2026. szeptember 23-án különleges ipartörténeti programon vehettek részt az E.ON több megyében dolgozó, azonos szakterületet képviselő munkatársai, akik Győrben tartották csapatépítő összejövetelüket. A program részeként Miklósy Lajos, a Győri Ipartörténeti Alapítvány elnöke tartott előadást és vezetett ipartörténeti sétát az E.ON győri telephelyén. A program középpontjában a győri ágyúgyár története, létrejöttének körülményei, az építkezés rendkívüli üteme, valamint az egykori gyár működésének és társadalmi hátterének bemutatása állt.

Miért éppen Győr?

Miklósy Lajos előadásában az ágyúgyár létrejöttének történetét a 20. század elejének ipar- és hadtörténeti helyzetéből vezette le.

Az Osztrák–Magyar Monarchiában a hadsereg és a honvédelem irányításának központja Bécsben volt, ugyanakkor Magyarországnak is fontos szerepe volt a hadipari fejlesztésekben. Az ágyúgyár helyszínéről komoly vita alakult ki. Győr mellett több szempont is szólt, mindenekelőtt a város fejlett közlekedési és ipari infrastruktúrája.

A századfordulóra Győr már jelentős vasúti és vízi közlekedési kapcsolatokkal rendelkezett, rendelkezésre állt az elektromos energia, és a város ipari fejlődése is megfelelő hátteret biztosított egy ilyen léptékű beruházáshoz. A vasút, a Duna és a meglévő ipari kapacitások együtt olyan logisztikai előnyt jelentettek, amely alkalmassá tette Győrt egy nagyszabású hadipari üzem befogadására.

Végül 1913 júliusában született meg a döntés arról, hogy a magyar ágyúgyár Győrben épülhet fel.

Ötven holdon épült fel a gyár

A győri városvezetés nagy jelentőségű lehetőségként tekintett a beruházásra, és mintegy 50 holdnyi területet biztosított a gyár számára.

A beruházás eredeti kerete mintegy 13 millió korona volt. Az előadásban elhangzottak szerint a tulajdonosi háttérben a magyar állam, a cseh Škoda-művek, valamint a német Krupp vállalat is szerepet kapott. A Škoda a technológiai és szakmai tudásban, a Krupp pedig az acélgyártási háttérben játszott fontos szerepet.

A beruházás eredetileg hosszabb időt vett volna igénybe, azonban az első világháború kitörése alapvetően megváltoztatta a helyzetet.

Másfél év alatt egy hatalmas ipari komplexum

Az építkezés 1914 elején indult meg. A háború miatt azonban a gyár felépítését rendkívüli módon fel kellett gyorsítani.

Miklósy Lajos előadásának egyik legérdekesebb része az volt, amikor a korabeli igazgatósági ülés hangulatát idézte meg. A történetet egyfajta történelmi szerepjáték keretében elevenítette fel: mintha az 1916 szeptemberében ülésező igazgatóság tagjai előtt számolna be a beruházás állásáról.

A beszámoló szerint ekkorra a beruházás 85–90 százalékban elkészült, és a termelés már meg is kezdődött.

A hatalmas, mintegy 50 holdas területen 22 nagyobb épület készült el, miközben a gyár további bővítésével is számoltak. A korszak technikai lehetőségeihez képest rendkívüli teljesítmény volt, hogy a komplexum ilyen rövid idő alatt létrejött.

A munkát a korszak legmodernebb építési eszközei segítették: a beruházás során többek között gőzüzemű munkagépeket és betonkeverőket is alkalmaztak.

Az első világháború felgyorsította a termelést

Az 1914 júliusában kirobbant első világháború miatt az ágyúgyárra már nem egyszerűen ipari beruházásként tekintettek. A hadiipari termelés gyors megindítása stratégiai jelentőségűvé vált.

A gyárnak a tervek szerint különböző méretű lövegek gyártására kellett felkészülnie. Az előadásban szó esett a 75 milliméterestől egészen a 305 milliméteres lövegekig terjedő méretekről, valamint a tüzérségi lőszerek gyártásáról is.

Különösen érdekes részlet, hogy a szereldében egy 10 méter átmérőjű és 16 méter mélységű szerelőakna is készült. Ezt a haditengerészeti lövegek gyártására tervezték.

Nemcsak gyár, hanem önálló kisváros

Az előadás egyik fontos tanulsága, hogy a győri ágyúgyár nem egyszerűen egy üzem volt. A működéséhez komplett infrastruktúrát kellett létrehozni.

A gyárnak szüksége volt megfelelő mennyiségű és képzettségű munkaerőre, ezért a beruházással párhuzamosan lakótelep is épült. A munkások és szakemberek elhelyezésére 405 lakás készült.

A település kialakításánál arra törekedtek, hogy a dolgozók számára a mindennapi élethez szükséges szolgáltatások helyben rendelkezésre álljanak. Az előadás szerint volt többek között:

   - mentőállomás,
   - tűzoltóállomás,
   - gyógyszertár,
   - orvosi rendelő,
   - kantin,
   - fürdő,
   valamint különböző üzletek és szolgáltatások.

A gyár működéséhez szükséges szakembereket nem lehetett kizárólag helyben biztosítani. A Monarchia több területéről, így Németországból és Csehországból, illetve más térségekből is érkeztek képzett munkások és mérnökök.

