győri motorgyártásban szűk keresztmetszetet jelentő gépsorokat, amellyel a motorgyártást rövid idő alatt megduplázhatták. A hengerfej- és forgattyústengely megmunkáló sorok beszabályozásánál támaszkodhattak a célgépgyár szakembereinek tapasztalataira.
Hajtókar-megmunkáló célgép
Forrás: http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/factory/szim/szim_08.htm
1967-ben a MAN cégtől megvásárolt motorlicenc a több mint húszéves konstrukciójú (időközben természetesen többször továbbfejlesztett) motor gyártási jogának megszerzéséről szólt. Ez az erőforrás annyival jobb volt minden Kelet-Európában gyártott versenytársánál, hogy évtizedekig nem jelentkezett fejlesztési kényszer. A nagyobb teljesítményű, üzemanyagtakarékos, kevesebb károsanyagot kibocsátó motor kialakítására az osztrák List Intézetet bízták meg, amely 1983 végére a régi motor alapján megkonstruálta az új motorok nullszériáját.
A Rába Célgépgyárában készítették el azokat a kiegészítő berendezéseket, amelyek lehetővé tették, hogy az új motorokat a meglévő gyártósoron is előállíthassák. Az új motor többletköltségét azonban a megrendelők (mindenekelőtt a Szovjetunió és más egykori szocialista országok) nem vállalták, így a fejlesztett motorból csak nagyon keveset gyártották, a magyar közúti járművekbe továbbra is az eredeti Rába-MAN-motorokat építették.
Légifotó a gyárról. 1984.
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
A Rába motorgyárában az 1960-as évek végén szállított gépek egy része az 1980-as évekre óhatatlanul elavult. A célgépgyár szakemberei ezek helyett jobbat, korszerűbbet terveztek és gyártottak. Olyanokat, amelyeknél a munkadarab befogása már automatikusan, a megmunkálás pedig egyszerre több oldalról történt. A kézi fizikai munkákat olyan mechanikus szerkezetekkel küszöbölték ki, amelyek megkönnyítették a dolgozók munkáját. Később a futóműgyárban is dolgoztak.
A Rába az 1989-es rendszerváltást csak nagy nehézségek és jelentős öncsonkítás révén élte túl. Egyszerre omlott össze az összes meghatározó piaca, így az itt gyártott motorok és futóművek legfőbb vásárlója, a szovjet (és a keleti) piac, az Ikarus és azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek a nagyteljesítményű erőgépeket és az ezekhez gyártott munkagépeket vásárolták meg.
Horváth Ede nyugdíjazása után az új menedzsmentnek az volt a legfőbb gondja, hogy olyan kisebb egységekre, divíziókra bontsa az óriásvállalatot, hogy a gyárat könnyebben lehessen privatizálni.
Erre a sorsra jutott a Rába Célgépgyára is, amelyet a rendszerváltás után a Hörmann és a Bárdi Autó vásárolt meg. A Hörmann üzleti számítása – amely az Audi számára akart célgépeket gyártani – nem valósult meg, ezért a célgépgyárát 2003-ben felszámolták.
Az összeállítás dr. Honvári János tanulmánya alapján készült.
Tovább a részletes tanulmányhoz
| ÉRDEKESSÉGEK |
|
A gyár alapításának 60., megszűnésének 10. évfordulóján az egykori célgépgyári dolgozók emléktáblát helyeztek el a gyár helyén álló irodaépület falán.
Győr Plusz közéleti hetilap, 2013. nov. 22. 11. old.
|
||
|
Tudta-e, hogy milyen körülmények között kezdtek dolgozni a célgépgyári munkások? A kezdeti abnormális viszonyokat jól jellemzik az alábbi esetek. A földszinti műhelycsarnokban egyetlen kéttonnás daru állt rendelkezésre, az emeleten berendezett szerelőüzemben pedig még ennyi sem. Üzemi szállító- és emelőberendezések hiányában a nehéz munkadarabokat is kézzel kellett a gyár területén mozgatni. A cipekedésbe segédmunkástól mérnökig minden kéznél lévő személy részt vett. El lehet képzelni, hogy milyen körülményes és nem utolsó sorban balesetveszélyes volt egyetlen egytonnás ablakemelővel az emeleti szerelőműhelyben összeállított soktonnás gépeket a földszintre leereszteni. Ehhez nagy nyílást vágtak a födémen, amit a munkadarab mozgatása előtt aládúcoltak, hogy le ne szakadjon, majd odagörgették a monstrumot a lukhoz, amin keresztül a berendezést két csiga és néhány bak segítségével és sok ember megfeszített izomerejével a földre eresztettek. A nyílást a következő akcióig bedeszkázták. Előfordult, hogy a 8-10 tonnás gépmonstrumok előbb szétszedték, mozgatásukhoz falat bontottak és csak így tudták aláereszteni. A gépműhelyen megfelelő ajtó hiányában kénytelenek voltak a falat kibontani és azon keresztül kézzel behordani a nyersanyagokat. A kibontott falat ponyvával takarták be. A kovácsműhely teteje beázott, az eső és a hólé az ott dolgozók nyakába csorgott. Az irodákat képtelenség volt felfűteni, a rosszul záródó ablakok miatt hideg és huzatos volt a helyiség. A műszakiak és az adminisztratívok télen levágott ujjú kesztyűben dolgoztak. Az ételt az ebédlőnek nevezett fészerben a kondér mellett állva fogyasztották el a dolgozók a magukkal hozott lábasból, amit aztán az udvari csapnál mostak el. |
|
Névváltozatok: Győri Autószerszámgépgyár 1953. január 1. – Győri Célgépgyár 1957. július 1. – SZIM Győri Célgépgyára 1963 – Rába Célgép Kft. 1976 – Hörmann Célgépgyár Kft. 1999 – 2003
|
||
| IRODALOM |
- [1963.] 10 év a gépipari fejlesztésének szolgálatában. A Győri Célgépgyár fejlődésének történte. Összeállította: a GTE győri csoportjának „Célgép” szakbizottsága. Győr,Győr-Sopron megyei Nyomda. 36 old.
- Régi Győr honlap, Győri Célgépgyár című történeti összefoglaló
Forrás: https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyori-celgepgyar/
Vissza az előző oldalra!
| © 2024 - Győri Ipartörténeti Alapítvány | Oldal információk l Adatkezelési tájékoztató l Impresszum |
