Szombat reggel, szeptember 19-én ismét kerékpárra pattant, aki kíváncsi volt Győr ipari múltjára: a Győri Ipartörténeti Alapítvány a 2026. évi túraprogram hatodik állomásaként, idén második alkalommal rendezte meg a Győri Ipartörténeti Kerékpáros Körtúrát, amelyre – a hagyományos 6/26 túrasorozat részeként – a jó időnek is köszönhetően szép számmal, összesen 39 fő érkezett a Puskás Tivadar úti gyülekezőhelyre.

Az indulás előtt Miklósy Lajos, az Alapítvány elnöke köszöntötte a résztvevőket, és röviden ismertette a mintegy 20 kilométeres, két és fél órásra tervezett útvonalat. Elmondása szerint a csapat a hajdani Ágyúgyár területéről indul, majd az Iparcsatornát megkerülve tér vissza a belváros felé, ahol az egykori erőmű épületénél is megállnak egy kis történeti kitekintőre. Innen a Fehérvári hídon átkelve a győrszigeti gyufagyárhoz érnek, amely a túra egyik gyülekezőpontja lesz – itt megvárják az esetleg lemaradókat –, majd az új lakótelepen és a Szarvas úton át a Selyemfonógyár, majd az egykori Növényolajgyár következik. A visszaút a Duna menti árvízjelző hely, a Kekszgyár és a Vagongyár érintésével vezet vissza a kiindulóponthoz.

Az elnök hangsúlyozta, hogy a túra nem verseny: a tempó mindenkihez igazodik, a csapat bevárja a lassabban haladókat, és baleset vagy defekt esetén az Alapítvány önkéntesei azonnal segítséget nyújtanak. Kérte a résztvevőket, hogy egymás mögött, biztonságos távolságot tartva kerekezzenek.

Magyar Ágyúgyár. A körtúra a hajdani Ágyúgyár területéről indult. A gyárat 1911-ben, a Skoda Művek javaslatára telepítették Győrbe az angol Vickers és a Maxim cég közreműködésével, az építkezés pedig 1914-ben kezdődött. A rendkívül korszerű, nagy kiterjedésű ipari komplexumban a 120×90 méteres, mintegy 10 800 négyzetméteres gyártócsarnok mellett kovácsműhely, öntöde, saját villamos- és hőerőmű is működött, a telepen összesen 22 épület állt. A korabeli ipar élvonalába tartozó géppark és daruberendezések mellett a 96 méteres kémény hosszú ideig a város legmagasabb ipari létesítménye volt. A munkásoknak és tisztviselőknek 62 bérházból álló lakótelepet is építettek a gyár közelében.

Iparcsatorna. A 2,4 km hosszú, hajózható csatorna az ország első, kifejezetten ipari célra épített csatornája volt, szorosan összefonódva az Ágyúgyár történetével: elsődleges feladata annak – mintegy 40 000 köbméterre becsült, a korabeli városi napi vízfogyasztás többszörösét jelentő – ipari vízigényének biztosítása volt, emellett a tervek között hajózási lehetőség, téli kikötő, vasúti iparvágány és új iparterületek kialakítása is szerepelt. Építését hadifoglyok munkája is segítette, a talajban talált vastag mészkőréteg miatt azonban a munkálatok komoly nehézségekbe ütköztek.

Selyemfonógyár. Az 1900-ban épült Magyar Selyemfonógyárak Győri Gyártelepét eredetileg francia bérlők, a Dumas & Martin cég üzemeltette; a közeli Rába-parti selyemgubó-raktár közelsége indokolta az Újvárosban történt telepítést. A munkásnők betanítását állami árvaházi leányok biztosították, számukra 1911-ben korszerű leányotthon is épült. Az első világháború idején a gyárat katonai célokra használták, majd a háborút követően újraindult a termelés. A gyár épülete a második világháborút és az azt követő évtizedeket több funkcióváltással élte túl – volt hadifogolyszállás, raktár, majd 1953-tól a Győri Autószerszámgépgyár, később a Rába elődjének otthona.

Növényolajgyár. Az 1851-ben Austerlitz Henrik és Kohn Adolf által alapított olajgyár volt az ország első, eleve gőzüzemre berendezett növényolajgyára, kezdetben repce- és lenmag feldolgozásával foglalkozott, majd 1910-ben részvénytársasággá alakult. Az 1978-as fejlesztések után megduplázódott a finomítókapacitás, az 1980-as évek közepén pedig a termelés mintegy 40 százalékát nyugati országokba exportálták. A rendszerváltás után, 1992-ben privatizálták, majd a Cereol 2000-ben leállította a győri gyártást; a területen ma lakóházak állnak, egy megmaradt épületben pedig étterem üzemel.

Győri Keksz. A területen már 1880-ban működött Magyarország első biscuitgyára, majd 1900-tól Koestlin Lajos és Társai Rt. néven folytatódott a termelés, amely 1913-ra már mintegy ezer embernek adott munkát. Az ebből kinőtt, nemzetközi hírű Győri Keksz és Ostyagyár egészen 2009-ig működött ezen a telephelyen. Ezt követően a termelés az Ipari Parkban kialakított új üzembe költözött, a szigeti gyártelepet pedig 2010-ben lebontották – ezzel egy 150 éves ipari hagyomány zárult le a városban.

Carl Zeiss győri üzeme. A körtúra egyik különleges állomása volt a Carl Zeiss győri gyárának egykori helyszíne. A Carl Zeiss Jena 1910. november 1-jén nyitotta meg győri üzemét, amely optikai, mechanikai és fizikai műszerek gyártásával foglalkozott, világos, tágas helyiségekkel, központi fűtéssel és villanyvilágítással. Az üzem 1914-ben Zeiss Károly Rt. néven működött tovább, és az első világháború idejének katonai megrendelései révén jelentősen fejlődött, a későbbi gazdasági nehézségek miatt azonban 1942-ben felszámolták; az épület később a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár oktatási központjaként is szolgált.

Az elnök felhívta a figyelmet arra, hogy az Alapítvány a kerékpáros körtúra mellett rövidebb, két-három kilométeres gyalogtúrákat is szervez, amelyeken a túravezetők egy-egy gyárról jóval részletesebben mesélnek, sőt előfordul, hogy a résztvevők be is tekinthetnek egy-egy működő üzembe. A gyárak történetéről bővebb leírások az Alapítvány honlapján, az egyes emlékhelyekhez tartozó aloldalakon olvashatók.

A túra végén a résztvevők frissítőt és vizet kaptak, majd Miklósy Lajos bejelentette, hogy november 29-én újabb rendezvényen találkozhatnak az érdeklődők. 

A regisztrációhoz és a tájékozódáshoz a helyszínen két QR-kódot is kihelyeztek. Az egyik a túra digitális térképére mutatott: ezt a Mapy alkalmazásban állították össze, rajta a teljes útvonallal, valamint a főbb állomások és emlékhelyek pontos koordinátáival megjelölve, így aki lemaradt vagy külön tempóban haladt, önállóan is tájékozódhatott. A másik QR-kód az Uniti alkalmazáshoz vezetett, amelyen keresztül a résztvevők élő audio guide-ként hallgathatták Miklósy Lajos magyarázatait menet közben is – függetlenül attól, hogy éppen hol tartottak a csoporton belül.