A gyár tehát sajátos ipari közösséget hozott létre: az üzem, a lakóhely és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra szorosan összekapcsolódott.

Az alapanyagoktól a kész ágyúig

A gyár működésének léptékét jól mutatja, hogy nem egyetlen részfolyamatra specializálódott.

Az üzembe érkező alapanyagok között szerepelt az acél, a szén, a réz, a bronz és a fa. Ezek feldolgozásának jelentős részét házon belül kellett megoldani.

Külön faipari kapacitás szolgálta például a kerekek és az ágyútalpak elkészítését. Ez azt jelentette, hogy az üzem egy rendkívül összetett termelési rendszert alkotott, amelyben számos különböző szakma és technológia működött együtt.

A Škoda és a győri beruházás kapcsolata

A történetben meghatározó szerepet kapott a csehországi Škoda-művek.

Az előadás szerint a Škoda történetének fontos része volt az a műszaki szemlélet, amely a gyár fejlesztését és korszerűsítését meghatározta. A győri beruházásban a vállalat nem csupán tulajdonosként, hanem technológiai és szakmai partnerként is megjelent.

Az aula egyik fennmaradt márványtáblája is ezt a korszakot idézi. A tábla az „ELSŐ IGAZGATÓSÁG” tagjait sorolja fel. Többek között szerepel rajta báró Skoda Károly, valamint Lauer Richard központi igazgató neve.

A történeti emlék különösen értékes, mert közvetlenül kapcsolja össze a ma is látható épületet azzal a vezetői és szervezeti háttérrel, amely a gyár létrehozását irányította.

Az aula márványtáblái mint történeti források

Az aula két megőrzött márványtáblája különösen érdekes adalékot szolgáltat az egykori üzem történetéhez: az egyik az első igazgatóság tagjainak, a másik az üzem 1913–1915 közötti építésének meghatározó állami és politikai szereplőinek állít emléket.

Az első tábla az első igazgatóság összetételét örökítette meg. A felsorolt nevek között megtalálható:

   - nagysótéti Hoffmann Hugó, vezérőrnagy,
   - báró Skoda Károly dr.,
   - Blum Gyula,
   - Feilchenfeld Miksa,
   - Horai Horanszky Dezső dr.,
   - Simonek József,
   - Szofridt József,
   - Szeredi Vajkay Károly,
   - Újpesti Wolfner Tivadar,
   valamint Lauer Richard, központi igazgató.

A másik márványtábla az építkezés politikai és állami hátterét rögzíti. Felirata szerint az üzem az 1913. évi XXII. törvénycikk alapján épült, és megemlíti I. Ferenc József magyarországi apostoli királyt, valamint Tisza István miniszterelnököt és Teleszky János pénzügyminisztert. A tábla az 1913–1915 közötti építési időszakot jelöli.

Ezek a márványtáblák ma is fontos emlékei az egykori gyár történetének, és közvetlenül őrzik a telephely ipartörténeti múltjának egy-egy meghatározó részletét.

Győr átalakulása iparvárossá

Miklósy Lajos az ágyúgyár történetét tágabb győri összefüggésbe is helyezte.

Győr a 19. század második felében még elsősorban kereskedővárosként volt ismert. Gazdaságában fontos szerepet játszott a gabonakereskedelem és a marhakereskedelem. A vasút megjelenése azonban alapvetően átalakította a város gazdasági lehetőségeit.

A vasúti kapcsolatok kiépülésével Győr egyre szorosabban kapcsolódott Sopronhoz, Bécshez és Budapesthez, és fokozatosan ipari központtá fejlődött.

Az előadás szerint az ágyúgyár ennek az átalakulásnak az egyik legfontosabb állomása volt. A beruházás nem önmagában állt: egy már korábban megindult iparosodási folyamatra épült rá, majd annak ütemét jelentősen felgyorsította.

Egy örökség, amely ma is jelen van

A séta végén külön hangsúlyt kapott az a tény, hogy az egykori ipari komplexum számos történeti emléke fennmaradt, és ezek közül több ma is látható a telephelyen.

Az aula márványtáblái például olyan időszakot idéznek meg, amikor Győrben néhány év alatt egy európai léptékű hadipari beruházás valósult meg. A résztvevők számára így nem csupán történeti előadás hangzott el, hanem a helyszín maga is a történet részévé vált.

Miklósy Lajos arra is felhívta a figyelmet, hogy különösen nagy érték az, ha egy ilyen ipari emlék az eredeti helyén marad fenn. Az egyik felvételhez kapcsolódóan elhangzott: öröm, hogy az emlék a mindenkori tulajdonos, az áramszolgáltató által megőrizve fennmaradt.

Egy évszázadokon átívelő történet

A 2026. szeptember 23-i ipartörténeti program így egyszerre szólt a múltról és a jelenről. Az E.ON munkatársai a Győrben megrendezett csapatépítő programjuk részeként olyan történetet ismerhettek meg, amelyben találkozik Győr város iparosodása, a vasút és a vízi közlekedés fejlődése, a Monarchia gazdasági és hadiipari rendszere, a Škoda és más európai ipari vállalatok szerepe, az első világháború hatása, valamint több ezer ember mindennapi munkája és élete.

A séta különleges értékét az adta, hogy mindezt nem egy távoli múzeumi helyszínen, hanem azon a történeti ipari környezeten belül lehetett végigkövetni, amelynek emlékei ma is ott vannak az E.ON győri telephelyének falai között.